Ha valaki ránéz a térképre, rögtön láthatja, hogy Európa nem kontinens, csak annak nevezik.

Kontinens mondjuk, Ausztrália, Amerika, az Antarktisz… Afrikán lehet vitatkozni.
Szuperföldrészként viszont egyértelműen létezik Eurázsia, mint a bolygó legnagyobb
egybefüggő szárazulata. Ez volt a véleménye a XIX. században Nyikolaj Jakovlevics
Danyilevszkij orosz geopolitikusnak.

Nem mondom, hogy könnyen, vagy gyorsan, de Berlinből gyalog és úszva el lehet jutni
Vlagyivosztokba. Legalábbis azoknak a jó úszóknak, akik egyhuzamban képesek átúszni a kb.
kettő kilométer széles Amur folyamot. Ahogy földrajzilag egység az Eurázsiai Szárazföld,
ugyanúgy gazdaságilag is az.

Oroszország a XVIII. század elejére meghódította Szibériát. Ezzel hatalmas, és az 1800-as évek
végére, az 1900-as évek első éveire vasúton nagy tömegben szállítható erőforrásokhoz jutott.
Az Orosz Birodalom főleg nyersanyagokat termelt Eurázsia nyugati felének, ami jellemzően
ipari termékeket szállított cserébe.
Évszázadok óta nem változott a szuper-kontinentális kelet-nyugati kereskedelem jellege, annak
ellenére sem, hogy Oroszország, mára egyik vezetője az űriparnak és a haditechnikában is a
világelsők között van.

A XIX. – XXI. században a kontinentális kelet és nyugat erősödő gazdasági egymásrautaltsága
azt jelenti, hogy az úgynevezett Nyugat – Európa nem létezhet Kelet-Európa, sőt Szibéria
nélkül. Így nem új keletű elképzelés egy eurázsiai kelet-nyugati gazdasági térség kialakítása.

Ezt – a világhatalomhoz vezető út fontos lépéseként – Adolf Hitler és Joszif Viszarionovics
Sztálin egyaránt megpróbálták kivitelezni. Jellemző, hogy az egyesítés végső eszközeként
repülőbombák, tankok és rohamok jutott mindkettejük eszébe. A II. világháborús német
vereséggel és az atombomba bevetésével lezárult egy korszak. Az egységes eurázsiaikontinentális gazdasági tér gondolata átmenetileg megbukott, ami nem jelenti annak
életidegenségét, hanem csak a háborúnak a cél elérésére való alkalmatlanságát.

A II. világháború utáni béke, de különösen a Német Szövetségi Köztársaság 1970-es évekbeli
új kelet politikája („Ostpolitik”) nyomán bebizonyosodott, hogy az egymás közötti békés
kereskedelemmel csak nyerhet Eurázsia keleti és nyugati fele egyaránt.

A közelmúltig úgy látszott, hogy egyszerűen azért nem lehet Oroszországot a kontinentális
együttműködésből kizárni, mert Eurázsia olcsó nyersanyagtermelő, de közben fejlődő keleti
része.

Változott a helyzet Oroszországnak Ukrajna elleni háborúba való belekényszerülésével. 2017-
ben az Ukrán parlament törvényben jelölte meg célként a NATO tagságot, majd ezt
alkotmányba is foglalták. 2020-ban Ukrajna a NATO kiemelt belépési esélyű partnerévé vált,
ami alapján a NATO hadgyakorlatokat tarthatott Ukrajna bevonásával. Ukrajna NATO tagsága
esetén a szomszédos országból védhetetlen atomcsapás lenne mérhető akár Moszkvára. Úgy
gondolom, Oroszország erre nem válaszolhatott másként, mint katonai invázióval.

Az Ukrán-Orosz háború kitörése, 2022. február 24., után közel száz nappal az Európai Unió a
hatodik után még további kereskedelmi szankciót szándékozik bevezetni az agresszor
Oroszország ellen. A hullámzó, de évszázadok óta fontos kelet-nyugati kontinentális
kapcsolatok emiatt megszakadnak.

