Az Európai Jogi és Igazságszolgáltatási Központ (ECLJ) évek óta elkötelezetten védi az életet globálisan az ENSZ-ben. Egyik legújabb jelentésükben megállapították, hogy meglehetősen magas világszerte azon „ENSZ-szakértők” száma, akik valamely formában az abortuszpárti lobbi érdekeit támogatják. Habár a nagyközönség számára kevésbé ismert szakértőkről beszélünk, mégis igen jeles funkciókat töltenek be és nagy befolyással bírnak. Hivatalosan „különleges előadóknak” nevezik őket, feladataikat pedig „különleges eljárásoknak”.

Ezen „különleges eljárások” 222 megbízottja közül legalább 52 a Nyílt Társadalom Alapítványok vagy a Nyílt Társadalom, illetve a Ford Alapítványok által támogatott civil szervezetek, például a Reprodukciós Jogok Központja vagy a Nemzetközi Központ az Átmeneti Igazságszolgáltatásért (International Center for Transitional Justice) megbízásából dolgozik.

Az abortuszpárti ENSZ-szakértők úgy tesznek, mintha az élethez és a magánélethez való jog arra kényszerítené a tagállamokat világszerte, hogy legalizálják az abortuszt. Néhányan közülük még azt abortusz elleni lelkiismereti tiltakozást sem tartják helyénvalónak, holott a lelkiismereti szabadság alapvető emberi jog.

Mivel az utóbbi időben az ENSZ számára fontossá vált az „abortuszharc”, az ECLJ úgy döntött, hogy közelebbről megvizsgálja, kik ezek a fentebb már említett szakértők, honnan jönnek, és hogyan végzik feladataikat. Amit felfedeztek, az megdöbbentő: sötét pénzekkel és érdekellentétekkel teli aktivisták hálózata. Az ECLJ jelentését ernyőszervezete, az Amerikai Jogi és Igazságszolgáltatási Központ (ACLJ) dolgozta fel.

Az ENSZ-szakértők azért dolgoznak, hogy világszerte minél több államban legalizálják az abortuszt. Különböző nyilatkozataik és jelentéseik alapján kellő tekintéllyel és befolyással rendelkeznek ahhoz, hogy sikeresen meggyőzzék a nemzeti törvényhozókat és joghatóságokat, annak ellenére, hogy az abortuszhoz való jogot egyetlen nemzetközi szerződés sem teszi alapvető emberi joggá.

 

Radikális feministák az ENSZ-ben

Köztük van például Melissa Upreti, aki az egyik legaktívabb és legradikálisabb abortuszpárti harcos világszerte. Korábban dolgozott a világ vezető abortuszpárti szervezetének, illetve egy radikális csoport tagjaként a konzervatív életvédő csoportok elleni küzdelem élharcosává vált. 2017-ben nevezték ki az ENSZ nőkkel szembeni diszkrimináció megszüntetésével foglalkozó munkacsoportjának tagjává, amelynek jelenleg az elnöke.

Upreti ugyanebben az évben vált tagjává a Center for Women’s Global Leadership (CWGL) nevű radikális feminista szervezetnek is, amely „feminista ügyek előmozdítása” fedőnév alatt szintén abortuszpárti célokat dédelget. Upreti a CWGL igazgatójaként kilobbizta, hogy szervezete az abortuszpárti lobbizás és befolyás „központjává” váljon az ENSZ-en belül.

A feminista befolyás terjedése nem maradt eredmények nélkül a világszervezetben. Az Upreti által elnökölt bizottság legutóbbi jelentését, amelyet 2021 júliusában mutattak be az Emberi Jogi Tanácsnak, áthatja a radikális feminizmus. Ebben elítélik többek között a patriarchális elnyomást, a nemi sztereotípiákat, a megbélyegzést és a tabukat. A jelentésben egyenlőségjelet tesznek a nem tervezett terhesség és a nők elleni tényleges erőszak között, és azt javasolják a tagállamoknak, hogy „nem állami szereplőket, mint például fegyveres csoportokat” bízzanak meg azzal, hogy biztosítsák, a nők ténylegesen gyakorolhatják a „szexuális és reproduktív jogaikat”, elsősorban az abortuszra utalva.

Az ENSZ-jelentés egészen odáig megy, hogy az orvosok abortusz elleni lelkiismereti tiltakozását nőkkel szembeni kínzásként titulálják, kijelentve, hogy „az abortusz megtagadása vagy elhalasztása a nemi alapú erőszak egy olyan formája, amely a kínzással vagy a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal egyenértékű”. A jelentésből az látszik kirajzolódni, hogy szerzői szerint az anyaság még csak nem is opció a nők számára, és szexuális és reproduktív egészségük mindössze a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz való hozzáférésből áll. A korábban közzétettek jelentések is hasonló tartalommal bírnak.

