A háború kitörését követően előbb az ellenzéki, egytől-egyig békepárti televíziós csatornákat és a weboldalakat záratta be, majd pedig a hozzájuk köthető ellenzéki pártokat is betiltatta az ukrán elnök sajtóhírek szerint.

Rendkívül rossz körülményekről számol be az ukrán sajtószabadság helyzetét illetően egy közelmúltban készült jelentés. A Democratic Initiatives Foundation felmérése szerint az ukrán újságírók 95%-a gondolja úgy, hogy hazája tömegmédiáját a cenzúra uralja. Emellett a megkérdezettek 47%-a vélekedik akként, hogy a szólásszabadságot és az újságírói tevékenységet fenyegető legnagyobb veszély a hatóságok általi beavatkozás. A mostani mutatók még – a szintén nem túl bíztató – 2019-es állapotokhoz képest is visszaesésnek számítanak. Ugyanakkor az ukrán vezetés közelmúltbeli döntéseinekfényében a lehangoló eredmények nem tekinthetők meglepetésnek.

A szólás- és sajtószabadság minden demokratikus társadalom alapja. Éppen ezért a szabad, független és plurális média előmozdításának, megőrzésének és védelmének egyetemes feladata létfontosságú a reziliens és egészséges demokráciák szempontjából.

E szabadságjogok pedig a jelen konfliktusaiban még nagyobb jelentőséggel bírnak, hiszen döntő mértékben járulhatnakhozzá más alapvető jogok megóvásához. Válsághelyzetekben- különösen egy háborúban – ugyanis a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának korlátozásoktól mentes érvényesülése, ezáltal pedig az újságírók és a médiamunkások tényleges lehetősége a független, hiteles és megbízható tájékoztatásra, nemcsak a jogsértések és atrocitások felderítését mozdítja elő, hanem a civilek védelmét is elősegíti. 

Ennek ellenére a Democratic Initiatives Foundation ukrán civil szervezet a  közelmúltban elkészített jelentése rendkívül rossz körülményekről számol be az ukrán sajtószabadság helyzetét illetően.

A “Kihívások a szólásszabadság és az újságírók számára háborús körülmények között” című kutatás eredményei szerintugyanis a megkérdezett ukrán újságírók 95%-a gondolja úgy, hogy hazája tömegmédiáját a cenzúra uralja. A korlátozásokjelenlétét elismerő újságírók leggyakrabban azt állították, hogy mindezt a különböző állami vagy önkormányzati hivatalok, illetve médiatulajdonosok végzik. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a résztvevők 47%-a vélekedik úgy, hogy a szólásszabadságot és az újságírói tevékenységet fenyegető legnagyobb veszély a hatóságok általi beavatkozás. A megkérdezettek 26%-a van azon a véleményen, hogy a cenzúra nemcsak jelen van a kelet-európai országban, hanem már rendszerszintű jellenségnek is számít.

A szólás- és információszabadsághoz való jog megsértésével összefüggésben, a résztvevők leggyakrabban a társadalmilag fontos információk hivatalos személyek általi megtagadását (51%), az elkészített anyagok cenzúrázását vagy bizonyos információk közzétételének megtiltását (22%) említették.Emellett a körülmények hatására Ukrajnában az öncenzúra is általános jelenséggé vált, amellyel összefüggésben a válaszadók 44%-a jelölte meg kényszerítő okként az állás elvesztésétől való félelmet, valamint szintén ennyien nyilatkoztak akként, hogy az országban vannak olyan témák, amelyekről nem lehet írni vagy beszélni.

A mostani eredmények nem mutatnak előrelépést az ugyanebben a témában készült – szintén nem túl bíztató – 2019-es felmérés mutatóihoz képest, sőt, több tekintetben isjelentős visszaesés történt. Akkor az újságírók 96%-a volt azon a véleményen, hogy az ukrán médiában cenzúra uralkodik, amelynek fő végrehajtói – a válaszadók 94%-aszerint – még nem az állami hatóságok, hanem a médiaszervezetek tulajdonosai voltak.

A háború előtt mindössze a megkérdezettek 25%-a számolt be arról, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket nem szabad érinteni. Ilyen területnek számítottak többek között: az ukrán katonaság rossz oldalai (például az alkoholizmus, a drogfüggőség és a fosztogatások); az élet a megszállt területeken; vagy a hadseregben uralkodó helyzet, vagy éppen az ukrán náci csoportok.

A fentiek ellenére a résztvevők 2019-ben (10-es skálán) még 7,6 pontra értékelték a szólásszabadság helyzetét, ám ez a szám 2023-ra már 6,4 pontra csökkent. A negatív mutatókugyanakkor nem meglepőek, ha megvizsgáljuk az ukrán vezetés közelmúltbeli döntéseit.

