Egy kanadai pride-felvonuláson színes füstbombával ünnepelték meg egy négyéves kisfiú „nemváltását” – írja a vasárnap.hu hírportál.

Ezt a hírt olvasva az első gondolat, ami valószínűleg minden jóérzésű szülőnek eszébe jut az az, hogy került egyáltalán egy pride -felvonulásra egy négyéves kisgyermek?

Az az olvasó, aki van olyan szerencsés, hogy -egyelőre még- nem volt kénytelen a valóságban is látni egy pride- felvonulást, annak csak az arról szóló cikkekből , és azokban szereplő képek alapján lehet valami fogalma arról, mi mindent is lehet ott látni. Mindenkinek valószínűleg rögtön eszébe jut például, a megtévesztően „kedves” szivárványszínű szimbólum. Ezt ugyanis láthatjuk ilyenkor hajszínként, bőrre festve, zászlón , molinón, táblán, esernyőkön, ruházaton és minden elképzelhető módon hirdetve. Ez a színes kavalkád egyik jellemzője.

Ha a felvonulók viselkedését kellene vizsgálnunk, azt két kategóriába lehetne sorolni:

Az első kategóriába tartozók a fenti szimbólumot felhasználva a felismerhetetlenségig felcsicsázva önmagukat azzal, viszonylag „csendesen” vonulnak a tömeggel. Átlag két percenként az ujjaikkal szívecskét formálva lengetik a karjaikat, talán néha énekelnek. De legfőképpen figyelik és tapssal éltetik a második kategóriás résztvevőket. Ők a külsőjüket tekintve már az első „kategóriásoktól” is jelentősen különböznek. A testükön valamilyen formában természetesen látható az ismert szimbólum, azonban ruha már sok nem. Gyakran félmeztelenül, valamely kisállat kereskedésben kapható, háziállatok tartásához gyártott segédeszközzel felszerelve vonulnak. Néha kutyáktól „kölcsönzött” pórázon vagy láncon egymást vezetve. Náluk már aztán nem hiányozhatnak a szexualitás „eszközei” sem. Bátran vonaglanak egymáson, sőt gyakorlatilag a tömegből bárkin, aki kapható. Bármely nemhez tartozóként, kifejezetten annak ellenkezőjéhez illő ruhadarabban-persze nem túl nagy testfelületet takarva- és azonos nemben vonulnak páronként vagy csoportonként. És ők ünnepelnek.

Erre az „ünnepségre” érkezett tehát meg családjával az a kisfiú, akinek a „nemváltását” aztán színes füstbombával ünnepelték felnőtt családtagjai.

A szörnyülködés érzését igyekezzünk legyőzni, és idézzük fel, mi jellemez egy négyéves kisgyermeket általánosságban:

Mire képes egy négyéves?

Feltehetően legtöbben már óvodások, vagy éppen most történik az oviba szoktatás. Négyévesen képes már szaladni és megtorpanni. A lépcsőt már- bár valószínű nem régóta- váltott lábbal tudja használni, talán már lefelé is. Ha ugrál, már a lába elemelkedik a földtől, de leérkezésnél még hajlítja a térdét azért, hogy az esést tompítsa. Általában már képes elkapni a labdát két kézzel. Sokan közülük már tudnak kört rajzolni, ritkábban már háromszöget is.

Azt már nagyjából érti, hogy este és reggel, de az időészlelése fejletlen, a tegnap vagy tegnapelőtt fogalmak még nem letisztultak számára. Átlagosan 6 percig képes koncentrálni. Baráti kapcsolatait még az instabilitás jellemzi, akivel összeveszik a játékán az már „nem lesz a barátja”. Mindennel kapcsolatban felteszi a Miért? Mi az? kérdéseket.

A teljesség igénye nélkül tehát, a fentiekre képes egy négyéves. Minden, ami akár mozgásos akár mentális vagy pszichés képességek területén nagyobb fejlettséget kívánna, arra NEM KÉPES!

Mint ahogy például nem tudott volna elmenni egyedül arra az „ünnepségre” sem!

A szülők, akik elvitték tehát, nem ünnepelhették a kisfiú „nemváltását”, pusztán eszközként használták a saját gyermeküket önös céljaikra. Mondjuk milyen „menő „már, egy pride- felvonulásról szóló cikk címoldalán lenni?

Hova tűnhettek vajon például az Unió által is kőbe vésett személyes adatok védelmére vonatkozó kérdések? Mit szól majd a kisfiú 20 évesen ahhoz, hogy őt négyévesen „nemváltóként” ünnepelték, és a fényképe bejárta a világhálót? Apropó…Mi a helyzet a családon belüli erőszak vagy gyermekbántalmazás definíciójával? Vagy azt is úgy kellene értelmeznünk, mint a nemek kérdését? „Régebben volt” a férfi meg a nő, de most már olyan is van, hogy „egyik se”, de lehet hogy holnap meg mindkettő egyszerre?

Dr. Szabó Krisztina
Padányi Alapítvány

Vélemény, hozzászólás?