Veleszületett, vagy kialakul egy ember szexuális beállítottsága? Változhat-e életünk során és ha igen, akkor vajon tényleg csak egy irányba nyílik-e az ajtó? Arra, hogy egyes emberek miért vonzódnak a saját nemükhöz több lehetséges elmélet is van, Földi-Kovács Andrea a Carpe Deum legújabb adásában a genetikai oldalról közelíti meg a kérdést.

A legutóbbi részhez hasonlóan ezúttal is a homoszexualitásról beszélt Földi-Kovács Andrea a Carpe Deumban. Keresztény emberként nehéz úgy képviselni a meggyőződésünket, hogy a társadalomban, amelyben élünk – a tényekkel szemben – a szexuális beállítottsággal kapcsolatban téveszmék dominálnak, illetve a kulturális trendeknek megfelelő, ám minden alapot nélkülöző dogmák uralják a közéleti diskurzust. Ahogy C. S. Lewis olyan találóan jellemezte korunkat:

„Nem számít, hogy valami igaz, vagy hamis, elég ha a gondolat kellően forradalmi.”

Sokan azért nem mernek például állást foglalni a témában, mert a heteroszexuálistól eltérő magatartásformákat, orientációt megváltoztathatatlannak, sőt mi több, veleszületettnek gondolják, akárcsak a bőrszínt, vagy azt, hogy mely etnikumhoz tartozunk. Ebben a logikai keretben a homoszexuális aktust, vagy kapcsolatokat kritizálni legalább olyan botrányos, mint amikor valakit a származása miatt kérnek számon.

Évek óta az „így született” érvvel próbálják az LMBTQ-egyenlőséget előmozdítani. De ezzel az érveléssel van egy jelentős probléma: az, hogy tudományosan nem pontos. Genetikai hátterünk alapvetően meghatároz minket, befolyásolja például a szemünk, vagy a bőrünk színét, a magasságunkat, illetve azt is, hogy hajlamosak vagyunk-e bizonyos betegségekre.

Az LMBTQ lobbicsoportok a 60-as évek óta hangoztatták: hogy „homoszexuálisnak csak születni lehet”, a kilencvenes évek elejétől pedig azt is, hogy a homoszexualitás kialakulásáért bizonyos gének a felelősek.

Ma már tudjuk, hogy mindez sokkal összetettebb és semmiképpen sem eleve elrendelt, mint azt akkor hitték. Pedig az elmúlt évtizedekben meglehetősen sok kutatást folytattak azért, hogy ezt alátámasszák.

Az ikerkutatások szerint, ha lenne két egypetéjű ikerpár és az egyik ikerpár meleg lenne, akkor a másik ikerpár is 100 százalékban meleg lenne, mert ugyanazokkal a génekkel rendelkeznek. Csakhogy nem így van: a férfiaknál 11, a nőknél 14 százalékos az egyezés.

Legújabban már az emberi genomot vizsgálták. A szexuális orientációról a Science folyóiratban publikált több, mint 470 ezer ember bevonásával lebonyolított kutatás volt a legnagyobb. A kutatók nem találtak semmiféle genetikai eltérést az azonos és az ellentétes nemű emberekhez vonzódók között.

Az Amerikai Pszichológiai Szövetség, valamint a Brit Királyi Sebészkollégium a tudományos állásfoglalásaikban azt írták, hogy a gének keresése egyelőre véget ért, nincs bizonyítható erős örökletes behatás egy személy szexuális irányultságát illetően.

Ha tehát mindeddig nem sikerült bizonyítani, hogy a homoszexualitás genetikailag determinált, akkor egy feltételezett, „meleg gén” helyett, vagy egy meglévő – feltáratlan hátterű – hajlam mellett nagyobb részt egyéb, külső tényezők kombinációjából eredhet. Szerepet játszhatnak, tanult elemek, szülői viselkedési minták, korosztályos vagy más csoportnyomás, kötődésbeli, vagy egyéb jellegű érzelmi sérülések, mind-mind befolyásolják a végkimenetelt.

A nyilvánosságban megjelenő pozitív töltettel átitatott üzenetek hallatán akár azt is feltételezhetnénk, hogy a sokszínűséget, az elfogadás kultúráját és a szexuális orientáció szabad megváltoztatását pártoló közösségek nyitottak az ellentétes – heteroszexuális identitás – irányába történő elmozdulás elősegítésére is. Logikus lenne. Azonban a melegjogi szervezetek és lobbicsoportok jó ideje nyilvánvalóvá tették mindenki számára, hogy az LMBTQ közösségbe csak belépni lehet. Amikor ugyanis az addig heteroszexuális életvitelt folytató személyről kiderül, hogy ő a továbbiakban vele azonos neműekkel képzeli el az életét, az ünneplendő cselekedet, amit az LMBTQ-szervezetek minden lehetséges módon támogatni igyekeznek.

Amikor azonban egy addig meleg életmódot folytató személy arra jut, hogy megpróbálna heteroszexuális formában élni, akkor olyan falakba ütközik, amelyeken – ezen  szervezetek akarata szerint – nincs átlépés.

És mit tehetünk ezek kapcsán mi, keresztények? Fontos, hogy megvalljuk az igazságot, de nem csak azt kell hangoztatnunk, hogy mi az, ami a biblikus szexualitással szembemegy, hogy mi a bűn. Tegyünk tanúságot Isten szeretetéről és kegyelméről, hogy hirdessük az örömhírt és hogy meghívjunk sokakat, szexuális orientációtól függetlenül az újjászületésre!

Forrás:Axioma