A berlini születésű német újságíró, Jan Mainka 1999-ben alapította meg a Budapester Zeitungot, hogy a Magyarországon élő német ajkú befektetőket lássák el hiteles információkkal. Néhány napja megdöbbentő hír jutott a tudomására: a német közszolgálati csatorna, az ARD-hez tartozó RBB egyik munkatársa levelet küldött a nála hirdető német cégeknek, amelyben hirdetési szerződéseikről, a Budapester Zeitunghoz való viszonyukról kérdezte őket, valamint arról, miért támogatnak egy „szélsőjobboldali” lapot. A főszerkesztő döbbenetesnek nevezte az ellene irányuló támadást. Szerinte a baloldali fölényű német médiában szúrta valakinek a szemét, hiszen magyarországi tudósításai ellentmondanak az ottani mainstream médiában elhangzottaknak. A német politikai vezetés pedig rendkívül nehéz őszi és téli időszak elé néz, a számukra nem kívánatos hangokkal szemben így nem mutatnak toleranciát.

– Mi történt pontosan? Milyen támadás érte a Budapester Zeitungot?

– Számos nagy céges támogatónk ugyanazt a levelet kapta az RBB/ARD közszolgálati televíziótól, amit egyébként a Facebook és Twitter oldalainkon a nevek kitakarásával nyilvánosságra is hoztam. Ebben azt írták, hogy egyik műsorukban a Budapester Zeitunggal szeretnének foglalkozni, és ezzel kapcsolatban hat kérdést tettek fel. Ebből öt inkább gazdasági kérdés volt, például hogy mennyivel támogatnak vagy mit kapnak ezért cserébe. Úgy vélem, ezek a kérdések csak azt a célt szolgálták, hogy becsomagolják a harmadik, legfontosabb kérdést: miért támogatnak egy „szélsőjobboldali” lapot. Abban sem vagyok biztos, hogy tényleg terveztek-e adást, lehet, hogy csak ürügyként használták, hogy elküldhessék a levelet azzal a bizonyos kérdéssel. Ami valójában nem is kérdés, hanem inkább „költői sugallat”, illetve egyenesen egy információ átadása. Méghozzá annak az információnak az átadása, hogy az újságom szélsőjobboldali. Már felesleges hangsúlyozni: ilyen újságban nem illik hirdetni!

– A levél ominózus harmadik kérdése úgy szól, hogy miért támogatnak egy kormányközeli médiumot, amely olyan radikális jobboldaliaknak is teret ad a megjelenésre, mint a filozófus, David Engels.

– Igen, vele az egyik könyve kapcsán készült tavaly egy interjú, illetve egy recenziót is közöltünk. Őt titulálják radikális jobboldalinak, pedig távol áll tőle mindenféle szélsőség. Én is kaptam egy levelet az RBB-től egyébként, ebben a könyvből egyetlen sort szedtek ki, azt bélyegezték szélsőjobboldalinak, és arra hivatkozva kérték tőlem számon, hogy miért adok teret egy ilyen szélsőjobboldali szerzőnek. Ez a sor még csak nem is szerepelt az általam publikált cikkekben, abszurd, hogy egy kontextusból kiragadott, Engels könyvében megjelent mondatot kértek rajtam számon.

– Kapott egy másik címkét is az RBB-től a Budapester Zeitung: kormányközeli. Ezt mennyire véli jogosnak?

– Azt kérdezték tőlem, miért állítom, hogy független újságot szerkesztünk, miközben a megjelenő interjúk többsége magyar kormánypárti politikusokkal készül. Ennek az aránynak igen egyszerű a magyarázata. Mi alapvetően egy gazdasági újság vagyunk. Főleg a Magyarországon élő német befektetőket szeretnénk tájékoztatni, komoly, hiteles és valóban releváns anyagokkal. Ezek olyan információk, amelyekről a tárcákat felügyelő miniszterek adnak érdemi tájékoztatást, mint Varga Mihály, Palkovics László vagy Szijjártó Péter. Ez az, ami az olvasóinkat foglalkoztatja, ezért jelennek meg ilyen cikkek a Budapester Zeitungban. Az pedig, hogy az RBB ilyen vádakat fogalmaz meg, duplán nevetséges. Állami finanszírozású médiumként ők szerződésileg kötelesek semlegesen tájékoztatni a közvéleményt. Ehhez képest nemrég megjelent egy elemzés a német talk showk-kal kapcsolatban. Azt vizsgálta, hogy mennyire áll összefüggésben a parlamenti helyek száma a politikusok tévészerepléseinek arányával. Látható, hogy a baloldali Zöldek teljesen túlreprezentáltak a médiaszerepléseket illetően: ahhoz képest, hogy csak 14,8 százalékot értek el, minden ötödik talk show-ban szerepelnek. Ezzel szemben a nemzeti-konzervatív 10,3 százalékoss AFD soha nem kapott egyetlen meghívást sem. Soha. Ezt nevezik ők semleges tájékoztatásnak.