Egyrészt, a központi hatalom a háború első napjaiban – egységes tájékoztatási politika címén – egyesítette az ukrán tévéállomásokat, hogy így a nap 24 órájában egyetlen forrásból sugározzák a televíziós híreket (United News – telethon). Az ukrán Kulturális és Információs Politikai Minisztérium (MCIP) közlése szerint a döntés azt a célt szolgálta, hogy a háborús időkben biztosítsa a megbízható és minőségi információk áramlását, valamint, hogy támogassa a nemzeti egységet és az ellenállást. „A közvetítésnek a stratégiai kommunikáció egységes információs platformján kell történnie” – tette világossá Volodimir Zelenszkij 2022. március 19-i elnöki rendeletében.

Az állami tisztviselők ugyanakkor – a nemzetbiztonsági okok mellett – azt is kihangsúlyozták, hogy az új típusú műsorsugárzás teljes mértékben mentes lesz a politikai beavatkozásoktól. Ennek ellenére már a kezdetekkor problémák merültek fel az intézkedéssel, ugyanis a csatornák bevonásának folyamata átláthatatlan volt, ismeretlen kritériumokon alapult, nem beszélve arról, hogy nem minden műsorszolgáltató részére állt nyitva a lehetőség a csatlakozásra. Ezek közé tartozott egyebek mellett a PetroPorosenko volt elnökhöz tartozó 5-ös csatorna is. A körülmények hatására újságírók és szakértők is aggodalmukat fejezték ki a döntés médiaszabadságra gyakorolt hatása miatt, mondván, hogy az cenzúrát valósít meg, ösztönzi az öncenzúrát, továbbá a konfliktus utáni médiatájra nézve is negatív következményekkel jár.

Ihor Kulyas ukrán médiaszakértő például kifejtette, hogy „sok olyan társadalmilag fontos, ám a hatóságok számára kényelmetlen téma van, amelyek nem kapnak teret a United News-on”, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az engedélyező hatóságok ellenőrzik a tartalmat. Kulyas szerint„a mechanizmus nagyjából a következő: a központi hatalom dönti el, hogy ki vehet részt a United News-ban és ki nem. Azok a szerkesztőségek, amelyek adásba kerülhetnek, nem akarnak konfliktusba kerülni a központi hatalommal, így kerülik a számára kényelmetlen témákat és a lehető legjobban képviselik az álláspontját”. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy „az Elnöki Hivatal kizárólag a saját politikai érdekeinek előmozdítása érdekében tartja a telethont” – zárta gondolatait a szakértő.

Ezt a véleményt igazolják a Demokratikus Kezdeményezések Alapítvány korábban már részletezett felmérésének mutatói is, hiszen az abban résztvevők 62%-a vélte úgy, hogy az egyesített hírtelevízió a központi cenzúra egyik formája, amelyet a megkérdezettek kétharmada szerint le kellene állítani.

Mindemellett Zelenszkij tavaly év végén aláírta azt az új ukrán médiatörvényt is, amely korábban hatalmas szakmai felháborodást váltott ki mind az ukrán, mind a nemzetközi újságírói érdekvédelmi szervezetek részéről, mondván, hogyáltala az ukrán vezetés példanélküli cenzúra bevezetésével kívánja korlátozni a sajtószabadságot.

Ricardo Gutiérrez, az Európai Újságíró Szövetség főtitkára (European Federation of Journalists – EFJ) a törvényjavaslat megjelenésekor hangsúlyozta, hogy „az előirányzott kényszerszabályozás a kormány által teljesen ellenőrzött szabályozó kezében a legrosszabb tekintélyelvű rezsimekhez méltó. Vissza kell vonni. Egy államnak, amely ilyen rendelkezéseket alkalmazna, egyszerűen nincs helye az Európai Unióban”.

Hasonló álláspontot foglalt el az Ukrán Újságírók Országos Szövetsége is, amely közleményében kijelentette: „a javaslata legnagyobb veszélyt jelenti a szólásszabadságra Ukrajnafüggetlen történelmében […], elfogadása a diktátor árnyékát vetheti Zelenszkijre.” Emellett a szövetség nyomatékosította, hogy a tervezet sem az EU irányelveivel, sem az európai jogi normákkal nincs összhangban.

Szerhij Shturkhetszkij, az Ukrán Független Média Szakszervezet elnöke pedig azt emelte ki, hogy bár „a törvényjavaslat szerzői azt állítják, hogy azt azonnal el kell fogadni annak érdekében, hogy Ukrajna közelebb kerüljön Európához, valójában ez a törvényjavaslat elválaszt minket Európától, és lehetetlenné teszi az újságírók életét Ukrajnában”.

