Gondolatok terrorról és valódi szabadságról

Szemben a tudománnyal – A gének keresése véget ért

Az LMBTQ-lobbicsoportok által a 60-as évek óta terjesztett – a közelmúltig
egyeduralkodónak számító – nézet, mely szerint „homoszexuálisnak csak születni lehet”,
annak ellenére futott be irigylésre méltó karriert, hogy minden tudományos alapot
nélkülöz. Jóllehet az elmúlt évtizedekben számos kutatást folytattak az állítás
alátámasztására, ezek eredménye szinte minden esetben a feltételezés cáfolataként
értelmezhető.

A legújabb transzparens kutatások azonban, amelyek már az emberi genomot vizsgálták,
egyértelműen bizonyítják, hogy a homoszexualitás nem genetikailag determinált.
Ilyen például a Science folyóiratban publikált első nagy, több mint 470 000 ember
bevonásával lebonyolított genom-szintű asszociációs tanulmány a szexuális orientációról
(There’s no evidence that a single ‘gay gene’ exists | Science News), melyben a kutatók
nem találtak semmiféle eltérést az azonos és az ellentétes nemű emberekhez vonzódók
között. Az elmúlt években folytatott ezirányú vizsgálatok egybehangzó megállapításai nem
okoztak nagy meglepetést a témában jártas és elismert szakemberek számára. Részben
ezen fejlemények hatására módosította például álláspontját az Amerikai Pszichológiai
Szövetség, valamint a Brit Királyi Sebészkollégium az elmúlt öt-hét évben a
homoszexualitás genetikai összetevőjével kapcsolatban. A tudományos állásfoglalás
konklúziója ezúttal minden korábbinál világosabb és egyértelműbb: a gének keresése
véget ért, nincs bizonyítható erős örökletes behatás tehát a személy szexuális
irányultságát illetően. Itt lenne az ideje, hogy a szélesebb nyilvánosság, a
közvélemény is felzárkózzon a tudományhoz. De legalábbis határozottan tiltakozzon a
különféle szexuális kisebbségek nevében fellépő csoportok idejétmúlt és
tudománytalan véleménydiktatúrájával szemben.

Ajtó, ami csak egy irányba nyílik?

Ha tehát tudjuk – legalábbis az ellenkezőjét mindeddig nem sikerült bizonyítani -, hogy a
homoszexualitás nem genetikailag determinált, – és egy feltételezett, ”meleg gén” helyett
egyéb, külső tényezők kombinációjából ered -, akkor eleve elrendelt sem lehet minden
egyes esetben. Számos alapos, világszerte folytatott kutatásból kiderül továbbá, hogy a
szexualitás mindkét irányba változhat. Sőt – bár erről kevesebbet hallunk mostanság – a
heteroszexuális irányba történő változás jóval gyakoribb, mint azt gondolnánk. A
szexuális orientáció, illetve preferenciák képlékenységét konzervatív és
pro-LGBT-kutatások egyaránt bizonyítják. Ezen a téren Lisa Diamond szexuálpszichológiai
munkája számottevő, ő a „szexuális fluiditás“ nagy szakértője. Diamond hangsúlyozza azt
is, hogy a heteroszexuális irányultság a legmarkánsabb és legstabilabb és
leggyakoribb, a második nagy csoport a biszexuális érzelemvilág, a legkisebb halmaz a
kizárólag homoszexuális csoport, férfiaknál, nőknél egyaránt.
(https://www.ttbook.org/interview/new-science-sexual-fluidity)

Paul Sullins neves szociológus, katolikus pap, mintegy kétmillió esetet elemezve így
illusztrálta a jelenséget: „Ha megkérdezünk egy csoport férfit 18 éves korukban, majd
ugyanezt a csoportot 35 éves korukban, azt fogjuk látni, hogy azok, akik 18 éves korukban
csak férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot, 35 éves korukra több mint felük azt fogja
mondani, hogy házas, vagy csak nőkkel létesít szexuális kapcsolatot, tehát a
homoszexuálisok aránya az életkor növekedésével fordítottan arányosan, folyamatosan
csökken”.

Dr. Sullins joggal teszi fel a kérdést: „Hogy lehet genetikailag meghatározott a
homoszexualitás, ha egy idő után egyszerűen eltűnik?”

Az elmúlt években a nyilvánosságban megjelenő, pozitív töltettel átitatott üzenetek hallatán
akár azt is feltételezhetnénk, hogy a sokszínűséget, az elfogadás kultúráját és a szexuális
orientáció szabad megváltoztatását pártoló közösségek nyitottak az ellentétes –
heteroszexuális identitás – irányába történő elmozdulás elősegítésére is. A logikus és
kézenfekvő következtetésekkel ellentétben azonban a melegjogi szervezetek és
lobbicsoportok jó ideje nyilvánvalóvá tették mindenki számára, hogy

a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer közösségbe csak belépni
lehet.

A lengőajtó tehát csak egy irányba nyílik, függetlenül az LMBTQ-közösség egyes tagjainak
egyértelműen kinyilvánított „irányváltási szándékától” és a nem kívánt homoszexuális
vonzalommal, vagy énidegen késztetésekkel élők együttműködésével lefolytatott terápiák
sikerességétől.

