Keresztény szerzők vagy aszkéta életet ajánlanak azoknak, akik a harmadik főbűnt, a bujaságot el akarják kerülni vagy ódát zengenek a házastársi kapcsolatról. Mindkét megközelítés mögött ott van a szemérem és a normalitásért való aggodalom. De ez a két út ma már nehezen járható. Miért? Hogyan tudná akármelyik lelki szerző túlharsogni korunk médiáját? Mert bármilyen sajtóterméket olvasunk is a 2000. karakter után biztos, hogy lesz szó valakinek a valamilyen szexuális irányultságáról. Sőt! Óvodásoknak szóló mesekönyvekben is mintának állítanak olyan embereket, akik nem egy férfi és egy nő házassága révén alapítanak családot. Ez van. Ezt tudjuk. De ne higgyük, hogy ez a folyamat csak a szexipar terméke. A bajok máshol kezdődtek.
Próbálja ki, aki depressziós!
Egy kétgyerekes, fiatal, katolikus férfi depresszióval küzdött. A felesége kiállt mellette, ahogy tudta segítette. Egy alkalommal valaki ajánlott neki egy szuper pszichiátert, aki komoly eredményeket ért el a depresszió ellen. Kért hozzá egy időpontot a férjének. Az édesapa el is járt az orvoshoz, aki egy alkalommal megkérdezte tőle, hogy tényleg mindent próbált már a depresszió ellen: próbált házasságon kívüli kapcsolatot? Nem. Eddig nem próbált, de aztán igen. A család szétesett. A fiatalasszony ott maradt két kicsivel, a férj pedig polgárilag elvált, majd elvette a másik nőt és élte tovább küzdelmeit a depresszióval. Miért mondtam akkor, ha ez tényleg egy házasságtörős történet, hogy a bujasággal kapcsolatban a bajok máshol kezdődnek? Mert az elválás polgárilag lehetséges, vagyis a családot nem védi közösségi jog, és a depresszió nem erkölcsi kérdés, a keresztény szempontból bűnnek számító cselekedetre buzdítás pedig orvosilag nem támadható. Ennek az egész problémahalmaznak a gyökere pedig az, hogy a bűn nem természettudományos kategória. Sőt! A bűn nem társadalomtudományi kategória. Amikor a nyugati társadalmak megteremtették és berendezték a maguk Isten nélküli világát, amikor megalkották az egyháztól elváló világi hatalmat, akkor alapelvnek tekintették, hogy a tudományra csak maguk a tudósok adhatnak etikai szabályokat. Így egy pszichiáternek nincs joga a betege hitét megkérdőjelezni, de nem kötelessége a betege hite szerinti erkölcsi normákat betartani. De a pszichiáterek sem estek a fejükre!
A bűn eufemizmusai
Mivel az orvos nem teológus, nem kell a betege egészségi állapotát vagy annak formálását az általános orvosi ellátás megadása mellett erkölcsi szempontból értékelnie. Sok orvos azonban, aki pályája elején arra áll be, hogy csak az agy beteg, és nincs örök lelke az embernek, lépten-nyomon beleütközik olyan emberi megnyilvánulásokba, amelyek mind a beteg betegtársaira, mind a beteg családtagjaira, mind az orvosra rossz hatással vannak. Azt is megfigyelik, hogy ezek a nehezen kezelhető, ellenséges és káros tettek egészen különlegesek, ötletelést igényelnek. Erre meg is alkottak egy tudományos fogalmat: a rosszindulatú kreativitást. Később sok pszichiáter alkalmazza ezt a kifejezést arra, ha betege bűneiről van szó. De hogy jön ez a bujasághoz?
Nagyon egyszerűen. Az eddigieket azért mondtam el, hogy lássuk, mekkora fogalmi zavar alakul ki egy tudományban, ha nem akar tudni arról, hogy van bűn és lényegében mindenki bűnös. Arra akarok rámutatni, hogy a bujaságnál nagyobb baj, hogy Istent és az ő parancsait kiebrudaltuk a világból. De arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a korrektségre törekvő tudós és orvos megtalálja az igazságot, esetünkben azt, hogy van bűn és fortély kell hozzá. És az ilyen szakember elég leleményes ahhoz is, hogy tudományos kategóriává tegye, hogy lehessen róla beszélni.
Bízzunk a józan paraszti észben
Én még meg fogom élni, amikor az emberiség visszatér a normalitáshoz. Amikor nem kell píszí nyelven hablatyolni. Láttam már egy nagy birodalom összeomlását. Azt szocializmusnak nevezték, és tele volt a tudománya nevetséges fogalmakkal. Ez a multinacionális vállaltok és bankok által uralt világ is el fog múlni, mert egyszerűen fönntarthatatlan. Hogy mi lesz utána, azt csak Isten tudja, de addig sem fognak a normálisok ölbe tett kézzel ülni…
Rákóczi Piroska