Ordass Lajost (1901-1978) 1948-ban beválasztották az újonnan megalakult Egyházak Világtanácsának Központi Bizottságába. Amikor ez megtörtént, akkor már tekintélyes keresztyén lelkipásztori múlt állt mögötte. Sokan nem is az egyházak egységmozgalmának jelentős alakjaként, hanem a mindenkori üldözöttek pártfogójaként és a fehér vértanúságot méltósággal viselő, a kommunista rendszer üldözöttjeként hallottak róla.

Ordass Lajos életútja

Ordass Lajos egész élete igazolja, hogy amit kora ifjúságában, viszonylagos világbékében írt és mondott, azt mind nagyon komolyan gondolta. 1924-ben ezt a gondolatot osztotta meg minden magyarul tudó emberrel. „Jézus azzal az elhatározással jött az emberek közé, hogy mindenkit, aki szemét a föld poránál magosabbra emeli, akiben a nemes vágyakozásnak csupán egy kicsiny cseppje lakozik is, elhívjon az ő Atyjához, az Istenhez, ki egyedül érdemes arra, hogy az ember feléje tekintsen vágyakozó nézéssel. Hívta az embereket csodálatos szóval, hívta őket emberfölötti tettel, hívta őket hősies meghalással és hívta őket dicsőséges föltámadással. Azután eltávozott az égbe, ahonnan jött. De hagyott itt a földön valamit: hívogató szavát mindannyiunk számára.” (1924)

Mint azt a későbbi püspök szavaiból kitűnik, kiváló egyházi műveltséget szerzett az 1901-ben a mai Szerbia területén született és a tanulmányait Bonyhádon, Budapesten, Sopronban, Wittenbergben végezett evangélikus lelkész. Pályája elején több magyarországi gyülekezetben teljesített szolgálatot. 1945-től volt püspök. A II. világháború idején sok zsidó honfitársunk életét mentette meg. A szovjet megszállás után kiállt az egyházi iskolák államosítása ellen és mindent megtett, hogy megakadályozza a német ajkú magyarok elűzését és a lakosságcseréket. 1948-ban koncepciós perben elítélték és börtönbe zárták, később 1956-ban rövid időre rehabilitálták, de 1958-ban újra eltávolították hivatalából.

Isten is „rehabilitálta” őt

Ordass püspök úr, amikor nem engedték, hogy hivatalát betöltse, nem vesztette el alkotókedvét. Visszavonulás éveiben idegen nyelvekről fordított, tekintélyes biblikus és teológiai műveket írt, emellett emlékezetes igehirdetéseket tartott. Hogy jobban megismerjük őt, álljon itt néhány szava 1967-ből: „Tanítványaidat nem üres kézzel küldted a világba. A legdrágább kincset: a megváltásról szóló evangéliumot bíztad rájuk. Ezt vitték el útjukra. Uram! Többször megfordult már az eszemben: ha tanítványaid, az első keresztyének, a misszionáriusok, a reformátorok csak annyira vették volna figyelembe ezt az akaratot, mint én és társaim, akkor mi a Te evangéliumodról talán sohasem hallottunk volna. Valószínűleg sohasem küldesz engem messze idegen pogány népek közé, de ez nem jelent fölmentést küldetésem alól. Van belmissziói munkaterület is. Talán közelebb, mint gondolnám. Úgy lehet – a családi otthonomban.” (1967)

Mit tanulhatunk a magyar evangélikus püspöktől?

Azt hiszem, az lehet Ordass Lajos kitartásának, hitének, alkotóképességének titka, amit Jézus egy példabeszédben mondott. A Máté szerinti evangélium 13. fejezetének 44. versében ezt olvassuk „Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.” Ordass Lajos szántóföldjén nem csak kincs rejtőzött, de a maga területe növényei bő termést is hoztak.

(Folytatjuk)