A Védett Iskola Hálózatról szóló cikksorozatunk 4. része.
Hiperszonikus sebeséggel változó világunkban a felzárkózási kényszer és a lemaradástól való félelem kontraproduktív módon leszakadást eredményez, különösen az amúgy is lemaradásban lévőknél. Szilárd és széles alap helyett a felnővő generációk fejében leginkább összevissza beledobált narratívák örvénylése zajlik, rájuk bízva, hogy ki-ki a maga módján tegye rendbe azt, amit szuggesztió útján megkapott.
Hasonlóan a szabad (kereskedelmi) versenyhez, szabad az erősebbnek a kisebben uralkodni, szabad a jobb szellemi képességűnek többletet adni, míg a gyengébbnek sokszor elég az is, ha nem zavarja az órát…
A kérdés az, hogy kiváló technológiai és modern tudományos módszertani körülmények között miért romlik tovább mindaz, amit grandiózus erőforrásokkal szeretnénk felzárkóztatni?
Tévedéseink
Az első tévedésünk maga a cél, azaz hogy fel kívánunk zárkózni. Ilyenkor a jelenben lévő uralkodó perspektívákra figyelünk és mire esetleg odaérünk vagy megteremtjük az előfeltételeit, máris újabb perspektíva van, amihez fel kellene zárkózni. A globalizmus által multikultúrának nevezett (ám valójában inkább eltörléskultúra – cancel culture) folyamatosan változó illúzió, melyhez való felzárkózás konspirátoraik szándékos hamis narratívája, amit sajnos tömegével elhisznek az emberek.
A nevelésben nem célja, hanem dolga van minden résztvevőnek.
Először van a munka, amit el kell végezni, és csak ezután jönnek a célok, amennyiben a közös belső indíttatás ezt diktálja.
A második tévedésünk értelmezéseinkben van. Úgy gondolunk az iskolára mint intézményre, mint egy államra az államban. Rosszabb esetben pedig úgy, mint a gyermek munkahelyére. Ilyen felfogás mellett nem csoda, hogy a szülő és az iskola egymásra mutogat, hogy miért nem sikerül elérni a kívánt eredményt.
Ezen árkok betemetésében szorgoskodni szükséges és be kell látni, hogy az iskola nem lehet más, mint a családi otthon folytatása, ahol a szülő és nevelő, – aki nem csupán pedagógus – egységes alapot képvisel és csak az arra építhető többletet közvetíti a gyermekek részére.
A harmadik tévedésünk nem nagy, ám végzetes. A meggyőződéseinkről van szó. Igazságkeresésünk velünk született tehetség, azonban a meggyőződéseink az igazság folyamatszerűségét állapotszerűséggé teszik. Erre kiváló példa Szent László törvénye, mely alapján a férj tettenérés során a házasságtörő asszonyt a hűtlenségben résztvevő férfival együtt szabadon megölhette, viszont amennyiben megbocsájtott neki, majd mégis bosszút állt, úgy ő maga lett fő- és jószágvesztésre ítélve. Azért gondolom, hogy jó példa ez a törvény, mert más volt az igazság a megbocsájtás előtt és után. A lényeg a lelki tartalom.
Csak akkor lehetünk jó nevelők, ha mi is törekszünk a növekedésre, lehetőleg minden nap legalább egy kicsit, testben-lélekben-szellemben.
Folytatjuk…
Németh Henrik,
VDTA-Iskola Hálózatvezető
(A Védett Társadalom Alapítvány Védett Iskola Hálózatáról bővebb információt az iskola.vdta.hu weboldalon lehet olvasni.)
