Németország, Nyugat-Európa többi államához hasonlóan évek óta menetrendszerűen szállítja a keresztényellenes, egyházakat támadó botrányos ügyeket. A templomátalakítások, a templomrombolások és a keresztdöntések már szinte hírértékkel sem bírnak, a homoszexuális lobbi pedig rendkívül aljas módon igyekszik beférkőzni a német katolikus egyházba.

Nyugat-Európa súlyos identitásválságban szenved, a balliberális erőtér minden erejével próbálja bekebelezni és saját képére formálni a normalitáspárti emberek egyik utolsó menedékét, a kereszténységet. Friss hír, hogy Finnország volt belügyminisztere, a kereszténydemokrata Päivi Räsänen azért fog bíróság elé állni, mert bibliai idézeteket osztott meg követőivel közösségi oldalán. Az eset egyáltalán nem példa nélküli, és fontos kiemelni, hogy mindez tökéletesen illeszkedik számos hasonló ügy sorozatába, amelyekben szintén a kereszténység, az Istenhitüket felvállaló személyek, illetve az egyházak állnak a támadások középpontjában.

Eddig soha nem látott szintre emelkedett a homoszexuális lobbi térnyerése a német egyházon belül

A napokban jelent meg a sajtóban, hogy a német katolikus egyház 125 alkalmazottja vállalta fel queer identitását. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy megszűnjön a munkahelyükön őket érő, állítólagos diszkrimináció. „Bátor” kiállásuk melletti szolidaritását fejezte ki a hamburgi érsek is. A nyilvánosság elé állt 125 queer (a kifejezést olyanokra használják, akik nem tudnak azonosulni a tradicionális férfi vagy női szereppel és szexuális identitással) egyházi személy többek között azt követeli, hogy

az egyházi tanításokból kerüljenek ki a „nemi vagy szexuális alapokon nyugvó rágalmazó kijelentések”.

Minderre reakció is érkezett, nem is akárhonnan. Az új német kormány szexuális- és nemi diverzitásügyi megbízottja (a jelek szerint már ilyenre is szükség van) üdvözölte a kezdeményezést, derül ki a német család-, idős-, nő- és ifjúságügyi minisztérium honlapján megjelent közleményből.

Sven Lehmann, aki január eleje óta tölti be a „megtisztelő” pozíciót a kormányban, sajtónyilatkozatában arról ír, hogy továbbra is bátorságra van szükség ahhoz, hogy valaki felvállalja a nemi identitását. Mindez különösen igaz a római katolikus egyházra, éppen ezért állítása szerint a legnagyobb tisztelettel tölti el azok bátorsága,

„akik most saját névvel és saját arccal első alkalommal felemelték szavukat a láthatóságért és elfogadásért.”

A queerügyi kormánybiztos hozzáteszi, az utóbbi években pozitív változás látható a német egyházon belül, és egyre több az olyan hívő, pap, püspök és szerzetes, aki már kevésbé zárkózik el a szexuális és nemi sokféleséggel szemben. Közleményének zárásaként azt kívánja Lehmann, hogy a kezdeményezés

„elindítson egy olyan párbeszédet a katolikus egyházon belül, melynek célja, hogy minden alkalmazottat egyenlően kezeljenek.”

sven lehmann 1 500x300(1)
Sven Lehmann (jobbra), Németország queerügyi kormánybiztosa párja társaságában 2017-ben. Forrás: körkép.sk/maenner.media

 A katolikus papság ellen hangol a német köztelevízió

A frissen kinevezett kormánybiztos nyilatkozatából is egyértelművé válik, hogy a német kormány mindent megtesz azért, hogy beavatkozzon az egyház belügyeibe, és a genderideológiát azokba a körökbe is eljuttassa, amik eddig mentesek voltak ezektől a szélsőbaloldali eszméktől. Az egyébként zöldpárti színekben politizáló Lehmann feladata, hogy nemzeti akciótervet készítsen, ami alapján Németország „úttörővé válhat a diszkrimináció elleni küzdelemben”, derül ki a családügyi minisztérium korábbi tájékoztatásából. Hogy mindehhez hogyan kapcsolódik a szélsőséges politikai ideológiák egyházakra való ráerőltetése, az nem derül ki a közleményekből.

