Az autonóm drónoktól a digitális vezérkarokig a hadviselés történelmi felfordulás küszöbén áll. Míg a kormányok még mindig vitatkoznak a szabályokról, a technológiai vállalatok már régen teljesítettek.
A gépek nem jönnek – már régóta itt vannak.
A CIGI (Centre for International Governance Innovation) új elemzése szerint a katonai mesterséges intelligencia (AI) piaci részesedése 2035-re csaknem megháromszorozódik – 10,2-ről 28,4 milliárd dollárra. De ez nem csak a számokról szól. Az élet-halál döntések automatizálásáról szól. A modern AI-rendszerek nem csak eszközök – önállóan gondolkodnak. Valós időben elemzik a mozgásokat, rangsorolják a célpontokat, szimulálják a csatákat, mielőtt azok megtörténnének – és sok területen gyorsabbak, pontosabbak és érzelemmentesebbek, mint emberi parancsnokaik.
A katonai mesterséges intelligencia már a következőket irányítja:
- Műholdas felderítő rendszerek
- Hiperszonikus fegyverek és irányított rakéták
- Autonóm víz alatti drónok
- Valós idejű kibervédelem
- Parancsnoki rendszerek a csatatér elemzéséhez
Ami ma csúcstechnológiai frissítésnek hangzik, az valójában a hatalom lopakodó eltolódása az emberektől a rendszer felé. Sok esetben a mesterséges intelligencia már nem csak tanácsadó – ő dönt.
Az USA, Kína, Oroszország, Izrael, Nagy-Britannia a katonai mesterséges intelligenciára támaszkodnak. Míg a Microsoft teljesíti a Pentagon felhőalapú hadviselési technológiákra vonatkozó szerződéseit, a kínai vállalatok, mint például a Ziyan vagy a CETC, halálos rajdrónokat szállítanak automatikus célfelderítő rendszerekkel. A mesterséges intelligenciát már aktívan használják Ukrajnában – célpontok kiválasztására, felderítésre és frontkoordinációra.
Ezen kívül ott van a Big Tech és a hadsereg összefonódása: az Amazon, a Google és a Palantir szorosan együttműködik az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumával. A mesterséges intelligencia az új atombomba – csak láthatatlanabb, olcsóbb és gyorsabb.
Ugyanakkor növekszik a nyugtalanság. Az olyan nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ, a Human Rights Watch és az IEEE egyértelmű szabályokat szorgalmaznak az úgynevezett “felelős katonai mesterséges intelligenciára” vonatkozóan. Ezek tartalmazzák:
- Ember-a döntéshozatalban
- Vészleállító kapcsoló
- Beépített nemzetközi joggal rendelkező algoritmusok
- Az autonóm halálos rendszerek betiltása emberi beavatkozás nélkül
A kritikusok azonban arra figyelmeztetnek: mire jók a szabályok, ha egy globális verseny diktálja az időt? A kínai katonai tervezők nyíltan beszélnek “intelligens háborúról”, amelyben a mesterséges intelligencia “felülmúlja és helyettesíti” az embereket. Ha a mesterséges intelligencia gyorsabban gondolkodik, jobban céloz és taktikailag jobb – miért kellene megvárnia, amíg az emberek zöld utat adnak?
A CIGI elemzése nemcsak technikai, hanem alapvető kérdéseket is feltesz: Ki a felelős a hibákért? Ki a felelős a civil áldozatokért, amikor egy mesterséges intelligencia támad? És mindenekelőtt: Mennyi időbe telik, amíg a gépek kitűzik saját céljaikat? Ami a hatékonyság növekedésével kezdődött, azzal fenyeget, hogy az emberek legyengítésévé válik a hadviselésben. A gépek még nem írják a forgatókönyvet – de már az első fejezet szerzői.
A katonai mesterséges intelligencia nem távoli disztópia – ez a valóság. A döntő kérdés már nem az, hogy az embereké lesz-e, hanem az, hogy meddig lesz az embereké az utolsó szó.
