Nem akármilyen magyarázattal állt elő Strasbourg arról, hogy miért “jogellenes” Írországnak az a döntése, miszerint nem finanszírozza tovább két illegális migráns szállását és életvitelét. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a kitoloncolás sem lehetséges, ugyanis nem lehet “teljes biztonságot nem garantáló” országba visszaküldeni a migránsokat. Csakhogy Afrikában és a Közel-Keleten nincs “teljes biztonságot garantáló” ország, Írország pedig így is társadalmi válságtól szenved.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy Írország jogellenesen tagadta meg két menedékkérő szállását és az adófizetők pénzéből nyújtott megfelelő pénzügyi juttatásokat. Strasbourg azt közölte, egyetlen országnak sem tekinthető „biztonságos származási országnak”, ahová visszatoloncolhatnák a „befogadó országok” az illegális migránsokat, kivéve, ha az adott ország teljes lakosságát biztonságosnak minősítik.
Az ítélet abszurditását mi sem mutatja jobban, minthogy minden szegény afrikai vagy közel-keleti országban lesz valaki, aki nem érzi magát biztonságban. Így a gyakorlatban az ítélet azt jelenti, hogy egyetlen migránst sem lehet erőszakkal hazaküldeni.
A brüsszeli dokumentumokból kiderül, hogy Strasbourg elutasította azt az érvet is, miszerint a menedékkérők hirtelen beáramlása indokolttá teszi a menedékjogra várók ellátásainak korlátozását.
„A bíróság megállapította, hogy az erőforrások korlátozottsága nem lehet alapja az alapvető jogok korlátozásának”
– áll a dokumentumban.
Vagyis a kötelezettség akkor is kötelező érvényű, ha a migránsokat befogadó központok átmenetileg túlzsúfoltak.
Ha például nincs hely a bevándorlók számára speciális központokban, a hatóságoknak valahogy el kell szállásolniuk és élelmezniük kell az állítólagos menedékkérőket – szállodákban, éttermekben, ahogy csak lehet –, még akkor is, ha ez a helyi közösség megzavarását jelenti.
Márpedig Írországban már most rendszeresen tartanak demonstrációkat az Afrikából és Ázsiából érkező tömeges migráció ellen. A tüntetők ugyanis úgy érzik, a bevándorlók aránytalanul sok támogatást kapnak, miközben az ír állampolgárok közül sokan lakhatási válsággal és megélhetési nehézségekkel küzdenek.
John Waters ismert ír író és közéleti szereplő szerint az ír társadalmat évek óta félretájékoztatják a migráció valódi természetéről. Úgy véli, hogy a tömeges migráció nem csupán humanitárius válasz, hanem egy tudatos népességcsere része, amely veszélyezteti az ír kultúrát, önrendelkezést és identitást.
„Az emberek túl hosszú ideig voltak túlságosan is türelmesek ezzel a helyzettel szemben, és csak most kezdenek rádöbbenni annak súlyosságára és lehetséges véglegességére. Ha nem történik radikális fordulat, az ír őslakosok egy-két évtizeden belül kisebbségbe kerülnek saját hazájukban”
– mondta.
A bírósági ítélet nem csillapítja a társadalmi feszültséget a szigetországban, épp ellenkezőleg. Az illegális migráció problémája egyre nagyobb ellenállást szül Európában, miközben Brüsszelben egységet követelnek. Érdeklődés hiányában azonban ez elmarad.