A legtöbb gazdasági elemző szerint az Oroszország elleni szankciós politikával az EU
agyonbünteti saját magát. Ugyanakkor ez az ökonómiai önkínzás nem nagyon gyengíti az
embargókra már felkészült Oroszországot. Mindenesetre a Rubel sokat erősödött a legutóbbi
szankciós handabandázás ideje alatt. Az olaj világpiaci ára az egekben.

Azért van ez, mert olcsó orosz olaj, gáz, urán és vas nélkül nincs az Európai Unió tagállamaiban
semmiféle olcsó termelés, még mezőgazdasági sem. A Kínai Népköztársaság és India viszont
örömmel felvásárolja az orosz olajat. Ha az Európai Unió embargós politikája így megy tovább,
akkor minden szektorban elképesztő lesz az árnövekedés. A jóléti államokban is előre vetíti
árnyékát a stagnálással súlyosbított infláció, a stagfláció és a nyomában járó munkanélküliség,
áruhiány, akár éhínség.

Kedves ismerősöm mesélte, a nekünk szinte hihetetlen, történetet. Németországban élő
unokáját a tervezett lisztvásárláskor figyelmeztette az eladó, hogy ha majd lesz búzaliszt,
akkor a megengedett 2 kg-os vételhez fel kell mutatni a személyi igazolványát.

És ez csak a kezdet.

Tolakodó kérdés, hogy kiket szolgál az Oroszországból származó energiahordozók és más
nyersanyagok behozatalának ilyen korlátozása? Az EU tagállamok polgárait biztosan nem.

Az érdekek tükrében érthetetlen az Európai Bizottság Elnökének Ursula von der Leyen
asszonynak és a legtöbb nyugat-európai vezető politikusnak a szankciós politika melletti teljes
kiállása.

Eltökéltségükre lehet, hogy Barabási professzor tudna valós okot találni. Talán a hálózatkutató
csak ennyit mondana: „Robosztus hálózat”. De őt nem kérdezik errefelé.

Valakinek mégis ki kellene mondani végre, hogy ennek a robosztus hálózatnak, titkos
szervezetnek sok tagját alighanem az Európai Uniót és tagállamait vezető politikusok között
kell keresni. Mégsem ők tűnnek a szálak mozgatóinak. A jelek szerint másutt szőtték ezt a hálót,
nem Nyugat-Európában.

A John Malkovich főszereplésével készült „Égető bizonyíték” („Top secret”) című ironikus
politikai krimiben, a szálakat mozgató háttérszervezetként George Cluny-nek a CIA, NSA, stb.
jutott eszébe. Az mindenesetre tény, hogy Von Der Leyen asszony nyilatkozata szerint a
tanácsadói amerikaiak.

Talán egy holland, vagy belga polgárnak ez nem mond semmit. Mi idősebb magyarok viszont
tudjuk, hogy mit jelent a minisztériumokba beépült szovjet tanácsadók rendszere. A birodalmi
politika így dolgozik, tanácsadók útján ellenőrzi a gazdaállamokat és közli velük utasításait.

Szövetségesünk az USA, az Európai Uniót ösztönzi az Oroszországgal szembeni újabb és újabb
embargók, vámok bevezetésére, míg maga továbbra is veszi az orosz uránt és Indiából
átcímkézve kapja az ural olajat.

A térképről úgy látszik, hogy Európa földrajzi és gazdasági szempontból önállóan azért nem
létezik, mert Eurázsiának csak mondvacsináltan elhatárolható alkotórésze. Politikai
szempontból pedig azért nem létezik, mert a legutóbbi eseményekből kitűnőleg Eurázsia
nyugati részének, és ebben az Európai Uniónak, nincs saját érdekérvényesítő képessége.
Hogyan is lenne, hiszen vezetői zöme lelkét megszállta a leghitványabb kisördög, a népeiket
eláruló, velejükig korrupt politikusok szelleme.

Dr. Zámbó Iván

Padányi Alapítvány