Közhely, hogy a világ különböző hatalmai számára az egységes Európa örök vetélytárs. Ezért Európát el kell gyengíteni. Ahhoz, hogy összeroppanjon, előbb föl kell számolni identitását. Ezért élünk az öreg kontinensen a vallási, a nemzeti és a nembeli identitás fölszámolásának korában. Ha azon töprengünk, vajon megmenthető-e még Európa, akkor jó tanítómesterünk lehet a történelem. És még jobb az üdvtörténet. Az a válaszom arra a kérdésre, hogy megmenthető-e Európa, hogy igen, de csak akkor, ha lesznek olyan nagy szentjei, mint amilyenek az első két évezredben voltak. Ennek a kijelentésnek a bizonyítására indítunk most útjára egy sorozatot a vdtablog.hu vallás rovatában.

 

Kik a szentek?

Szent az, aki hősies fokban gyakorolja a szeretetet. Vagyis, ha a szentek történelmet formáló erővel rendelkeznek, akkor a történelmet jóra a szeretet formálja. Rosszra ott vannak társadalmi szereplők, akik sok esetben, és máig bizonyíthatatlanul, egyszerűen eladták a lelküket a gonosznak. Mi azonban nem velük foglalkozunk, hanem az öreg kontinens igaz hagyományainak megteremtőivel, az európai szentekkel.

 

Társadalmi fordulatok hordozói

Az egyház történetének kezdetéhez a Római Birodalom adta a teret. Ez a tér eleinte a Colosseum küzdőterét jelentette. Rengeteg vértanú korszaka volt. A szentek itt abban látták tettük értelmét, hogy osztozhattak Krisztusuk szenvedésében. De miért csatlakoztak egyre többen a keresztényekhez, ha a hit megvallása ilyen súlyos következményekkel járt?

Deus caritas est (Az Isten szeretet) kezdetű enciklikájában XVI. Benedek pápa azt mutatja be, hogy amikor I. Constans (337–350), egy hitehagyott császár vissza akarta állítani a pogány római vallást, akkor ahhoz sok mindent kölcsönzött a kereszténységtől. Mint a pápa írja a császár „Felépített egy metropolitákból és papokból álló hierarchiát. A papoknak az Isten és a felebarát iránti szeretetet kellett ápolniuk. Megírta egy levelében, hogy az egyetlen fontos dolog, ami mély benyomást tett rá a kereszténységből, az Egyház szeretetszolgálata volt. Éppen ezért pogánysága számára döntő lett, hogy az Egyház szeretet-rendszerével egyenértékű tevékenységet kapcsoljon a maga vallásához. A »galileaiak«, mondta ő, ezzel szerezték népszerűségüket. Meg kell tennünk ugyanazt, sőt felül kell múlnunk őket. – Ezzel a császár bizonyította, hogy a felebaráti szeretet gyakorlása, a karitász a keresztény közösség, az Egyház döntő jelentőségű ismertetőjegye volt.”

 

Az élet kultúrája

A szentek a szeretet hősei, egyházuk pedig azért élte túl az üldözéseket, azért volt vonzó, mert a legnagyobb emberi vágyat betöltő Istene van, a szeretet Istene. A szeretet vallása pedig létrehozta az élet kultúráját. Ennek a kultúrának a kibontakozása nem volt hibák és tévedések nélküli, de mindig éltek olyan férfiak és nők, akik az életet életükkel szolgálták. Ha őket jól ismerjük és helyesen értjük, akkor minden esélyünk megvan rá, hogy ezt a kultúrát meg is tudjuk védeni. És meg fogjuk védeni!

 

Rákóczi Piroska

 

Vélemény, hozzászólás?