A gyermekvédelmi törvény megkerülése érdekében érzékenyítő kurzust tartanak az adófizetők pénzéből fenntartott ELTE-n. A vdtablog.hu tényfeltáró cikksorozatának 8. része.

Eddigi írásainkban az általunk elvégzett kurzus ideológiai karakteréről, indoktrinációs módszereiről adtunk, remélhetőleg világos, tartalmas összefoglalót. Mivel cikksorozatunk elsődleges célja nem a magyarországi genderérzékenyítő technikák bemutatása, hanem egy igazán jó gyermekvédelmi képzés és infrastruktúra elindítása, kiépítése, s annak indoklása, miért tarjuk létszükségletnek ezek létrehozását, mai és jövő heti írásainkban már a kurzus számunkra is értékes, gyermekvédelmi szempontból releváns részét ismertetjük, majd a részben vagy nagyon különböző szemléletű szexuális edukációk típusait. Ahogy bevezető írásomban jeleztem, a képzés körülbelül egyharmad részben fontos, komoly problémákkal foglalkozott, s ezek bemutatásához valid, ellenőrizhető kutatási anyagokat is felhasználtak, s több érvényes, szakszerű, gyermekvédelmi alapállású konklúziót megfogalmaztak a kurzus működtetői. Ezeken a területeken bőven találtunk olyan következtetéseket, melyek egyeznek a pedagógiai munkánk során tapasztaltakkal, olyan megoldási javaslatokat, amikkel részben vagy teljes egészében egyet tudunk érteni, vagy kifejezetten jónak tartjuk azokat. Ebben az írásban, címszavasan felsorolom ezen témákat, és tömören összefoglalom, milyen állításokat fogalmaztak meg mindezekkel kapcsolatban a vonatkozó modulok anyagainak megalkotói, összeállítói. Terjedelmi okokból nem térek ki arra, milyen témákat és megközelítéseket hiányolunk ezekből az elemzésekből, az majd kiderül tervezett képzésünk anyagából.

A következők kerültek tárgyalásra mint a gyermekeket veszélyeztető jelenségek: a korlátlan és ellenőrizetlen internethasználat hatásai, online pornó, szexting, internetes pedofília, serdülőkori drog- és eszközhasználat és a problémás, veszélyes szexuális viselkedés összefüggései, ezek következményei, valamint az abúzus, családon belüli abúzus.

Egyértelmű veszélyforrásként tekint a kurzus az ellenőrizetlen és korlátlan internet- és okostelefon-használatra. Felhívják a figyelmet a fiatalok körében már Magyarországon is létező és egyre inkább terjedő “szexting” jelenségére, és arra a tényre, hogy az ezzel élő gyerekek nagy része nincs tisztában azzal, mekkora veszélyeknek teszik ki magukat azzal, hogy az önmagukról elküldött szexuális tartalmú fotó, videó vagy szöveg kitörölhetetlenül megmarad az online térben, amit a kortársaik, sőt pedofil felnőttek is felhasználhatnak (és fel is használnak) ellenük, akár évek elteltével is. Zsarolásnak, zaklatásnak, megszégyenítésnek lehetnek alanyai ezek a gyerekek, önmagukat és a társaikat is traumatizálhatják, nyugaton már ilyen módon öngyilkosságba hajszolt fiatalokról is tudunk. Saját pedagógiai tapasztalatomból kiindulva állítom, hogy nem mondvacsinált problémáról van szó, az elmúlt években szülők és gyerekek panaszai miatt már Magyarországon is derültek ki ilyen esetek iskolákban, és biztos vagyok benn, hogy csak töredéke került-kerül nyilvánosságra ezeknek az ügyeknek.

Abszolút helyes a kurzus oktatóinak azon felvetése, miszerint fel kell hívni a szülők figyelmét erre a problémára, és arra, hogy ellenőrizzék folyamatosan, gyermekeik mikor, hol, és milyen online tartalmakat követnek, osztanak meg, önmagukról is.