– De mi oka volt megtámadni az RBB-nek a Budapester Zeitungot?

– Kellemetlenséget jelentünk nemcsak az RBB-nek, hanem az egész mainstream német médiának, akik mindenféle hazugságot tudósítanak Magyarországról. Olyan képet festenek például, hogy milyen nagy itt az antiszemitizmus, mire mi megírjuk azt, hogy mit mond a témáról Köves Slomó, aki szerint kevés olyan európai ország van, ahol ekkora biztonságban élhetnek a zsidó közösségek, mint Magyarországon. A német média megírja, hogy a határokat nem lehet megvédeni, aztán megjelenik a mi tudósításunk a felépülő magyar határkerítésről és a sikeres határvédelemről. „Beleköpünk folyamatosan a levesükbe”, és abba a torz képbe, amit ők közvetíteni próbálnak Magyarországról, ez pedig nagyon kellemetlen számukra. Egyszerűbb lehetne az életük a Budapester Zeitung nélkül.

– A náci szó is konkrétan elhangzott?

– A levélben úgy fogalmaztak, hogy radikális jobboldali. Ezt állítják David Engels filozófusról, rólunk pedig, hogy szélsőjobbos véleményeknek adunk teret. A radikális jobboldali terminus Németországban azt jelenti, hogy náci, egy nácival pedig nem szabad semmilyen kapcsolatot fenntartani, így ha „rád sütötték ezt a bélyeget”, akkor véged. Ezért is borzalmasan veszélyesek ezek a vádaskodások. A hirdetőink szerencsére jól ismerik az újságunkat és személyesen engem is, tudják, hogy sem az újságunk, sem én nem vagyok szélsőjobboldali, és ez csupán egy aljas támadás. Nem véletlen, hogy jelezték felém, hogy kaptak egy ilyen levelet. Viszont, ha a cégek németországi központjaiból más instrukció érkezik hozzájuk, esetleg nyomást gyakorolnak rájuk, és azt mondják, hogy nem akarnak problémát, inkább szüntessék meg velünk a szerződést, akkor nem tudnak mit tenni. Ismeretlenül már a szélsőjobb kifejezés látványa is elég lehet ahhoz, hogy meg akarják szüntetni az összes marketing és gazdasági kapcsolatot.

– Tervez valami válaszlépést?

– Ügyvédünk rögtön nagyon kemény hangvételű levelet írt az ARD-nek és az RBB-nek. Ha tényleg terveztek egyáltalán műsort, lehet, hogy emiatt a levél miatt nem került adásba a tervezett időpontban. A hírnevünk megsértéséről és sok pénzről van szó, kemény kártérítési igényt helyeztünk kilátásba. Ha azt gondolták, hogy nem fogunk ellenállni, ez a számításuk nem jött be.

– És miért éppen most történt ez a támadás?

– Szerintem azért, mert Németország nagyon nehéz ősz és még nehezebb tél elé néz, energiakrízissel és a válságokkal, az emberek pedig egyre elégedetlenebbek, egyre jobban formálódik a tiltakozás. Így a mainstream médiával nem megegyező hangok is egyre kellemetlenebbek, a független médiumok ellen kőkeményen fellépnek.

– Ennyire borúsnak látja a német média állapotát?

– Határozottan. Az RBB-vel kapcsolatban például július vége óta látnak napvilágot az újabb kétes és botrányos ügyek. Nem véletlen, hogy amikor megosztottam az RBB levelét a Twitter- oldalunkon, sorra érkeztek az olyan hozzászólások, hogy jobban tenné az RBB meg az egész német közszolgálati média is, ha inkább a saját háza táján sepregetne, nem pedig velünk, egy normálisan működő médiummal foglalkozna. Azt hittük, hogy egy olyan kicsi, ráadásul Magyarországon működő médium, mint a Budapester Zeitung, nem kerül a támadások kereszttüzébe, de úgy tűnik, mégis. Határozottan azt tudom mondani, hogy a cikkeinkben mindig a hiteles tájékoztatásra törekszünk, nem hagyunk ki tényeket vagy ferdítünk rajtuk, ahogy azt számos német médium teszi. Valós tények alapján tudósítunk Magyarországról, ezzel adósak vagyunk az olvasóinknak. Teljesen megdöbbentett, hogy egy németországi tv-társaság, amely az adófizetők pénzéből él, megpróbál tönkretenni egy magyarországi kft.-t, egy magyarországi médiumot azért, mert nem tetszik a véleménye. Mindez nevetséges annak tükrében, hogy közben állandóan harcolnak a szerintük csorbát szenvedett magyar sajtószabadságért és jogállamiságért. Hála istennek, egyelőre nem ért minket kár, de már maga a kísérlet is elképesztő.

Forrás:Hiradó.hu

Vélemény, hozzászólás?