A Védett Iskola Hálózatról szóló cikksorozatunk 1. része.

Képzeljünk el egy világot, ami üres és mi rendezhetjük be. Miből indulunk ki? A jelenlegi tudásunkból, elképzeléseinkből…

Olyan világot alkotnánk, amilyen most a világ? Nem. Mi ennek az oka?

„Jobbat”, „igazságosabbat”, másmilyent szeretnénk. Azért olyan a világunk, amilyen, mert mindenki másmilyent szeretne és csak keveseknek van meg a hatalma rákényszeríteni az elképzelését a többire? Vagy egy isteni terv része a mostani világunk is? Vagy is-is?

Lényegtelen vagy nem? Van egy feladat, ami létformától függetlenül mindig fellelhető!

Mi ez a feladat? Az örököseinket alkalmassá kell tenni az életre.

„Egyszerűbb” létsíkokon lehet, hogy csak a feltételeket kell biztosítani az élethez (pl. növényeknél), DE az ember bonyolult…

Gondoljunk a legegyszerűbb társadalmi berendezkedésre, ami a gyűjtögetéssel indult – igaz az állat is tudja, de az elosztás, beosztás már szerveződés. Az, hogy melyik bogyó mérgező vagy gyógyító, tanulás kérdése. Szülő-gyermek viszonyában tudás áthagyományozása. A vadász társadalom már még összetettebb szervezést igényel, itt is közösség működik, szerepek szerinti tanulás. A növénytermesztés hosszú távú tervezést, megfigyelést igényel – újabb réteg a társadalmi szerveződésen. Aztán a kereskedő, aki közvetít, még tovább építi a társadalmi hálózatot, majd a tudomány segít, s egyszer csak leválik a vallásról, és a tudás egyre inkább a teljesség helyett a részletesség irányába fordul, egy-egy rész megismerésére iskola jön létre.

Gyerekkorban tanulunk élni, amit megtanulunk, azt követjük. Jó és rossz között különbséget tenni meg kell tanulni. A történéseket életünk során vizsgáztatjuk tudásunk, értékrendünk alapján.

Amikor nem a családtól, közösségtől tanulunk, hanem idegenektől, kényszerűen társadalomszervezés miatt, a világ még összetettebbnek tűnik, mint amilyen valójában.

Mielőtt ezt megértjük, válaszolni kell arra a kérdésre, hogy miért van szükség az iskolára?

  1. Valaki mondja el a gyerekeknek, hogy mit kell tudni a világról átfogóan.
  2. A szülőknek lapátolniuk kell a GDP-t, s addig legyenek megőrizve valahol a gyermekek.
  3. Derüljenek ki a képességek.
  4. Tudják a világról azt, amit a mindenkori társadalmat szervező szeretne, hogy úgy tudják, ahogy ő szeretné.
  5. A hatalom birtokosainak kiszámíthatóbb legyen a jövő.

 

Emlékszünk még arra a világra, amit elképzeltünk? Tegyük fel, hogy konszenzusra tudunk jutni valamennyien, mert egy élő közösséget alkotunk. Eljuthatunk oda?

Én azt állítom, hogy igen. Egy közösségként. Mi legyen a konszenzus alapja?

  1. A gyermek tanuljon meg befelé tekinteni és magára ismerni!
  2. Tanuljon meg felfelé tekinteni és kérdéseket feltenni!
  3. Tanuljon meg a természettel együtt élni és azért felelősséget vállalni!
  4. Tanuljon meg minél többet a saját kultúrájáról és azt művelje!
  5. Tanuljon meg közösségéhez hű lenni és becsülettel szolgálni!

 

Gyermekkorban, így az iskolában is tanulunk élni. Meg kell tanulni, hogy megéri élni, mert felnőttkorban, amikor igazán élünk, ennek hiányában – hogy megéri élni – hanyatlani fog a létformánk. Könnyen előfordulhat, hogy emberek helyett már csak emberszabásúakat találunk tömegével. Amikor pedig megöregszünk, adósai vagyunk annak, ahogy éltünk. Fizetünk vagy az élet fizet helyettünk… Ez a kegyelem.

Ahogy a gyermekeinket szeretnénk, úgy legyünk mi is hasznosak az élet számára, az emberi létezés értelméért, a boldog üdvösségért.

További írásainkban körbejárjuk azt, amit ma tudnunk kell az iskoláról és gyermekeinkről (tehát a jövőről), és megmutatjuk, hogy az örökségünk miként tud természetes forrást adni mesterkélt világunkban.

 

Németh Henrik,

VDTA-Iskola Hálózatvezető

 

(A Védett Társadalom Alapítvány Védett Iskola Hálózatáról bővebb információt az iskola.vdta.hu weboldalon lehet olvasni.)

 

Kiemelt kép: kórósi templom – mennyezetkazetta

Vélemény, hozzászólás?