Kötetlen beszélgetésen vehetett részt Bese Gergővel az, aki április 6-án a Scruton kávézóban járt. Szóba került, hogy milyen problámákkal kell szembenéznie a fiatal generációnak a párválasztás és a gyermekvállalás területén, valamint az atya kitért rá, hogy sajnos egyre kevésbé tartósak a házasságok Magyarországon, tízből hat válással végződik.
Bevallom, nem néztem utána az előadónak, ráadásul az előadás kezdete előtt pár másodperccel huppantam le egy szabad székre, így egy teljesen más kép tárult a szemem elé, mint amire számítottam. Azt vártam ugyanis, hogy egy komor ábrázatú, szigorú, idősebb férfi fog besétálni a kávézó ajtaján, de nagy meglepetésemre Bese atya, rollert tolva maga mellett, széles mosollyal az arcán köszöntötte a résztvevőket.
Beszélgettünk arról, mit jelent ma a házasság, a hűség, a szerelem, hogy milyen kérdések merülnek fel egy fiatal felnőttben és hogy honnan kap a kérdéseire választ. Bese Gergő elmesélte, mit lát pedagógusként és milyen kérdésekkel szembesül a munkája során.
A legnagyobb problémát abban látja, hogy az értékeinket kezdjük elveszíteni, illetve a házasság, a hűség és a szerelem fogalmai átalakulnak a gyerekeket ért ingerek hatására.
„Elfelejtettünk udvarolni, tenni és küzdeni a céljainkért. Leginkább azért, mert nincsennek céljaink és terveink”
– mondta.
A jegyesoktatások alkalmával sok esetben az derül ki – mesélte az atya – , hogy nem egyeznek az értékek és a két ember nem is ismeri egymást valójában. Annak ellenére, hogy mostanra a házasság előtt a párkapcsolatban eltöltött idő nagy mértékben megnőtt, sokkal több lett a válás.
Mit jelent ez? Azt mondjuk, elavult az a gondolkodásmód, hogy 1-3 év udvarlás után összeházasodjunk, ahogyan azt a szüleink tették. Manapság sokkal több időt töltünk el az „ismerkedés” szakaszában, viszont a válások száma csak nőtt az elmúlt 10 évet tekintve. Hiába fektetünk sokkal több energiát és időt abba, hogy megismerjük a másikat az esküvő előtt, nem látható minőségi változás a házasságok tekintetében.
„Akik 2000-ben kötöttek házasságot, azoknak ma már csak a 15%-a házas. Tíz házasságból hat válással végződik”
– ismertette a szomorú valóságot Bese Gergő.
Jobbak lettek-e a házasságok? Kitartóbbak az emberek ?Minőségibbek a házasságok? Az atya szerint a számok sajnos azt mutatják, hogy nem.
Kifejtette, a Tindernek és más hasonló applikációknak köszönhetően az udvarlás elveszítette a jelentőségét, így egy átlagos tinédzser ma már nem rendelkezik ezzel a tudással. A társkeresőoldalak elsősorban a külsőre építenek. Egy boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatban azonban nem adhatjuk fel az elveinket, ennélfogva kénytelenek vagyunk olyan személyt keresni, akivel tudunk azonosulni.
Felmerül tehát a kérdés, hogy hol célszerű ismerkedni a mai világban?
Bese Gergő válasza, hogy mindenképpen olyan közösségben, ahol nagy valószínűséggel azonos gondolkodású emberekkel fogunk találkozni.
Nagyon fontos emelett a családi minta. A szülőknek folyamatosan informálniuk kell a gyermekeiket. A legtöbb szülő egyáltalán nem beszél a gyermekével arról, hogyan álljon a másik nemhez, hogyan ismerkedjen és kommunikáljon egyes helyzetekben, így a külső ingergekből fog a gyermek táplálkozni.
Az atya szerint annyi szexualitással kapcsolatos inger éri a fiatalokat, hogy elfelejtik mi a fontos valójában. A fiaink 11 éves koruktól fogva pornófogyasztók, 13 éves koruktól kezdve pedig már függők.
Tudatosítanunk kellene bennük, hogy az, amit ott látnak, nem a valóság. Megtanítani nekik azt, hogyan tudnak egészséges párkapcsolatot kialaktani és hogyan találnak olyan társra, aki mellett nem kell feladniuk magukat és az értékeiket. Ki kell hangsúlyoznunk, mi az, ami értéket képvisel a mai világban és megmutatni nekik, nem mindig a leggyorsabb vagy legegyszerűbb út a jó út – vonta le a tanulságot Bese Gergő.