Mindezek ismeretében minimum meglepő, de semmiképpen sem komolyan vehető a
szexuális kisebbségeket tömörítő lobbicsoportok e témában tanúsított álságos
magatartása. Amikor ugyanis az addig heteroszexuális életvitelt folytató személyről kiderül,
hogy ő a továbbiakban vele azonos neműekkel képzeli el az életét, az ünneplendő
cselekedet, amit az LMBTQ-szervezetek minden lehetséges módon támogatni igyekeznek.
Amikor azonban egy addig meleg életmódot folytató személy arra jut, hogy megpróbálna
heteroszexuális formában élni, akkor olyan falakba ütközik, amelyeken – ezen szervezetek
akarata szerint – nincs átlépés.

Vajon milyen megfontolás állhat a mögött, hogy heteróból homoszexuálissá
(biszexuálissá, pánszexuálissá, …stb.) válni támogatandó, de fordítva üldözendő?

A kényelmetlen igazságok kimondhatatlanok

Az emberi méltóság és a tisztelet a társadalom minden tagját megilleti, és ennek
elidegeníthetetlen része a heteroszexuális és a nem kívánt homoszexualitásból a
heteroszexualitáshoz visszatérő állampolgárok szexuális orientációjának,
döntésének tiszteletben tartása is.

Hogyan lehetséges akkor mégis, hogy világszerte üldöztetést szenvednek el azok, akik
nem az uralkodó gender felfogást vallják, vagy akik nem a kötelezően előírt
szivárványos kánon szerint gondolkodnak, élnek, vagy dolgoznak?

Matthew Grech egyike azoknak a korábban homoszexuálisként élő fiatal férfiaknak, akik
tanúságot tesznek a szexuális orientációjuk megváltozásáról a nyilvánosságban.
Pontosabban tennének, ugyanis a máltai énekes interjúit, nyilatkozatait – szinte minden
megnyilvánulását – szisztematikusan tüntetik el a különböző videómegosztó csatornákról,
közösségi média felületekről. Matthew alapítója és egyik vezetője az X-OUT-LOUD nevű
nemzetközi szervezetnek, melynek tagjai támogatják és megszólaltatják azokat, akik már
nem tartják magukat melegnek, leszbikusnak vagy transznak.

Matthew Grech esete nem egyedi, de az ő és mások elhallgattatására tett kísérletek
rávilágítanak egy jóval kiterjedtebb és fenyegetőbb jelenségre. Arra, hogy veszélyben
vannak az emberi jogok, amennyiben nem védjük meg azoknak az embertársainknak
a választás szabadságához fűződő alapvető jogát, akik szeretnének kiutat találni a
nem kívánt homoszexuális vonzalmukból vagy énidegen késztetéseikből, illetve nem
nyújtunk jogi védelmet azoknak a szakembereknek, akiket a tudományos közeg
kivet magából és ellehetetlenít, pusztán azért, mert nem engednek az LMBTQ-
szervezetek nyomásának és továbbra is alkalmazzák a reparatív, reintegratív
terápiákat.

Tudományos gettók

Mert nem csak az ex-melegeket nem tűri meg a szivárványos inkvizíció, de
tudományos gettóba zárnak minden olyan szakembert is, aki a nem kívánt szexuális
orientációval élő embereknek szakmai segítséget nyújtana. Összehangolt nemzetközi
offenzívájuknak hála, szinte kivétel nélkül minden nyugat-európai országban
betiltatták vagy ellehetetlenítették a reparatív terápiákat.

Csak az elmúlt egy év leforgása alatt 6 újabb országban tiltja törvény a nem kívánt
szexuális vonzódás terápiás vagy lelkigondozói kezelését: Chilében, Indiában,
Kanadában, Franciaországban, Új-Zélandon és május 11-e óta Görögországban is.
Konverziós kísérletnek minősül minden olyan orvosi, pszichoterápiás, tanácsadói,
lelkigondozói, pedagógiai, szociális, oktatási és vallásos közegben történő interakció, ami
az érintett személyt, fiatalt támogatja érzelmei és nemi önazonossága átgondolásában.

A betiltást követelő érdekvédelmi csoportok és az általuk dominált szakmai és egyházi
fórumok érvelése ellentmondásos, tudományosan nem megalapozott, és általában
köszönő viszonyban sincs a tényleges, korszerű terápiás, szociálpedagógiai vagy
lelkigondozói gyakorlattal. Ellenben sok esetben rágalmazó, minden esetben sérti az
érintett személyek, kliensek önrendelkezési jogait és lelkiismereti szabadságát, és
súlyosan korlátozza a vallásszabadságot.