Ezzel szemben az ukrán kormány hivatalos indoklása szerint,a szabályozásra épp az európai uniós csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez szükséges jogharmonizáció miatt volt szükség. Mindez azért érdekes, mert a törvény – még a kritikák hatására némileg lazított tartalommal is – egy olyan hatóságot (Nemzeti Televíziós és Rádiós Sugározási Testület) ruház fel gyakorlatilag korlátlan jogkörrel, amelynek tagjait az elnöki adminisztráció és a parlamenti képviselők nevezik ki. Ez az állami szerv pedig – a jogszabály értelmében bírói végzés vagy ítélet nélkül – saját hatáskörben dönthet a sajtótermékek felett, amely nyilvánvaló lehetőség az önkényes cenzúra gyakorlására, ezzel párhuzamosan pedig a szólásszabadság korlátozására.

Minimum kétséges, hogy Brüsszel ilyen vagy ehhez hasonló harmonizációs lépéseket várna el Ukrajnától. Ezt igazolják Gutiérrez szavai is, aki továbbra is azon az állásponton van, hogy a jogszabály ellentétes az európai sajtószabadság normáival. Érdemes megjegyezni, hogy nem ez az első ellentmondásos szabályozás, melynek kapcsán a regnáló ukrán vezetés európai elvárásokra hivatkozva hoz meg valójában korlátozó intézkedéseket.

S bár egy háborús helyzetben a szólás- és sajtószabadság természetesen érzékeny területek, amelyek meghatározott -legitim – célok (pl. nemzetbiztonsági okok) mentén és bizonyos mértékig korlátozhatók, ugyanakkor – a választási kampánya során még ezen alapjog védelmét zászlajára tűző – Zelenszkij és az Európai Unióhoz csatlakozni vágyó kormánya, illetve pártja már az elnök hivatali idejének kezdetétől, vagyis jóval a háború megindulása előtt számos alkalommal megsértette ezen szabadságokat.

Az újságírói jogok ugyanis folyamatos támadásoknak voltak kitéve a központi hatalom részéről: a sajtó munkatársai több alkalommal is ki lettek zárva fontos társadalmi kérdésekről szóló meghallgatásokról, emellett pedig rendszerszintűvé vált, hogy az Elnöki Hivatal – a közérdekű információkhoz való hozzáférésről szóló törvényt megszegve – figyelmen kívül hagyta a különböző orgánumok megkereséseit.

Ezt a helyzetet csak tetézték Olha Vasylevska-Smaglyuk, a Nép Szolgája Párt képviselőjének szavai, aki egy televíziós adásban úgy fogalmazott, hogy véleménye szerint Ukrajnában olyan erős a szólásszabadság, hogy itt az ideje azt”elnémítani” és “az elnökség intézménye iránti tiszteletből megszűrni a beszédet”.

Úgyszintén nem festettek jó képet az alapjogok ukrajnai helyzetéről a Tömegtájékoztatási Intézet (IMI) 2020-ban közölt monitoring eredményei, amelyek kimutatták, hogy az újságírói hivatásjogok megsértése leginkább az Elnöki Hivatalhoz, az önkormányzatokhoz, az igazságszolgáltatáshoz és a rendfenntartókhoz köthető.

Végül pedig sokat mondó tény az is, hogy a tavaly év végén elfogadott, botrányos médiatörvény megalkotása már 2019-ben, az elnök hatalomba lépését követő első intézkedések egyikeként kezdetét vette.

Az EU alapdokumentumai világosan szólnak az alapjogok érvényesítésével szembeni elvárásokról. Míg az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke deklarálja, hogy azunió az emberi jogok tiszteletben tartásának értékén alapul, addig az Alapjogi Charta 11. cikk (1)-(2) bekezdése kifejezetten a szólás-  és sajtószabadságról szól, és rögzíti, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, amely jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna. A tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét pedig mindenkinek tiszteletben kell tartania.

Ezek a jogok egyenlő mértékben megilletik az EU minden polgárát. A véleménynyilvánítás- és a sajtó szabadságának védelme továbbra is az egyik legfontosabb prioritás az unió emberi jogokkal kapcsolatos tevékenységében.

Ugyanakkor – amint arra a friss szakmai felmérések is rámutatnak – az európai közösséghez csatlakozni vágyó Ukrajna e tekintetben (is) jelentős hiányosságokban szenved.A kérdés az, hogy mindez mennyire lesz figyelembe véve a jogállamiságért előszeretettel aggódó, ám a kelet-európai országnak a Szerződések által ismeretlen kedvezményeket biztosító, annak csatlakozását feltétel nélkül támogató uniós bürokraták részéről. Különös tekintettel annak az újabb hatáskörtúllépő jogi kezdeményezésnek – „az európai médiaszabadságról szóló törvénynek” – a fényében, amelynekhangoztatott brüsszeli célja épp a politikai nyomásgyakorlástól való független médiakörnyezet megteremtése. Vajon milyen mértékben feleltethető meg ennek a törekvésnek a teljes állami információkontrollt kiépítő Ukrajna, mint uniós tagállam víziója?

Forrás:tuzfalcsoport