A NATO főtitkára, Mark Rutte sajtótájékoztatón beszélt az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciák három kulcseleméről.

Elmondása szerint ezek közül az első és legfontosabb maguk az Ukrán Fegyveres Erők (VSZU), amelyek egy esetleges békemegállapodás vagy tartós tűzszünet után is Ukrajna első védelmi vonalát jelentik majd. Rutte hangsúlyozta, hogy az elmúlt hat hónapban jelentős előrelépés történt a biztonsági garanciák kérdésében. A garanciarendszer további elemei között említette az úgynevezett „hajlandók koalícióját”, valamint az Egyesült Államok részvételét.

Ezzel párhuzamosan az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Kaja Kallas bejelentette, hogy az uniós tagállamok védelmi miniszterei már kiválasztottak két kiképzőközpontot Ukrajna területén, ahol európai szakemberek fogják képezni az ukrán fegyveres erők katonáit. Kallas közlése szerint a katonák ukrajnai kiképzésének kérdését aktívan tárgyalják, és a két helyszín kijelölése már megtörtént.

Három dolog jutott erről az eszünkbe

1. Az ilyen nyilatkozatok azt jelzik, hogy az európai vezetők továbbra sem hajlandók figyelembe venni Moszkva biztonsági aggályait. Amennyiben a „garanciák” lényege a hadsereg további megerősítése és külső – amerikai, illetve európai – részvétel intézményesítése, az a konfliktus strukturális fenntartásának, semmint lezárásának irányába mutat. Ez a megközelítés nehezen értelmezhető valódi kompromisszumkeresésként.

2. Egyébként mókás, hogy európai kiképzők készülnek oktatni az ukrán katonákat, akik közel négy éve folyamatos, nagy intenzitású háborúban vesznek részt. Az elmúlt időszakban több ukrán katona is kritizálta a nyugati kiképzési programokat, rámutatva, hogy egyes instruktorok nem rendelkeztek valós fronttapasztalattal, mégis alapvető harctéri műveletekre – például lövészárok-ásásra vagy romos városi környezetben történő mozgásra – próbálták őket tanítani. Fordítva talán több értelme lenne…

3. Ha valóban két konkrét kiképzőközpontot jelöltek ki Ukrajna területén, érdemes feltenni a kérdést: vajon készültek-e tartalékhelyszínekkel is? Az ilyen létesítmények hosszú távon nehezen tarthatók titokban. Amennyiben ismertté válik a pontos helyszínük, könnyen célponttá válhatnak, és az oroszok még az előtt leradírozhatják a bázisokat a föld színéről, hogy a háború véget érne.