A napnál is világosabb, az LMBTQ-propaganda felháborodását nem az vezérli, hogy
kifejezzék egyet nem értésüket, hanem kizárólag a példastatuálás gondolata.
Teljesen mellékes számukra, hogy mi megfontolandó vagy mi elvetendő ellenfeleik
érveiből, totális megsemmisítésre törnek, mert ennek van üzenetértéke mindenki felé:

Soha, semmilyen mértékben sem kérdőjelezheted meg a lobbi alapvetéseit.
A kényelmetlen igazságok nem csak azért kimondhatatlanok, mert egyeseknek
fájnak, hanem éppen azért, mert igazak, hitelesek és megalapozottak. Leleplezik a
hosszú évtizedek alatt a köztudatban felépített hazugságokat.

Ezért szükséges ezen elemek számára, hogy a közélet minden egyes szegletét
„biztonságos zónává” alakíthassák, nehogy érzések kerüljenek veszélybe. Ha ehhez meg
kell semmisíteni a biológiailag adott nemünket, hát az sem nagy ár érte.

Magyarországon is veszélybe kerülhet a terápiás szabadság

Magyarországon a segítő és gyógyító szakmákon belül is egyre inkább kiéleződik a vita és
a politikai harc a pro-LGBT és a konzervatív értékalapú, a terápiás szabadságot
szorgalmazó körök között. Néhány közelmúltbeli esemény kifejezetten arra enged
következtetni, hogy a terápia-tilalom Magyarországra való kiterjesztése sürgősségi
projekt.

Fontos figyelmeztető előjel volt, hogy a FCDO szponzorálásában az
Ozanne Foundation tanulmányt állított össze a reparatív terápiák gyakorlatáról
Magyarországon.

Az összeállítást ez év márciusában napirendjére tűzte a brit Parlament Alsóháza LGBT-
jogokkal foglalkozó tagjai „baráti tagozatának” (APPG) ülése, Crispin Blunt konzervatív
parlamenti képviselő elnöklésével.

Az angliai jelentést már hivatkozási alapként használták fel nemrégiben a Budapest
Pride keretében megrendezett kerekasztal beszélgetésen a Bálint Házban, mely „A
konverziós terápia valódi arca“ címet viselte.

Szükséges kihangsúlyozni a tényt, hogy eddig bármely országban indult el a
követelőzés, sikerrel jártak, a terápiás szabadság korlátozására irányuló
törekvéseiket ugyanis nem csak „meleg témaként”, sokkal inkább súlyozott, szimbolikus
politikai ügyként kezelik a lobbicsoportok és az őket támogató pártok és politikai körök.

A minap a Momentum párt a Budapest Pride alkalmából „Tiltsák be az átnevelő
terápiákat” címen petíciót indított, amit a következő felszólítással indokol:

„Bár a világ legtöbb országában a melegség és transzneműség „gyógyítását” ígérő ún.
átnevelő vagy reparatív terápiák egyre inkább visszaszorulóban vannak, Magyarországon
épp az elmúlt években próbálják azokat népszerűsíteni a közmédia és kormánypárti
politikusok hathatós közreműködésével.”

Magyarország a terápiás szabadság szigete
A célzott és összehangolt támadás nem véletlen.

Idén ötödik alkalommal ad majd helyszínt Magyarország az International Federation for
Therapeutic and Counselling Choice (IFTCC) éves konferenciájának. Az IFTCC eltökélt
küzdelmet folytat a kutatási és terápiás szabadságért, azért, hogy legális legyen
segítséget nyújtani azoknak az embereknek, akik a nem kívánt szexuális vonzalommal
vagy énidegen késztetésekkel élnek. Az eseményen reparatív terápiát végző szakemberek
osztják meg tapasztalataikat világszerte. A közgyűlést azért Magyarországon rendezik,
mert nyugaton egy ilyen eseményt elképzelhetetlen volna lebonyolítani a tiltakozó
aktivisták miatt.

Az eseményt azonban itthon is évről évre titokban tartják meg, mert a szervezők attól
félnek, hogy a homoszexuális és genderlobbi, illetve az általuk kézivezérelt
orvosszervezetek ellehetetlenítik majd a szakmai konzultációt.

Nyugat-Európában ez a szakterület mélyen átideologizálttá vált, így minden olyan
meggyőződés, amely szemben áll az LGBT mainstream felfogással, nem juthat érvényre.
A szakemberek hatalmas nyomás alatt dolgoznak, folyamatos ellehetetlenítés
mellett.

Mike Davidson az IFTCC elnöke bátor kiállása miatt számos megpróbáltatásnak volt
kitéve. Számláit meghackelték, bankszámláját, PayPal-számláját ideiglenesen
felfüggesztették. Bár ellenségei mindent megtettek, hogy illegalizálják őt magát és
munkáját, eddig nem jártak sikerrel.

Az IFTCC-ben aktív szakemberek most közös nyilatkozatban állnak ki az önrendelkezés
és terápiaszabadság mellett. A nyilatkozat rövid, de egy részletes, aktuális és érvényes
forrásokkal és kutatási eredményekkel alátámasztott, angol és magyar állásfoglaláson
alapszik.

A Védett Társadalom Alapítvány magyarországi székhelyű nemzetközi szervezetként ez év
májusában csatlakozott a nyilatkozat támogatóihoz.

Földi-Kovács Andrea
a Védett Társadalom
kurátora