Az unió ünneprontója, a ’30-as évek és Belgium szétesése miatt is aggódik a lap.

A Politico idén is elkészítette Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorát. A kontinens legbefolyásosabb személye mellett a listát három kategóriára osztották – a cselekvőkre, a felforgatókra és az álmodozókra, a csoportok összetétele idén sem okoz meglepetést.

A lap szerint idén a legfontosabb politikus Donald Tusk, aki a „változás szele” becenevet kapta. A Politico szerint két évtizeden át két politikus vívott harcot Lengyelország lelkéért. Az egyik oldalon egy demokratikus, modern, európai jövőképért harcolva, nyilván ő Donald Tusk, a volt miniszterelnök, aki az Európai Tanács elnökeként szolgált, mielőtt a centrista ellenzék vezetőjeként visszatért a lengyel politika élvonalába; a másik oldalon pedig a hagyománytisztelők, a katolikus konzervatívok és a nacionalisták álltak ebben a harcban, az ő vezetőjük  Jarosław Kaczyński, a kormányzó Jog és Igazságosság párt (PiS) elnöke. 

Mindegyiküknek megvolt a lehetősége, hogy a saját képére formálja Lengyelországot. Most, Kaczyński nyolc éve után az ország egy új Tusk-korszak küszöbén áll, és a változás szele ismét fúj – írta a Politico.

A cselekvők 

A következő csoport az első helyére Giorgia Meloni, a „kaméleon” került. Meloni tavalyi olasz miniszterelnöki székbe jutása a kontinensen és azon túl is megborzongatta a centristákat – írt a Politico. Brüsszel felkészült arra, hogy egy posztfasiszta párt tagja helyet (és szavazati jogot) kap a legfelsőbb asztaloknál, és ezzel az EU problémás tanulóinak sorát erősíti majd. Ezzel szemben – a Politico alig leplezett megkönnyebbülésére – nem teljesen ez történt.

Meloni nem a várakozások szerint kezdett politizálni, és jóval békülékenyebb hangnemet üt meg Brüsszellel szemben,

amellett, hogy még mindig jelentős csontokat dobál a „szélsőjobboldali támogatóinak” – fogalmazott a lap. 

Meloni mellett többek között ebbe csoportba került Marine Le Pen is, aki a Politico szerint akár a következő francia elnök is lehet. Ehhez a csak folytatnia kell pártja újjáalakítását, valamint, hogy a radar alatt marad a következő néhány évben, miközben Emmanuel Macron elnök keresztülviszi népszerűtlen reformjait. 

Recep Tayyip Erdoğan, török elnökkel kapcsolatban a lap azt írja, hogy már régóta próbálja magát erős geopolitikai szereplőként pozicionálni. Kiemeli, hogy Erdogan ravasz politikus, aki egyre inkább „autoriter politikát folytat”, és legtöbbet hozta ki a közelmúlt két nagy geopolitikai válságából: Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójából és az Izrael és a Hamász közötti háborúból.

A felforgatók

A „rosszfiúk” csoportját Elvira Nabiullina nyerte, mint „Putyin bankára”. Nabiullina az a vezető technokrata, aki Vlagyimir Putyin orosz elnök háborús gépezetét mozgásban tartja – fogalmazott a lap. Az orosz központi bank élén töltött évtized alatt Nabiullina sólyomszerű monetáris politikája többször is megmentette a rubelt, talpon tartotta az ország gazdaságát, és sikerült elhárítania a nyugati szankciók hatásait. A portál megjegyezte az is, hogy

ő lett az első nő, aki egy G8-ország központi bankját vezette.

S hova máshova kerülhetett volna Orbán Viktor magyar miniszterelnök, ha nem ebbe a csoportba.

A Politico leírásában idén is megismétli szinte az összes baloldali vádat a magyar kormányfővel kapcsolatban. A magyar miniszterelnök a Politico szerint 2010 óta megszüntette a jogállamiságot és a médiaszabadságot, összeütközésbe került az EU intézményeivel, és túszként tartja fogva Brüsszelt, hogy pénzt szerezzen, miközben baráti viszonyt alakított ki Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.

Továbbra is az EU ünneprontójaként lép fel

– tette hozzá a Politico. A lap ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy 2024 második felében Magyarország tölti be az EU Tanácsának soros elnökségét. Ez a befolyásos pozíció azt jelenti, hogy Budapest fogja meghatározni az unió napirendjét.

Az ellenzők attól tartanak, hogy Magyarország a hat hónapos mandátumot arra használhatja fel, hogy az európai értékekkel ellentétes politikát támogasson, miközben közvetlenül a uniós választások után, az intézményekben a kulcsfontosságú pozíciók elosztása fog zajlani. 

Említésre méltó, hogy itt kapott helyet Christine Lagarde az Európai Központi Bank elnök is, akinek érdemei között a Politico felsorolja, hogy ügyesen átvezette az eurózónát egy világjárványon és egy háborún.

Ebben a csoportban tűnik fel Tom Van Grieken is, aki a lap szerint elhozhatja Belgium végét. Ha Tom Van Grieken Vlaams Belang pártja nyeri a 2024. júniusi választásokat, akkor

Belgium, ahogyan mi ismerjük, megszűnhet létezni.

Van Grieken, aki 28 évesen, frissen lett pártelnök, Flandriából szakadár államot akar csinálni, és azt tervezi, hogy a flamand nyelvű északi országrészt kivezeti az általa „kényszerházasságnak” nevezett országból, akár tetszik ez Wallóniának, akár nem – fogalmazott a Politico. 

Björn Höcke is itt kapott helyet. Höckét a Politicio nemes egyszerűséggel „a fasisztának” nevezi. Az lap véleménye szerint az Alternatíva Németországért (AfD) pártnak régóta hiányzik egy olyan karizmatikus vezető, mint Giorgia Meloni vagy Marine Le Pen, aki képes lenne szélesebb támogatói bázist megragadni és aki közelebb vinné a pártot a valódi hatalomhoz. Ezen változtathat Björn Höcke, aki az AfD türingiai tartományi vezetője és a párt egyik legszélsőségesebb alakja, akinek faji és migrációs nézetei az 1930-as évek náci és fasiszta elméleteit idézik – figyelmezetetett vészjóslóan a Politico, majd hozzátették, hogy

Höcke mottója: „Az EU-nak meg kell halnia, hogy az igazi Európa élhessen”.

Az álmodozók 

Az álmodozók sorrendjében sem okozott meglepetést a Politico, itt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök került az első helyre,

A lap, természetesen minden elfogultság látszatát is kerülve egyenesen Winston Churchillhez, Martin Luther Kinghez és Nelson Mandelához hasonlította Zelenszkijt, és megjegyezte, hogy harcias retorikája és reklámfogásai segítettek meggyőzni a nyugati országokat, hogy támogassák Kijev ügyét, és kezdjék el felfegyverezni az ukrán csapatokat az Oroszország elleni harcuk során.

Az ukrán elnök mellé, ebbe a kategóriába sorolták Alexej Navalnij orosz ellenzéki aktivistát is, aki a Politico szerint Oroszország Mandelája.

Az álmodozók között kapott helyet még Nigel Farage „a cselszövő” is. A brit politikus annak ellenére, hogy soha nem töltött be miniszteri tisztséget, és nem is volt parlamenti képviselő, ennek ellenére nála kevesen gyakoroltak nagyobb befolyást a brit politikára a Politico szerint.

Forrás:Mandiner