 

Soros György a legfőbb támogatók között

A CWGL pénzügyekben sem áll rosszul, támogatóik között többek között megtalálható a Nyílt Társadalom Alapítvány, mely 2017-ben 100.000 dollárt utalt a radikális feminista szervezetnek azzal a céllal, hogy befolyásolják az ENSZ rabszolgaság kortárs formáival foglalkozó különmegbízottját. A konkrét feladat az volt, hogy elérjék, hogy a háztartási munkát a rabszolgaság egyik formájaként ismerjék el. 2018-ban aztán ez meg is történt.

A Nyílt Társadalom Alapítvány Női programjának elnöke, Fionnuala Ní Aoláin 2011 és 2018 között évente mintegy 7 millió dollár támogatást juttatott el radikális abortuszpárti csoportoknak, mint például a Center for reproductive Rights-nak, vagy a kiterjedt abortuszklinika-hálózatot működtető Planned Parenthoodnak. Fionnuala Ní Aoláin 2017-ben szintén az ENSZ különmegbízottja is lett.

Az ENSZ bécsi épülete. Forrás: pixabay.com

Az abortusz mint „az önszeretet radikális aktusa”

Egy másik példa a radikális abortuszpárti ENSZ-szakértőre Tlaleng Mofokeng, aki 2020 óta az egészséghez való jog különmegbízottja. Orvosként Mofokeng évek óta maga is végez abortuszokat, amit „az önszeretet radikális aktusaként” definiál. Mofokeng legalább nyolc, az abortuszt Afrikában népszerűsítő szervezet igazgatótanácsában ül, munkáját a Nyílt Társadalom Alapítvány finanszírozta, tevékenységét mind a Gates Alapítvány mind az IPPF is elismerte.

Különmegbízottá választását követően azt nyilatkozta, hogy harcolni akar az abortusz „jogi és politikai korlátozása” ellen, mondván, hogy azok ellehetetlenítik az egészséghez való jogot, az emberi méltóságot, és „diszkriminatívak”, mivel „aránytalanul nagy mértékben érintik azokat a személyeket, akik teherbe eshetnek”.

Harmadik példa az abortuszpárti ENSZ-szakértőre Juan Méndez, aki 2010 és 2016 között az ENSZ kínzásokkal foglalkozó különmegbízottjaként tevékenykedett. A Ford Alapítvány 2015-ben 90.000 dollárt folyósított számára egy hivatalos ENSZ-jelentés megírására a „nemek és a kínzás” témájában. Az elkészült jelentés az abortuszra a terhesség elleni „kezelésként” hivatkozik, és úgy tesz, mintha az abortusz tilalma, valamint az „elítélő hozzáállás” egyfajta „kínzás és rossz bánásmód” lenne. Miután az ENSZ égisze alatt megjelent, a jelentést a Ford Alapítvány segítségével széles körben népszerűsítették, később pedig emberi jogi bíróságok ítéleteiben is hivatkoztak rá.

 

Az ENSZ egyes szakértőinek pénzügyi átláthatatlanságának problémája

A felsoroltak mellett még számos példát lehetne felhozni arra, hogy mekkora erőkkel gyűrűzött be, és vette irányítása alá az ENSZ-et a radikális feminista- és abortuszpárti lobbi. Emellett az is tisztán kirajzolódik, hogy az ENSZ-szakértők magánalapítványok általi – azaz az ENSZ-rendszeren kívüli – közvetlen finanszírozása nem csak bevett gyakorlat, de egyben komoly probléma is, mivel veszélyezteti a szakértők függetlenségét.

Az ECLJ a jelentésében kimutatta, hogy 2015 és 2019 között a 121 ENSZ-szakértő közül 37 számolt be arról, hogy összesen 134 közvetlen pénzügyi kifizetést kapott, közel 11 millió dollár értékben. Ezen közvetlen kifizetések legfőbb támogatói a Ford és a Nyílt Társadalom Alapítványok voltak. A finanszírozások ugyanakkor szinte teljesen átláthatatlanok, senki nem ellenőrzi őket. Az ECLJ által vizsgált időszakban összesen nyolc közvetlen adományozás névtelenül történt, azaz nem tudni, ki a támogató. Tizennyolc adomány összegét nem határozták meg. Más esetekben a megjelölés pontatlan volt, és 143 adománynak nem volt bejelentett célja. Ezen kívül több, az alapítványok által a honlapjukon bejelentett adományt a szakértők egyáltalán nem vagy nem megfelelően jelentettek be.

Több szakértőt is megkérdezett az ECLJ a finanszírozások átláthatatlanságával kapcsolatban, akiknek többsége elismerte, hogy a közvetlen kifizetések befolyásolhatják a szakértők politikai tevékenységét. Az Európai Jogi és Igazságszolgáltatási Központ arra a következtetésre jutott, hogy sürgősen meg kell reformálni a rendszert, hogy véget vessenek a jogtalan pénzügyi és ideológiai befolyásnak. Ennek érdekében az ECLJ jelentése ajánlásokat fogalmaz meg, amelyekben többek között arra szólítja fel az Emberi Jogi Tanácsot, hogy kifejezetten tiltsa meg a közvetlenül a megbízottaknak juttatott finanszírozásokat, valamint növelje az átláthatóságot.

 

Kiemelt képünk forrása: pixabay.com

 

Vélemény, hozzászólás?