A német állam részéről az egyházat érő támadások sorozata azonban nem áll meg a queerügyi kormánybiztos szavainál,

a köztelevízió műsoraival is igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy elérjék az általuk kívánt „reformok” megvalósulását a német katolikus egyházban.

Németországban nemrégen abból akartak botrányt kerekíteni, hogy állításuk szerint XVI. Benedek pápa müncheni érseksége alatt nem igyekezett gátat szabni az egyházi személyek által elkövetett szexuális abúzusnak. Ez azonban bizonyíthatóan hamis állítás, hiszen anno Joseph Ratzinger rengeteget tett az áldozatok megsegítése érdekében. Mindössze néhány pontatlan vagy téves kijelentést igyekeznek „hazugságként” beállítani, és a feltárási folyamat elején vétett hibákat a mostani tudományos és szakmai ismeretek alapján visszamenőlegesen támadni.

A német köztelevízió napokban sugárzott műsora, a Wie Gott uns schuf, avagy Ahogyan Isten teremtett minket (ez nagyjából a magyar „anyaszült meztelen” kifejezés megfelelője) közvetve azt a hamis propagandát hangosítja fel, amely szerint a szexuális abúzus egyenes következménye az egyház szigorú moráljának, illetve a homoszexualitás megvetésének és elfojtásának. Mindezzel a narratívával hasonló célt igyekeznek elérni, mint a fentebb említett Sven Lehmann, vagy a 125 coming-outoló egyházi alkalmazott:

a római katolikus egyház váljon diverzzé, LMBTQ-baráttá, és hagyjon fel a teológiai dogmáival, más szóval tagadja meg a több ezer éve fennálló tanításait.

A műsorban többek között azért támadták a katolikus egyházat, amiért nem alkalmaz olyan személyt felelős pozícióban, akinek nem rendezett a házasélete, illetve homoszexuális kapcsolatban él. Emellett pedig megszólaltattak több nem-heteroszexuális alkalmazottat és egy meleg jezsuita papot, akik arról beszéltek, hogy milyen szörnyű elnyomást kell átélniük az egyházon belül nap mint nap.

Mindez még csak a kezdet?

A papság kollektív pedofilozása „progresszív” és balliberális körökben hosszú évek óta bevett gyakorlatnak számít, viszont ha valaki fel meri vetni azt a tényt, hogy a pedofilok körében felülreprezentáltak a homoszexuálisok, valamint az azonos nemű párok örökbefogadása ellen statisztikákkal próbál érvelni, arra egyből rásütik a homofób bélyeget. Habár az ehhez hasonló stigmatizálások és keresztényellenes álhírek már eddig is gyakoriak voltak, mégis az egyházon kívülről érkező támadásokként lehetett őket értelmezni.

Mára azonban oda jutottunk, hogy belülről igyekeznek mérgezni az államtól teljesen független egyházat politikai ideológiájukkal, ezzel saját kényük-kedvük szerint befolyásolni, adott esetben kötelezni a keresztényeket hitükkel nem összeegyeztethető agendák elfogadására.

Aki pedig nyíltan meri vállalni hitvallását vagy véleményét, arra perek és bírósági procedúrák sorozata vár, lásd a cikkünk elején említett Päivi Räsänen esetét. És akkor még nem beszéltünk a cancel culture, avagy az „eltörlés kultúrája” jelenségéről, amit a katolikus és keresztény nézeteket valló és felvállaló személyek ellen is előszeretettel alkalmaznak.

A baloldalnak mindig is ellensége volt az egyház és a kereszténység, erről számtalan történelmi példa tanúskodik. Hosszú évtizedeknek kellett eltelniük ahhoz, hogy rájöjjenek, elpusztítani minden igyekezetük ellenére sem fogják tudni, hiszen az embereknek szükségük van Isten jelenlétére és a vallási tanításokra. Ezen felismerés következtében arra jutottak, hogy a megsemmisítés helyett az irányítást kell megszerezniük.

A cikkünkben bemutatott példák pedig azt mutatják, hogy ez a folyamat már javában zajlik. Kérdés, hogy meg lehet-e még állítani.

