Veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb lett a világ a 2023-as évben. Jelenleg 183 fegyveres konfliktus dúl – ez a szám közel jár a rekordhoz –, az államok közötti ellentétek pedig napról napra nőnek. Washington a globális instabilitás közepette a hegemón szerep megőrzését szem előtt tartva előre menekül, és különböző irányokba szórja szét az erőforrásait. Sok országban belső konfliktusokat gerjeszt, hogy inkább a biztonságuk biztosítását, vagy a szövetségeseik támogatását tekintsék prioritásnak. A világ gyorsan militarizálódik és polarizálódik, az államok egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy oldalt válasszanak a hatalmak közötti globális konfrontációban. A jelenlegi bizonytalanság még hosszú ideig, az új világrend megszilárdulásáig velünk marad, az azonban már látszik, hogy a jövő azoké, akik megőrzik a szuverenitásukat, és meg tudják védeni saját érdekeiket a világ színpadán. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.
„Az erőszakos konfliktusok a világ több pontján fokozódnak. E sor nyitányának talán a 2020 őszén lezajlott karabahi háborút tekinthetjük, majd egy évvel később Kazahsztánban tört ki a világ figyelmét a közép-ázsiai országra irányító lázadás. Azóta kiterjedt orosz-ukrán háborúvá eszkalálódott a kelet-ukrajnai konfliktus”
A világ az erőszak növekedésével, ebből kifolyólag egyre több háborús konfliktussal néz szembe. A lassan mögöttünk hagyott 2023-as évben 183 konfliktus van folyamatban a világban. Ebből igazán intenzívnek a harmada tekinthető. A londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének a fegyveres konfliktusokat vizsgáló felmérése ehhez még hozzáteszi, hogy ez a szám a legmagasabb az elmúlt három évtizedben. A tanulmány eredményeit kommentálva a Bloomberg az első világháború kirobbanásakor szállóigévé vált szlogenre utalva megjegyezte, a ránk leselkedő fenyegetések közül egyik sem tűnik el karácsonyra. A világot ugyan nem fenyegeti közvetlenül egy olyan nagy háború, mint 1914-18 és 1939-45 között, a feszültségek egyre nőnek, és ehhez kell igazítani a Nyugat védelmi rendszerének tervezését is.
„Ha a rideg számok mögé nézünk, akkor csak megerősíteni tudjuk, hogy megmozdult, kimondottan instabillá vált a világ”
A konfliktusok száma 1990 és 2007 között esett vissza világszerte, majd 2010-ben újra emelkedni kezdett. A polgárháborúk és az államközi háborúk száma, valamint az általuk okozott halálos áldozatok száma jelenleg az 1980-as évek közepe óta a legmagasabb szinten van. Az erőszak növekedése azonban egyelőre nem a nagyhatalmak közötti közvetlen összecsapásokban jelentkezik. Bár az Egyesült Államok és Kína, valamint a Nyugat és Oroszország között a feszültség kitapintható, sokkal inkább beszélhetünk proxy háborúkról, emellett állami fegyveres csoportok, vagy éppen drogkartellek közötti konfliktusokról.
„Az erőszakos konfliktusok a világ több pontján fokozódnak. E sor nyitányának talán a 2020 őszén lezajlott karabahi háborút tekinthetjük, majd egy évvel később Kazahsztánban tört ki a világ figyelmét a közép-ázsiai országra irányító lázadás. Azóta kiterjedt orosz-ukrán háborúvá eszkalálódott a kelet-ukrajnai konfliktus”
Ha a 2023-as évet nézzük, akkor nemcsak folytatódott, de intenzívebbé is vált az orosz-ukrán háború, közben fellángolt a palesztin-izraeli konfliktus. A Hamász Izrael elleni terrortámadása, és az ezt követően a gázai övezetben megindult izraeli offenzíva már eszkalációval, az egész Közel-Keletre kiterjedő regionális háborúval fenyeget egy szélesebb közel-keleti háború kísértetét veti fel. Ennek egyik jele, hogy Szíriában látványosan megnövekedett az erőszak, beleértve az amerikai csapatokat fenyegető fegyveres drón támadásokat is. ott állomásozik. Kisebb léptékben megismétlődött és véglegesen lezárult a karabahi háború. A Kaukázusban Azerbajdzsán elfoglalta a vitatott enklávét, aminek a következtében a becslések szerint mintegy 150 ezer örménynek kellett elhagynia Hegyi-Karabahot, a történelmi otthonát. Egyre inkább úgy tűnik a háborúnak ezzel nincs vége, és immár Örményország nemzetközileg elismert területeit érintheti a Zangezuri folyósóért kirobbanással fenyegető harc. Sőt, Bakuban már Jerevánt is azeri területként emlegetik. Katonai hatalomátvétel történt az ázsiai Mianmarban, valamint az afrikai Burkina Fasoban, Gabonban, Guineában, Maliban és Nigerben. Az idei nigeri katonai hatalomátvétel 2020 óta már a hatodik puccs volt a Száhel-övezetben és Nyugat-Afrikában. Közben Szudánban polgárháború dúl, a konfliktus visszatért Etiópiába,.
