Az Európai Bizottság nemrég közzétette éves jogállamisági jelentését. A jelentés ismételten, immár sokadszor világít rá arra, hogy Brüsszel a legsúlyosabb jogsértések esetén félrenéz Lengyelországban akkor, amikor a globalista Tusk-kormány éppen olyan eszközökkel „állítja helyreállítja a jogállamot”, amelyek a legsötétebb kommunista időket idézik. Erről ír elemzésében az Alapjogokért Központ.
A lengyelországi helyzet mellett az Alapjogokért Központ rámutat arra, hogy a Bizottság szemet huny akkor is, amikor világszerte ismert módon Ukrajnában sorozatosan követnek el a hatóságok bűncselekményeket a saját lakosságuk ellen, sértik meg a legalapvetőbb nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket, de még csak a saját alkotmányukat és törvényeiket sem tartják tiszteletben.
Közismert egyebek mellett, hogy Ukrajnában erőszakos kényszermozgósítás zajlik, ami a kárpátaljai magyarságot is érinti, és amelynek során legalább egy magyar állampolgárt úgy megvertek, hogy az később belehalt sérüléseibe – a hatóságok az esetet azóta is a „jogállamiság keretein belül” próbálják elbagatellizálni és ködösíteni.
Sőt, Ukrajna esetében nem csupán erről van szó, de az ország uniós csatlakozását is rohamtempóban próbálják előmozdítani.
Ez utóbbit Kijev azzal is erősíti, hogy titkosszolgálati eszközökkel igyekszik beavatkozni a magyar belpolitika legalapvetőbb kérdéseibe, segítve annak a Tisza Pártnak a kampányát, amely egy petícióval, és az aköré szervezett mozgósítással is támogatta azt, hogy keleti szomszédunk az Európai Unió tagjává válhasson.
Mindeközben a brüsszeli bürokrata elit megállás nélkül vegzálja Magyarországot, mert – a maguk és egész Európa védelme érdekében – nemet mondtak a migrációra, a genderre és a háborúra, illetve arra a gazdasági, társadalmi és szociális öngyilkosságra, amit Brüsszel Ukrajna EU-s felvételével követne el.
Mindez rámutat arra, hogy a jogállamiság elve az Európai Bizottság értelmezésében elvesztette eredeti, alkotmányos és emberi jogi tartalmát, és ehelyett ideológiai fegyverré vált.
Olyan eszközzé, amelyet az uniós intézmények politikai támadásként alkalmaznak azokkal a tagállami kormányokkal szemben, amelyek nem igazodnak a baloldali–liberális vagy globalista agendához.