 

Kiemelt képünkön részlet a német köztelevízió Wie Gott uns schuf című műsorából. Forrás: ardmediathek.de

6 válasz

    1. Nem merik követelni, mert tudják, hogy a muszlimok “csattanós” választ adnának az ilyen felvetésekre.
      Ami a német katolikus egyházat illeti, sajnos, nem meglepő a magatartása. Nem most kezdődött ez, hiszen XVI. Benedek is megtapasztalhatta, hogy senki sem próféta saját hazájában. Szinte egész pápasága alatt ellenségesen viseltettek vele szemben, de ezt már a Hittani Kongregáció prefektusaként is megtapasztalhatta.
      Néhány napja még a Vatikáni Rádió is a müncheni érsekség “viselt dolgait” taglalta, nem mulasztva el Joseph Ratzinger érseki idejének negatív beállítását.
      Miért pont a müncheni érsekséget támadják? Egyrészt pont Benedek pápa miatt, másrészt Bajorország hagyományosan katolikus, ezért mindig is szálka volt a protestáns Németország szemében. Talán azt sem tudják megbocsátani, hogy míg az evangélikusok buzgó támogatói voltak Hitlernek, addig katolikus papok és szerzetesek százait hurcolták Dachauba.

      1. Hitler katolikusnak volt megkeresztelve. Az evangélikusok közül is bárkit elvittek aki nem hódolt be nekik. A vallás a náciknak semmit sem jelentett. A zsidóságot sem vallási, hanem “faji” alapon határozták meg. Nos ez a nem deklaráltan, de gyakorlatilag ateista náci Németország került szembe a deklaráltan ateista Szovjetunióval. A mai LMBTQ lobbinak az Istennel van baja, mert tudják, hogy a világ egyetlen vallása sem fogadja el a hülyeségeiket. A muszlimoktól pedig félnek, mert azok fegyvert is fognak, ha a hitükben bántják őket.

  1. Nőjünk fel végre ! A Vatikán, ezzel a Luciferivel az élen nem más mint egy politikai, gazdasági és nem mellesleg ideológiai bűnszervezet. Mindig is az volt ezért jött létre. //Néha, mint II János Pál pápa személyében ez változni látszott, de sajnos a halálával visszafordult folyamat. Benedek pápa csak kis ideig tudta ezt szintén helyes úton tartani, szolgálva azt amire felesküdött . // A keresztény értékeket nem védi sőt pont az ellenkezőjét teszi. Rombolja. A helyi szervezetei pedig követik a parancsokat és behódolnak. SOHA SEHOL egyetlen hangot nem hallottam tiltakozni részükről ezek ellen az ideológiák ellen. Ez van. Nem mernek beszélni. Ezek lennének Isten szolgái ? Nem hinném. Megalkuvó , megélhetési egyházi dolgozók. /Tisztelet a pár kivételnek / És csak egy példa. A minap egy ismerősöm misét rendelt a Kormányért. A választás sikeréért. A pap bepánikolt, aztán erőt vett magán mert ugye mégis, hogyan is van ez ? Engem pl anno nem akartak megkeresztelni. Ezek lennének Isten felkent szolgái ?/ Az Istenben való hithez, Jézusban való hithez csak én magam kellek.
    Finomabban fogalmazva Viganó érsek uezt mondja. Talán ő egyedül.
    https://thenewamerican.com/global-coup-threatening-society-and-church-says-vigano/?fbclid=IwAR3jSlBA7g8_PoCSyWfdBmk0Vw0yTvyODoz7ZAyTzXEVMcqB5Kt-sc8cBRk

    1. Csak egy kis kiegészítés. Azért nem akart megkeresztelni a pap , mert a Keresztanyám református volt, én meg katolikus lettem. Na most egy az Isten v sem ?? Vagy játsszunk “oszd meg és uralkodj ” játékot a katolikus egyházon belül is. No komment. Kifogások magyarázatok nem érdekelnek. A lényeg Isten kis báránykája legyek v ne legyek. Ha a katolikus egyházon belül is ilyenek vannak, -nyilván nem véletlenül-mire számítsunk ? Tudom most sokan majd megköveznek érte, de a vallás nevében évezredek óta ölik egymást az emberek. Mindenki utál mindenkit, ellentétek nem csak a vallások között, hanem azon belül is vannak. A Katolikus egyház van a legnagyobb támadás alatt pillanatnyilag, a keresztények népírtása már ki is mondott, nyilván nem véletlenül, de ha ehhez még saját maga is asszisztál? Mit lehet erre mondani ?? A Vatikán még csak fel sem lép egy szóval sem a védelmükben. Miért is ? Mindenről hablatyol ez Feri csak a lényegről nem, nem VÉD.

Vélemény, hozzászólás?