A tanagyag idevonatkozó része:

„A XXI. században a fiatalok elsődleges információ forrása az internet és ez nincs másként a szexualitás témakörben sem. A gyors és könnyen hozzáférhető internet a modern világban felváltotta az offline médiumokat, így a fiatalok már nem szüleik eldugott szexújságjaiban és videókazettáin keresik a titkos, izgalmas tudást, amit szüleiktől (általában) nem kaphatnak meg, hanem egyetlen gombnyomással szexuálisan explicit képi tartalmak özönlenek rájuk, aminek szelektálására (melyiket?), értékelésére (jó ez, tetszik?), valósághoz való viszonyának vizsgálatára (ez tényleg így működik?) általában nem képesek segítség nélkül.”

A kurzus okkal kritizálja azt is, hogy a tiniknek szóló médiatartalmak erősen átszexualizáltak, “ami korai, meggondolatlan rizikós szexuális aktivitáshoz vezethet” a kamaszok körében. Ezzel az állítással sem tudok vitatkozni, azzal viszont már igen, hogy szerintük kizárólag a “kötelező, heteroszexuális” romantikát erőltetik ezek a filmek, miközben világosan látszik, az elmúlt években mind a Netflixen, mind az HBO-n megjelent a kimondottan tiniket célzó filmekben az egyértelmű, nyílt homoszexuális és genderpropaganda, ahogy a nekik szóló zenei anyagokban, videókban, reklámokban is, a heteroszexuális témájúakhoz hasonlóan erős, szexuális körítéssel tálalva.

A tananyag idevonatkozó része:

“A tiniknek szóló sorozatok többsége ugyanakkor általánosságban is „átszexualizált”, erősen sugalmazva a kötelező (heteroszexuális) párkapcsolati romantikát, mint a tinik életében a legfontosabb témát. A szexualizált médiatartalmak fogyasztása a tinikben azt az érzést kelti, hogy körülöttük minden kortársuk szexuálisan aktív, és ez a vélt kortársnyomás gyakran vezet korai, meggondolatlan és rizikós szexuális aktivitásokhoz.”

Szintén komoly veszélyforrásként jelölik meg az online pornótartalmakat is, ami valóban egyre fiatalabb korosztályokra jelent veszélyt, gyerekek délutáni, udvari beszélgetéseiben elhangzottak, dicsekvő kamasz fiúk szövegei, elvett telefonokon látott tartalmak, és kollégáim hasonló tapasztalatai meggyőztek erről. Valójában, fel sem tudjuk mérni, pontosabban: fel sem mértük(!), mekkora károkat okoz a gyerekek pszichoszexuális fejlődésében, hogy (nem túlzás!) többségük 10-12 évesen lát először pornófilmet, majd ezután, ha akarja, egy kattintással elérheti bármikor az okostelefonján ezeket a tartalmakat. Ez az oka annak, hogy már Magyarországon is vannak pornófüggő(!) kamaszgyerekek. Aki ezeket a tényeket nem akarja látni vagy bagatellizálni akarja őket azzal, hogy „mi is láttunk pornóújságot vagy pornófilmet kamaszkorunkban, mégis egészséges felnőttek lettünk”, az egyszerűen nincs tisztában a két szituáció közti brutális különbséggel. A kurzus vonatkozó modulja szakszerűen mutatta be ezt a témát.

Segítségképpen viszont olyan szervezetek honlapjait javasolja szülőknek és gyerekeknek egyaránt, mely szervezetek LMBTQ-érzékenyítést is végeznek, ezzel együtt nyújtják a gyermekekre veszélyes egyéb tartalmak elleni védekezés módszereit, úgyhogy itt is fennáll az a helyzet, ami az egész ELTE-kurzus szimbóluma lehetne: csináljunk gender alapú gyermekvédelmet, azaz készítsünk fából vaskarikát!

A kamaszkori problémás szexuális viselkedés témáját alaposan és felelősségteljes hozzáállással elemzi az ezzel foglalkozó modul. Szinte közhelyszerű igazság, de mégis fontos, és okkal többször hangoztatott megállapítása az is a kurzusnak, hogy minél inkább érdeklődik a szülő a gyermeke dolgai iránt, minél többet beszélget vele, annál kisebb az esélye annak, hogy a gyermek nagyon korán vagy egyenesen veszélyes módon kezd el szexuális életet élni.

A tananyag idevonatkozó része:

“Minél többet beszélget a szülő a fiatallal és érdeklődik a dolgai iránt, annál valószínűbb, hogy az nem vállal felesleges kockázatot a szexuális aktivitás során sem.