„Az oslói Peace Research Institute által végzett Uppsala Conflict Data Program által összegyűjtött adatok elemzése szerint a konfliktusok száma, intenzitása és hossza a hidegháború vége óta a legmagasabb szinten van”
Mint a tanulmány megállapítja, 2022-ben 55 aktív konfliktus volt, és átlagosan 8-11 évig tartott, ami jelentős növekedés az egy évtizeddel korábbi 33 aktív konfliktushoz képest, amely átlagosan hét évig tartott. Figyelmeztető az is, hogy közben több mint egy évtized telt el azóta, hogy átfogó békemegállapodást közvetítettek a háború befejezése érdekében. Az ENSZ által vezetett vagy támogatott politikai folyamatok Líbiában, Szudánban és Jemenben megrekedtek, vagy összeomlottak. A látszólag befagyott konfliktusok – többek között Etiópiában, Izraelben, Mianmarban és a posztszovjet térségben – riasztó ütemben olvadnak fel. Ukrajna orosz inváziójával a nagy intenzitású konfliktusok visszatértek Európába is, amely korábban több évtizedes viszonylagos békét és stabilitást élvezett. Komoly kihívást jelentenek a háborúk elterjedésének humanitárius következményei is. Ijesztő, hogy 2022-ben a világ népességének negyede – mintegy kétmilliárd ember – élt konfliktusok által sújtott területeken, 2023 elejére pedig elérte a rekordot – 108 millió – a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek száma.
„De nemcsak a konfliktusok mennyisége növekedett, hanem a minősége is megváltozott”
Már csak azért is – állapítja meg a XXI. Század Intézet elemzése –, mert minden konfliktusra rányomja a bélyegét a kor, amelyben zajlik. Így az 1945 utáni négy és fél évtized fegyveres összecsapásainak többsége – Angolától Vietnamig – az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháború proxy-konfliktusa volt, amelyben egyik, de legtöbbször mindkét fél mögött ott állt a két szuperhatalom egyike. Aztán 1991 után az Amerika „rendfenntartó” beavatkozásai (Jugoszlávia, Afganisztán, Irak), valamint a szintén az amerikai vezetésű liberális világrend elképzelésébe illeszkedő „színes forradalmak” nyomán kibontakozó konfliktusok domináltak.
Ha a jelenlegi turbulencia okait nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a jelenleg megnövekedett, helyenként intenzív háborúktól kísért bizonytalanság alapvetően az erőviszonyok elbillenésével, a világrend átalakulásával magyarázható.
„Átmeneti időszakban vagyunk, és még nagyjából egy évtizedig eltarthat, amíg az új erőegyensúly kialakul, és ez megteremti a stabilitást, még ha nem is olyan bombabiztosan, mint volt az előbb a szovjet-amerikai szembenállás által meghatározott kétpólusú, majd az Egyesült Államok uralta egypólusú világrendben volt”
Jelenleg a hegemón Amerika befolyása gyengül, globális kihívója, Kína azonban még nem foglalta el a helyét. Ez a helyzet felszínre hozta az úgynevezett liberális világrend ellentmondásait. Amerika már nem képes a saját érdekeihez igazított rendet fenntartani, és a feltörekvő hatalmak nemcsak megkérdőjelezik az eddigi „szabályokat”, de érdekeiket az eddigieknél határozottabban megjelenítik – akár katonai úton is –, és érvényesítik. A világ mozgásba lendülését megérezve eközben több ország is megérzi az úgynevezett geopolitikai pillanatot, és megpróbálja „kiolvasztani” és lejátszani eddig rendezetlen konfliktusait. Már csak azért is, mert a formálódó új világrend jó eséllyel kevesebb lehetőséget teremt majd a felemelkedőben lévő országok számára, hogy pozícióikat katonai úton javítsák, és vélt vagy valós sérelmeiket ilyen módon orvosolják.
„De növeli az instabilitást az is, hogy a kirobbanó konfliktusok egymásra is hatnak, másokat is lépésre sarkallnak, így dominószerű változásokat indítanak el”
A konfliktusok tehát láthatóan összekapcsolódnak, ám egyelőre legfeljebb helyenként beszélhetünk a befolyását veszítő Nyugat és a formálódó „globális Dél” közötti globális szembenállásról. Bár a helyzet sokszor pattanásig feszült, a nagyhatalmak realitásérzéke mellett éppen emiatt kicsi az esélye annak, hogy a jelenlegi instabilitást eredményező, sokszor eldurvuló helyezkedés, pozícióharc világháborúba torkollik. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a hektikus átmeneti időszak az új számos, többé-kevésbé egyenrangú hatalom közötti erőegyensúllyal leírható multicentrikus világrend kialakulásával zárul, ezzel a helyzet konszolidálódik.
„Addig azonban az előttünk álló évek még feszültség növekedése, súrlódások, háborúk közepette telnek el, hiszen az új egyensúly alapvetően erővel, ütközésekkel alakul ki”
Jelenleg már kirajzolódnak a jövő világrendjének körvonalai. Látszik, hogy az Egyesült Államok és Kína lesz a két legerősebb, ám jó eséllyel nem hegemón hatalom. Ők eddig az ukrajnai háború egyértelmű nyertesei is, hiszen mind Washington, mind pedig Peking megerősítette szuperhatalmi pozícióját. Az Európai Unió, de ha nem is a Nyugat által remélt mértékben, ám Oroszország is szenvedni fog a konfliktus gazdasági következményeitől. Közben a Nyugat stratégiai hibája, agresszivitása következtében felgyorsult az úgynevezett globális Dél formálódása, intenzívebbé vált a nem nyugati világban a Nyugat ellen irányuló integrációs folyamatok és szövetségek alakulása. A 2020-as évek alakulása szempontjából kiemelten fontos lesz a 2024-es év is, hiszen nem kevesebb, mint 70 választás áll előttünk. A Föld lakosságának több mint fele lesz hivatott meghatározni országai jövőjét, és ezzel a világrendet. Meghatározók lesznek az Egyesült Államokban, Oroszországban, Nagy-Britanniában, az Európai Unióban és más régiókban tartott választások.
Forrás:Moszkvatér
