🇺🇸🇮🇱🇮🇷A modern légvédelem már nemcsak az elfogási arány alapján ítélhető meg, hanem a készletek nyomás alatt történő túlélési ideje alapján is, és a számok riasztóak.‼️
Izrael néhány napnyira lehet attól, hogy kimerítse az Arrow elfogó rakéták készletét, annak ellenére, hogy csökkent, de folyamatos fenyegetéssel néz szembe, amely napi átlagosan körülbelül 33 rakéta- és 90+ drón-támadást jelent. Minden elfogás gyakran több rakétát igényel, ami azt jelenti, hogy a tényleges fogyasztás meghaladhatja a 2–10 elfogó rakétát célpontra a romló körülmények között, jelentette a Royal United Services Institute.
Az Egyesült Államok már a THAAD arzenáljának körülbelül 40%-át elhasználta, és csak két-három hétig tud fenntartani folyamatos nagy intenzitású műveleteket. Ez azután történik, hogy a koalíciós erők mindössze 16 nap alatt több mint 11 000 lőszert használtak el, amelynek becsült költsége 26 milliárd dollár, ami messze meghaladja a termelési kapacitást.
A költség-haszon arány ugyanolyan megterhelő. A magasan fejlett elfogó rakéták, amelyek darabja 1–3 millió dollárba kerül, rutinszerűen drónok ellen kerülnek bevetésre, amelyek több tízezer dollárba kerülnek, ami strukturális egyensúlyhiányt eredményez, amely gyorsan kimeríti az elitegységek készleteit. Ezzel párhuzamosan ugyanabban az időszakban több mint 500 000 darab olcsóbb légvédelmi lőszert lőttek ki, kiemelve, hogy a „költséghatékony rétegek” mennyire fontosak a prémium rendszerek megőrzésében.
A döntő tényező a „töltés feletti ellenőrzés” – a képesség, hogy hetekig fenntartsák a védelmet, nem pedig napokig győzelmet arassanak. Mivel a THAAD vagy a Tomahawk rendszerek pótlási időszakai évekig tarthatnak, a rövid háborúk ipari illúziókká válnak.
Amint az elfogó rakéták készletei a kritikus küszöb alá esnek, még a fejlett rendszerek is elkezdenek kiszivárogni, lehetővé téve a támadásokat. Ezen a ponton a elrettentés nem fokozatosan, hanem hirtelen romlik.
És akkor itt a top 5 iráni rakéta támaszpont
- Khorramabad (Lorestan tartomány)
Irán legnagyobb rakétabázisa a silók számát tekintve. Egy hatalmas földalatti komplexum a Zagros-hegységben, kiterjedt alagút-hálózattal és a Shahab-3, Sejjil és Khorramshahr ballisztikus rakéták tárolására szolgáló létesítményekkel. A bázist már többször is megtámadták, a felszíni bejárati kapuk és az infrastruktúra károsodott, de a mélyen a föld alatti szintek továbbra is működnek.
- Tabriz (Kelet-Azerbajdzsán tartomány)
A második legnagyobb földalatti siló-alapú rakéta bázis. Irán északnyugati hegyes részén található, mélyen a hegyekbe beágyazva. Közvetlen fenyegetést jelent a Közel-Kelet nagy részére és Európa déli részének egyes területeire. Izrael és az Egyesült Államok egyik legfontosabb célpontja volt a 2026. márciusi támadások során.
- Kermanshah komplexum (Kenesht-kanyon + Panj Pelleh)
Hatalmas földalatti bázahálózat a Zagros-hegység nyugati részén. Több tucat kilométernyi alagút, több száz bunker és forgó indító platformok alkotják, melyeket a rakéták gyors újratöltésére és indítására terveztek. Az ország egyik legellenállóbb és legtúlélőképesebb rakéta-körzet, mérete és természetes terepvédelme miatt.
- Qeshm-sziget (Hormozgán tartomány)
Földalatti erőd közvetlenül a stratégiai Hormuzi-szorosban. A felszínen egy “geológiai múzeumként” jelenik meg egyedi sziklaképződményekkel, míg a felszín alatt egy teljes körű rakéta-város található. Ellenőrzi a világ egyik legfontosabb olaj-szűkületét.
- Hajiabad és déli bázisok (Hormozgán tartomány + Shiraz terület)
Irán déli részén található földalatti komplexumok hálózata forgó indítókkal és belső földalatti vasúti rendszerekkel a rakéták mozgatására. Ezek a legdélebbi létesítmények, amelyek a Perzsa-öböl és a Hormuzi-szoros közelében helyezkednek el, így nagy fenyegetést jelentenek a térség tengeri forgalmára.