(…)

Gyakran előfordul, hogy a szülők halogatják a téma megbeszélését, így a gyerekek első kézből az osztálytársaktól, kortársaktól, illetve a médiából szereznek információt a szexszel kapcsolatban. Ennek valóságtartalma, életkornak, érettségnek megfelelő volta erősen kétségbe vonható, esetleges. A pornográf tartalmak káros tartalmakat közvetítenek, ami a saját testhez való hozzáállást, az udvarlást, szexualitást, intimitást, nemi szerepeket illeti. Valójában a szexualitásra nem az emberi kapcsolatokról, a felelősségteljes döntésekről való beszélgetés visz rá. A nemi vágy egy összetett testi-lelki-hormonális folyamat eredménye, mely nem függ a szülők ilyen irányú szándékaitól. Az informált döntéshozatalhoz, a felelősségteljes, biztonságos döntéshez viszont arra van szükség, hogy a fiatalok tudással és értékekkel vérteződjenek fel.”

Helyesen hangsúlyozzák a családi háttér óriási jelentőségét pozitív és negatív értelemben egyaránt, többféle aspektusból vizsgálják a család szerepét, mintaadó jelentőségét a téma vonatkozásában. Részletesen és viszonylag objektíven felsorolják a különböző társadalmi rizikófaktorokat is. Világosan bemutatják a serdülőkori alkohol- és droghasználat, valamint a problémás, veszélyes szexuális magatartás közötti nyilvánvaló összefüggést, az ezek által okozott, akár életre szóló sérülések, későbbi abúzusok sokszor ezekből eredeztethető lehetőségeit is.

A tananyag idevonatkozó része:

“A legutóbbi, nemzetközi összehasonlításra is alkalmat adó, adatok szerint a magyar 15 évesek legalább fele fogyaszt időnként alkoholt és 27-35%-uk volt már legalább kétszer részeg eddigi (rövid) élete során (HBSC 2018 (Linkek egy külső oldalra)). A közhiedelemmel ellentétben a füvezés sokkal kevésbé érinti a magyar fiatalokat, mint az alkoholprobléma (Linkek egy külső oldalra), legalábbis, ha lehet hinni a fiatalok önbevallásán alapuló kutatásnak, ami szerint a magyar 15 évesek mindössze 10-15%-a próbálta már ki a kannabiszt (szemben az alkoholt legalább egyszer kipróbáló 78-81%-kal). A kutatási adatok szerint a tendenciák nem romlottak a 2014-es adatokhoz viszonyítva, azonban még így is aggodalomra adnak okot – elsősorban az alkohol tekintetében. Az alkohol- és drogfogyasztás a kockázatos szexuális viselkedéssel leginkább együtt járó tényezőnek tűnik – ami alatt túl korai (15 év alatti), védekezés nélküli, veszélybe sodró szexuális magatartásformákat értünk. Az egyik leginkább kutatott terület az alkohol- és drogfogyasztás összefüggése a szexuális áldozattá válással. A fiatalkori szexuális abúzus összefüggése az alkoholfogyasztással A szexuális erőszak áldozatainak legalább fele serdülő, és a 18 éves kor előtt szexuálisan bántalmazott fiatalok később kétszer akkora eséllyel lesznek újra szexuális abúzus áldozatai, mint a felnőtt korban erőszakot elszenvedettek. A szexuális erőszak valószínűsége 4,6-szor nagyobb azoknál az egyetemista nőknél, akiket korai serdülőkorukban már ért erőszak, azokkal szemben, akiket sosem bántalmaztak szexuálisan. Ezért rendkívül fontos, hogy gyermekeinket megvédjük a szexuális (és egyéb) erőszaktól, hiszen éretlenebb személyiségük, kialakulatlanabb énképük, kevésbé hatékony énvédelmi rendszerük kiszolgáltatottabbá teszi őket a bántalmazás minden formájával szemben. Az alkohol és droghasználat erősebb összefüggést mutat a serdülőkori szexuális áldozattá válással, mint a felnőttkori szexuális abúzus eseteiben. Ez az összefüggés egyszerre értelmezhető úgy, hogy a drog és alkoholfogyasztás az oki tényezők között szerepel – fellazítja a gátlásokat, rontja a helyzetértékelést, meggondolatlanná vagy erőszakossá tesz. Ugyanakkor az is valószínű, hogy a serdülőkorban átélt szexuális erőszak a traumán keresztül vezet a megnövekedett alkohol- és drogfogyasztáshoz, remélve, hogy az majd megoldja a keletkezett lelki fájdalmat (ld. Problémás Viselkedés Elmélete lentebb). Ez azonban sosincs így, a további szerhasználat csak tovább rontja az énhatékonyság-érzést, önértékelést, és egyre súlyosabbá válhat a trauma okozta sérülés.”

