Paradoxnak tűnhet, de a legjobb módja a tartós békének az, ha katonailag támogatjuk Ukrajnát és megértetjük Putyinnal, hogy nem fogja elérni céljait a harctéren, hanem le kell ülnie tárgyalni” – fogalmazott a NATO főtitkára Jens Stoltenberg norvég politikus. Galló Béla politológusnak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Jens Stoltenberg harctéri kijelentése azt jelenti, hogy még rengeteg ukrán és orosz katonának kell meghalnia. Mennyire európai szellemiségű ez a harciasság?

– Stoltenberg úr, noha anyakönyvileg európai – norvég baloldali politikus, korábban miniszterelnök -, NATO-főtitkárként valójában amerikai vezénylet alatt áll. Az egyre féloldalasabbá váló euro-atlanti szövetségben ennek megfelelően amerikai érdekeket képvisel, mi mást is képviselhetne? Ennek megfelelően kommunikál az orosz-ukrán háborúról, kiváltva ezzel több nyugat- és dél-európai szövetséges rosszallását, akik mindebben a háború eszkalálódásának veszélyét érzékelték.

Európának a mielőbbi tűzszünet, a béketárgyalások megkezdése, és a tartós béke megteremtése volna az érdeke, az USÁ-nak viszont nem az. (Macron a maga módján például már pedzegeti is ezt az ellentmondást, sokra megy vele…) Washingtonnak alighanem egészen addig a határig érdeke a háború, amíg az oroszok – az atomkatasztrófa veszélye nélkül – benn tarthatók ebben a játszmában, amit persze saját hibás számításaiknak (is) köszönhetnek. Tény, hogy a NATO régóta terjeszkedik feléjük, ám ezt evvel a „preventív, különleges művelettel” – a jelek szerint – nem tudják megakadályozni. Moszkva rosszul kalkulált, nem véletlen, hogy az első kudarcok óta fontos titkosszolgálati és katonai fejek hullottak a porba. Geopolitikai-biztonsági céljaitól ettől persze még nem tántorodik el, mint ahogyan az USA sem adja fel az oroszok gyengítésének ezt a kézenfekvő lehetőségét. A gyengécske Európa e két elefánt céljai között tipródik, aminek leginkább – most éppen – az ukrán nép issza meg a levét. Mindennek semmi köze az „európai szellemiséghez”, amely egyébiránt egyre kevésbé létezik már, bármit értsünk is rajta.

A teljes interjú.

Forrás:Preshaz.eu