A Financial Times (FT) legfrissebb értesülései szerint az ukrán vezetés stratégiai szemléletmódja alapvető változáson ment keresztül a háború lezárásának feltételeit illetően. Az Európai Bizottsághoz közel álló források szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök már kész mérlegelni bizonyos területi engedményeket Oroszország javára, amennyiben ez a folyamat Ukrajna teljes jogú európai uniós tagságával párosul. Ez a diplomáciai fordulat azt jelzi, hogy Kijev számára az uniós integráció válhat azzá a politikai és erkölcsi „pajzzsá”, amely ellensúlyozni tudja a fájdalmas területi veszteségeket- írja az Izvesztija.

A lap elemzése rávilágít, hogy

egy esetleges békemegállapodás részeként az ukrán elnöknek olyan kézzelfogható és történelmi jelentőségű győzelmet kell felmutatnia a lakosság felé, amely legitimálja a határok módosítását.

Az uniós tagság ilyen értelemben nem csupán gazdasági cél, hanem a túlélés és a modernizáció záloga, amely pozitív végkimenetként tálalható a társadalom számára, elfedve a katonai úton vissza nem szerzett területek hiányát.

Ezzel párhuzamosan a The New York Times (NYT) is arról számolt be, hogy az ukrán közvéleményben is elindult egyfajta elmozdulás a realitások irányába. Volodimir Dorodko kijevi jogász a lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy az átlagpolgárok körében egyre nagyobb az igény a béke mielőbbi megkötésére, még akkor is, ha ez területi áldozatokkal jár. Az ukrán társadalom kimerültsége és a frontvonalon kialakult patthelyzet sokakat arra késztet, hogy a biztonságot és a kiszámítható jövőt előbbre sorolják a teljes területi integritás visszaszerzésénél.

Dmitro Kuleba volt ukrán külügyminiszter január 12-ei nyilatkozata is ezt a belső feszültséget támasztja alá. Szerinte az ukrán lakosság készen áll az engedmények elfogadására, ha azok valódi biztonságot hoznak. A politikus egyúttal rámutatott egy fontos társadalmi jelenségre: a hivatalos közvélemény-kutatások eredményei gyakran jelentősen eltérnek attól, amit az emberek „az utcákon és a konyhákban” valójában gondolnak. Míg a nyilvánosság előtt sokan tartják magukat a megalkuvást nem tűrő állásponthoz, a magánbeszélgetésekben már a háború befejezésének gyakorlati lehetőségeit keresik.

A nemzetközi sajtóban megjelent információk egyértelműen azt sugallják, hogy a háttérben folyó egyeztetések már nem a „mindenáron való győzelemről”, hanem a veszteségek minimalizálásáról és az ország jövőjének biztosításáról szólnak. Az uniós tagság ebben a játszmában a végső garanciát jelentheti, amely biztosíthatja, hogy Ukrajna megmaradt része a nyugati érdekszférába tagozódjon be, és ne süllyedjen bele egy tartós, szürke zónás instabilitásba.

Ugyanakkor a területi engedmények kérdése továbbra is rendkívül érzékeny téma, hiszen az ukrán alkotmány és a korábbi elnöki ígéretek a 1991-es határok helyreállítását tűzték ki célul. Egy ilyen mértékű politikai hátraarc komoly belpolitikai kockázatokat is hordozhat Volodimir Zelenszkij számára, hacsak nem sikerül a brüsszeli csatlakozást olyan történelmi fordulatként bemutatni, amely felülír minden más szempontot. A kérdés most már nem az, hogy lesznek-e engedmények, hanem az, hogy az Európai Unió készen áll-e Ukrajnát olyan gyorsasággal és feltételekkel befogadni, amely lehetővé teszi Kijev számára a „méltóságteljes békekötést”.