Létezik hatékony emberi élet közösséget alkotó hálózat nélkül? Amennyiben így tesszük fel a kérdést, a válasz rövid és egyértelmű: nem. Mégis, a kérdésben felsejlő hátsó szándék már árnyaltabb választ igényel, mert irányultságát tekintve kétféle hálózat, vagyis emberi közösség létezik.
Az általánosan ismert és a mindennapokban megélt együttélési formákra nem hálózatként tekintünk, hanem azok funkcionális létezését tartjuk számon. Ilyen a vallási közösség, a középkorban jól ismert céhek rendszere vagy a családi, rokoni kötelékek együttélése.
A legfontosabb hálózat egy nemzet egységét alkotók köre. Azok, akik egy közös nyelvet használva, ugyanazon szokások közepette, országuk érdekeit mindenek fölé helyezve és földrajzilag körülhatárolható módon élnek.
A nemzetek hálózata nélkül pedig nincs eligazodási pont, identitás és értékrend, ahogy biztonságos élet sem garantálható. Ugyanakkor bármilyen hálózati formát vizsgálunk, közös vonásuk, hogy formájukban és tartalmukban is legálisan működnek.
Bárki ha elfogadja a nyíltan meghirdetett feltételeket, taggá válhat az adott szervezetben. Céljaik egyértelműek, nincs mögöttes szándék a tetteikben, közösségeik értékrendjében. Vagyis nyitottak és átláthatóan működnek.
Mégis, napjaink retorikájában a hálózat kifejezés negatív, sok esetben elutasító indulatot kiváltani képes kifejezés.
A helyzetért az időnként felbukkanó zárt, fedett, konspirált, vagyis hátsó szándékú szerveződések a felelősek, amelyek tevékenységükkel lejáratták a „hálózat” kifejezést.
És nem csupán egy szó tiszta jelentését tették tönkre, hanem olyan típusú szervezeteket hoztak létre, amelyek létezését minden eszközzel igyekeztek elfedni. A kíváncsiskodók pedig sem formai, sem működésüket bizonyító nyomra nem bukkantak.
Az emberiség történetében bőven találunk példákat az ilyen típusú hálózatokra. Mindegyikre jellemző volt a konspirált forma és tartalom, miközben időnként alapvető különbség is megfigyelhető az irányultságukban.
Az egyik ilyen intézmény a titkosszolgálatok világa. A tevékenységük, a tagtoborzásuk és a teljes működésük zárt térben, az illetéktelenek teljes kizárásával, konspirált módon történik.
Az ármányt sem nélkülöző magatartásukra egyetlen mentségük, hogy egy adott ország, nemzet védelmét hivatottak ellátni. Mivel a támadó fél is operatív módon működik, így a titkosszolgálatok maradnak a világtól elzárt „játéktéren”.
Van azonban minden nemzet érdekével szemben álló titkos világ, amely pont azért él konspirált módon, mert az igazi célját így szeretné elrejteni. A múltban a szabadkőművesek hagytak maguk után számtalan kétséget, már ami a létezésük igazi célját illeti.
Az sem zárható ki, hogy a mai monopoltőke „deep state” tagozata belőlük ered, hisz az „új építők” csoportja mindenben megfelel a konspirált hálózat fogalomkörének. Sokáig nem lehetett tudni, kik alkotják ezt a félelmet kelteni akaró „új erőt”, és azt meg pláne nem, mit akarnak kezdeni az egyre növekvő multinacionális gazdasági hatalmukkal.
Aztán tisztult a kép, sőt elérkezett a pillanat, amikor részlegesen feladták titkos életüket, és miközben az igazi céljuk, vagyis működésük tartalma továbbra is konspirált maradt, a létezésüket már nem tagadták.
Annyira nem, hogy NGO-kat (álcivil szervezeteket) hoztak létre, olyan intézményeket, alapítványokat, szerveződéseket, amelyekbe támogatók és együttműködők millióit csábították. Céljuk a társadalmak szó szerinti és tökéletes behálózása.
Teszik ezt úgy, hogy elfogadható célokat jelenítenek meg: környezet- és klímavédelem, emberi jogok stb. Csupán az igazi okot felejtik el közölni, vagyis azt, hogy a pénz ereje által létrehozott hálózatnak van egy titkos háttérszándéka, ami nem más, mint a globális alapon álló, centrálisan irányított „új világ” kiépítése a normális emberi értékek és a működő nemzetállamok felszámolásán keresztül.
A stratégiájuk ezen szakaszában a tartalom még mindig konspirált maradt, miközben a forma, vagyis a szervezetbe történő belépés lehetősége nyitottá vált.
Az árnyékhálózat fejlődésében a XXI. század második évtizedére újabb fordulat történt. Azzal szembesülünk, hogy a régmúltban konspiráló, később részben konspiráló szervezet mára végleg szakított a titkolózás politikájával. Egyértelműen és nyíltan beszél, és persze cselekszik. Már nem szégyenlős, és nem rejti el igazi szándékát. Egyértelműen kifejti nézeteit, és pénzügyi erejénél fogva mindent meg is tesz, hogy azokat érvényre tudja juttatni.
Kerül, amibe kerül elv alapján lefizet politikusokat, támogat abnormális mozgalmakat, üldözi a kereszténység eszmeiségét, nevetség tárgyává akarja tenni az emberi faj teremtett voltát, és bármikor háború kirobbantásával/provokálásával szó szerint igyekszik csökkenteni a Föld lakóinak számát.
Káoszt teremt minden fronton, hogy majd (ismét a pénz erejénél fogva) a „világkormány” koncepcióját elfogadtatva próbáljon hatalomra jutni.
Miért nem konspirálnak tovább? Egyfelől úgy gondolják, nincs rá szükség, hisz látható módon kézben tartják a politikai elitet, legalábbis az amerikai és az európai kontinensen.
Mára az apparátusok nagy része is mögéjük állt. Van, aki a pénz és jutalom reményében, mások a félelem okán állnak be a normális emberi életet kivégezni akarók közé. De a „deep state” irányítóinak fő ereje: az ellenfelüknek minősülő tömegek gyengesége, ami a látható stratégiával szembeni közömbösségükben, a már megjelent kiszolgáltatottságuk elfogadásában és látszólagos belenyugvásukban ölt testet.
Úgy tűnik, az „élet és a halál kultúrájának háborújában” az agresszor áll győzelemre. Mi, akik békét akarunk és mozgalmat hirdettünk ennek érdekében, be kell hogy lássuk, nem elég csak beszélni mindenről, mert a tét a szabad életünk megtartása vagy elvesztése.
Miközben békét követelve demonstrálunk, illene cselekvő módon érvényt szerezni akaratunknak, amely nem lehet más, mint ellenségeink erejének a megtörése, valódi életünk visszaszerzése.
A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke
Forrás:Magyar Nemzet, Borítókép: A Soros-féle Amnesty International aktivistái (Fotó: Havran Zoltán)