Kiemelik, mennyire fontos lenne megtanítani a nemet mondás képességére a fiatal lányokat, igazán jó oktatófilmeket is ajánlanak ehhez. Az ezen modulokban közölt kutatási anyagok érvényesek, ellenőrizhetőek, az adatok egybevágnak saját pedagógiai tapasztalatunkból fakadó mini “közvéleménykutatási adatainkkal”, megfigyeléseinkkel.

Tényt közölnek a kurzus oktatói akkor is, mikor leírják, hogy ezen és más krízishelyzetek kezelésére nincs kidolgozott protokoll, ami segítené a pedagógusokat, az iskolapszichológuson kívül nem igazán tudnak kitől segítséget kérni ilyen estekben. A modul facilitátorai logikus, életszerű felvetésekkel élnek azzal kapcsolatban, szerintük miként lehetne ezt a hiányt pótolni intézményi szinten.  Számomra itt is csak az jelent problémát, hogy tudom, az általuk elképzelt gyermekvédelmi modellnek szerves részét képezné a gender studies szellemében végzett „felvilágosítás” is.

Biztos vagyok abban, hogy közülük sokan őszintén hiszik, a genderideológia terjesztése jobbá teszi a világot, és boldogabbá a gyerektársadalmat.  Nem tudom, Magyarországon hányan képviselik hitből, s hányan vallják és terjesztik érdekből ezt a tudománytalan és veszélyes eszmét, de a gyerekek szempontjából ez teljesen mindegy. Engem pedig csak ez utóbbi szempont érdekel, ezért utasítom el ugyanolyan határozottan a jó szándékú megvezetettek, és az anyagi vagy karrierérdekek mentén tudatosan manipulálók törekvéseit.

Befejezésül, szeretném kihangsúlyozni, az itt vázlatosan felsoroltak, valódi, égető problémák, amiket sürgősen, szakszerű védelmi rendszert létrehozva kell alaposabban feltárni és kezelni, természetesen a meglévő gyermekvédelmi rendszerben dolgozó szakemberek tudását, tapasztalatát is segítségül hívva, arra építve, ezt a rendszert modernizálva, ha szükséges, bővítve. Nem csak azért kell ezt tennünk, mert anyaként, apaként, nagyszülőként, pedagógusként, bármilyen gyermekvédelmi területen dolgozóként a számunkra legfontosabbakon, saját gyerekeinken, rokonaink, barátaink, ismerőseink gyerekein, tanítványainkon, gondozottainkon keresztül érint minket mindez!

Ha a tájékozatlanság, kényelmesség, gyávaság, fatálisan félreértelmezett szemérmesség vagy tapintatosság okán elfordítjuk a fejünket mindezen borzalmaktól, attól azok nem szűnnek meg létezni és pusztítani, csak végtelenül kényelmessé tesszük a dolgukat, mert szabadon, kontroll nélkül tehetik tönkre a fiataljainkat.

A másik lehetőség pedig az, hogy átadjuk őket teljes egészében, mindezen problémákkal együtt azoknak a szervezeteknek, akik hajlandóak foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, és többek közülük (nagy tisztelet a kivételeknek!), ahogy az általunk végzett kurzus is teszi, genderérzékenyítéssel és politikai agitációval vastagon megspékelve fognak a maguk eszmerendszere alapján odafigyelést, segítséget felkínálni a bajban lévő, sérült, zavarodott, magukra hagyott fiataloknak.

Csak magunkat okolhatjuk, ha így fokozatosan kiszorulunk a saját gyerekeink, unokáink életéből, s végül elfordulnak a tőlünk kapott értékrendtől. Tegyünk érte, hogy ne így legyen!

Szekeres Éva

CJ, a “gender kreatív” kisfiú, akit felkarolt az LMBTQ-lobbi

A gyerekeknek adott pubertásblokkolók és nemi átalakító hormonok a nemi átalakító műtétek brutális előkészítő állomásai