Pálkovács Boglárka
2 válasz
Sajnos ezen az arányon nem lepődök meg.Sztem ez egy sokkal összetettebb probléma. Ha én pl anno 22/ 32 évesen férjhez mentem volna, azóta már régen elváltam volna. Nagyon kevesen vannak abban a szerencsés helyzetben, hogy ilyen fiatalon megtalálják életük párját. Igazából ezekben a korokban még magukat sem ismerik az emberek. Ki is vagyok, mit is akarok, mi a világnézetem, a vágyaim, a terveim, stb. Szerelmesek lesznek és a birtoklási vágytól hajtva, a szülői elvárásoknak megfelelve, -2 év után pl, a nők nagy részben félve attól, hogy egyedül maradnak és a biológiai órájuk is ketyeg belemennek a házasságba. Hiszen milyen nagy dolog, hogy vki megkéri a kezemet. Jobb esetben legalább azonos nézeteket vallanak de ez sem biztos.A legtöbb pár még nem is élte ki magát igazán, még nem alakult ki biztosan a munkahelye sem, sokan azt sem tudják mivel is akarnak foglalkozni valójában. A világ felgyorsult, rengeteg új inger van és kaland és lehetőség ami csábító. Minden még mozgásban van. Több év együttélés után azért kiderül működik-e a dolog de ez sem biztos. Rengeteg példa van erre is személyes körömből. Tudnék mesélni. És igen a mai fiatalok elfelejtettek udvarolni. Pedig az a legjobb rész. De ez nagy részben a nők hibája. A jegyesoktatásról annyit, hogy a párok néha maguknak is hazudnak. Személyes ismeretségi körömből : Szerelmesek lettek, összeházasodtak, voltak oktatáson, a lány örült, hogy végre egy normális fiú aki imádja őt és feleségül akarja venni, igazából addig csak kallódott egy rossz kapcsolat után. Munkahelye sem volt igazán és családi háttér is nos igazán nem megfelelő. Lett 2 gyönyörű gyerekük. Azonban kiderült, hogy teljesen ellentétes nézeteket vallanak és a lány ezt soha nem fogja elmondani a párjának. Titkolja. Amúgy pedig miután a férj a családfenntartó, szava sem sok lehet de nincs is. Szinte semmiben. Már minden úgy jó ahogyan a párja mondja. Nem nagyon van ellenvetés semmiben. Feladta saját magát. A biztonságért, a megélhetésért és kapcsolat.ért, meg persze mostmár a gyerekekért. Hogy meddig ? Talán örökre. De ez valahol mélyen legbelül azért emészti az ember lelkét. A barátai , engem kivéve eltüntek. Talán én vok az egyetlen akivel még beszélhet a régi szép időkről, a titkokról . De ez az élet elöbb-utóbb megoldásért kiállt. kérdés ki hogyan oldja meg ezt. Ugyanakkor az emberek folyamatosan változnak, minden téren. Ez pedig egy korán megkötött házasságnál váláshoz vezethet. Vagy ha nem akkor megalkuvásból, érdekek mentén egy rossz házassághoz. Vajon melyik a jobb választás ?? Nem feltétlenül találja meg a párját az ember elsőre v akár másodszorra ? Vagy lehet sohasem 🙁
Amit “röviden” hozzáfűznék.
1. egy házasságnak az esetek jelentős részében az egyik célja a gyermekvállalás. Ennek pedig biológiailag optimális életkora az anya kb. 18-30 év közötti kora. Mivel a petesejtek készlete adott, és együtt öregszenek az anyával, ebben az időszakban a legkisebb a gyermek veleszületett rendellenességeinek a gyakorisága. Valamint ebben az életkorban a legkisebbek a szülési komplikációk az anyára nézve is.
Ezenkívül egy gyermeknek nemcsak szülőre, hanem nagyszülőre is szüksége van (sőt, dédszülők, őket sem szabad elfelejteni a képletből!). Szóval a késői házasság a biológia ellen dolgozik.
2. a statisztika szintén ellene mond a késői házasságnak. Nagyszüleink korában jóval korábban házasodtak, és jóval kevesebben váltak. Erre lehet azt válaszolni, hogy hát persze, mert akkoriban a társadalom még elítélte a válást, meg a nő nem dolgozott, így kénytelen volt férjénél maradni. Ezek mind igazak, de ekkora arányban azért nem volt hatásuk. Ami teljes más volt, az az emberek hozzáállása:
3. ma az emberek többsége várja a Nagy Ő-t, akihez nem kell alkalmazkodni, nincsenek lemondások, viszont elhozza a tökéletes boldogságot. Azért régen nem éltek ilyen álomvilágban az emberek. Kerestek valakit, akivel egyezett a világnézetük, hitük, vonzódtak egymáshoz fizikailag is, és ennyi. Pontosan tudták, és elfogadták, hogy napról napra lemondásokat és áldozatokat kell hozniuk a kapcsolatukért. Előre elfogadták, hogy lesznek bő esztendők, és lesznek szűk esztendők a kapcsolatukban, de nem hátrálnak meg, hanem mentek tovább együtt. Na ez ami hiányzik mai korból: elfelejtik, hogy a szeretet az nem csak jóleső lusta érzés, hanem kőkemény munka magunkkal, egymásért.
Ismert “mondóka”: egy idős bácsi áll a pályaudvaron a peronon, virággal a kezében. Megérkezik a vonat, leszáll róla egy idős nénike, egymáshoz szaladnak, és átölelik egymást. Mindezt végignézi egy fiú, odamegy hozzájuk, és ezt mondja:
– remélem, egyszer majd nekem is ilyen házasságom lesz
mire a bácsi mondja:
– fiam, ezt nem remélni kell, hanem elhatározni.