Jézus ritkán beszélhetett a szabadságról. Legalább is erre következtethetünk abból, amit az evangélisták megörökítettek a szavaiból. János evangéliumának nyolcadik fejezetében olvassuk ezt, Jézusnak egy zsidó vezetőkkel folytatott vitája után: „31Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, 32megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. (Jn 8, 31-32)
De mi az igazság
Pilátus is tudakolja Jézustól, hogy mi az igazság. Ez a kérdés részéről költői volt. Arra utalt, hogy milyen relatív fogalom az igazság. Jézus azonban sokkal korábban már elmondta, hogy Ő maga az igazság. 6„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14, 6)
Ha az eddigi két idézetet a formál logika alapján tovább gondoljuk, akkor arra juthatunk, hogy az igazság, ami szabaddá tesz nem valami, hanem valaki, a Mester. Ha ezt az egyszerű következtetést meghozzuk, nem tévedünk, de arra a kérdésre, hogy milyen szabadság az, ha megismerjük a Megváltót, nem kapunk választ. Gondolkozhatnánk úgy, hogy az istenismeret a világ legnagyobb szabadsága, mivel Isten színről színre csak a mennyországban látható, s az ember teljesen akkor lesz szabad, ha a földi kötöttségek nem húzzák. Ez az értelmezés sem kizárt, de a Biblia nem matematikai mű, és nem a formál logika művelőinek tárul föl teljesen. A Szentírásban vannak ellentmondások és lehetetlenségek, de ez nem von le semmit abból az értékből, hogy az egész alkotás Isten kinyilatkoztatása. S éppen ezért, ha arra keressük a választ, hogy a Második Isteni Személy miként vélekedett a szabadságról, fordulhatunk az Újszövetség más könyveihez is.
Pál apostol a szabadságról
Pál apostolt az első keresztény teológusnak szokták nevezni. Leveleiben ugyanis gyakran foglalkozott elméleti kérdésekkel. A szabadságról is többször írt, konkrétabban Isten fiainak szabadságáról. A Rómaiakhoz írt levelében így szól hozzánk. „Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára.” (Rom 8, 20-21)
Ebből látszik, hogy eddigi okfejtésünk nem volt teljesen téves. Hiszen, mi a szolgaság az apostol szerint? A múlandóság. A romlottság. A szabadság pedig ennek ellenkezője. És ez a szabadság dicsőséges is. Mi akkor a teendője egy szabadságra vágyó kereszténynek? Várjon amíg meghal? Nem.
Ami épít
Különös, de indirekt módon éppen a szabadsággal kapcsolatban mondja el Pál apostol, hogy milyen aktívan kell várnunk Jézus második eljövetelét. A Korintusiakhoz írt első levelében leszögezte, hogy „23Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Kor 10, 23) Vagyis az az igazi szabadság, ha az ember valami jót épít. Te mit teszel ma?
Rákóczi Piroska