A nemzetközi sajtó próbálja megfejteni az amerikai elnök motivációját arra vonatkozóan, hogy miért érzi szükségét diktátornak nevezni Hszi Csin-ping kínai elnököt, szinte közvetlenül azután, hogy négy órát tanácskozott vele.

„Nézze, ő az. Ő egy diktátor abban az értelemben, hogy ő irányít egy országot, ami egy kommunista állam” – válaszolt egy újságírói kérdésre az amerikai elnök a kaliforniai Woodside-ban, közvetlenül azt követően, hogy négy órán keresztül tanácskozott a másik világhatalom, Kína vezetőjével.

Feszült helyzetben ült egy asztalhoz a két világhatalom

Az amerikai elnök kijelentése kapcsán fontos megjegyezni: a csúcstalálkozó célja éppen az volt, hogy az ukrajnai és a gázai háború miatti feszült nemzetközi helyzetben a két világhatalom a szintén érzékeny csendes-óceáni konfliktust megelőzze, és az amerikai és a kínai elnök személyes találkozón csillapítsa a feszültséget. 

A megbeszélések a kiszivárgott információk szerint nyugodt légkörben zajlottak, a vitatott kérdésekben is konstruktív hozzáállást mutatott a két vezető, Biden éppen az azt követő sajtótájékoztatón erősítette meg, hogy ezek a kétoldalú találkozók Hszi Csin-pinggel „mindig őszinték és nyíltak”, és a szerdai megbeszélésen több hónapos alapos előkészítő munka gyümölcseként számos egyezséget is sikerült megkötniük, ezek közül a legfontosabb, hogy a két állam között rendszeresen magas szintű, közvetlen kommunikáció, egyeztetés lesz a katonai vonalon, hogy a váratlan félreértéseket elkerüljék.

A bizalomépítés hónapjai után tehát különösen 

váratlan húzásnak tűnik Joe Biden diktátorozása, amelynek nyilvánvalóan lesznek következményei a kapcsolatrendszerben. 

Ez ugyanis már a második ilyen megjegyzés Bidentől. A Mandiner olvasói emlékezhetnek: júniusban egy észak-kaliforniai eseményen játszotta el ugyanezt az amerikai elnök, és utána üzembiztosan érkezett a kínai tiltakozás, abszurdnak és provokatívnak nevezve a jelző használatát.

Freudinak is nevezhető a „diktátor” szó felemlegetése, hiszen Biden ideológiai világában – bár szerdán Hszi elnök úgy fogalmazott, hogy a „bolygó elég nagy ahhoz, hogy az Egyesült Államok és Kína is boldoguljon benne” – igazából harc zajlik a globális dominanciáért a nyugati demokráciák és a keleti autokráciák között.

A fentiek alapján tehát akár úgy is fogalmazhatnánk:

Miután négy órán keresztül szelidítgette a nagy medvét, Biden fél perc alatt felvillantotta: a medvét veszélyesnek látja, amelyet le kell győzni. 

Szenilitás vagy taktikai érzék?

A szakértők szerint azonban Biden kijelentése nem egy elszólás, vagy a szenilitás jele, ahogy láttatni szereint, sokkal inkább Biden saját logikájának verbális kifejeződése, talán nem a legbölcsebb módon, de nem is véletlenül. Az amerikai elnök például nem vonta vissza azt a megállapítását sem, hogy az ukrajnai háború botránya után Vlagyimir Putyin sem maradhat sokáig a hatalomban Oroszországban, de felidézhetnénk azt is, hogy megtámadása esetén Amerika katonai eszközökkel is kész megvédeni Tajvant Kína ellenében.

A Politico értelmezése szerint Biden a sajtónak nyilatkozva elsősorban és szinte minden esetben az amerikai választókhoz beszél, nekik üzen, ez a hallgatóság pedig azt akarja látni, hogy Amerika még mindig a világ csendőre, a hegemón nagyhatalom a világon, amely nevén nevezi az ellenséget, és ezzel is jelzi, hogy ő uralja a terepet. 

Határozottság vagy mosolydiplomácia?

Sajtóhírek szerint a mosolydiplomácia és a zárt ajtók mögött természetesen a kényes kérdések is terítékre kerültek: a Xinhua kínai hírüügynökség szerint 

Hszi elnök azt követelte, hogy Amerika fejezze be Tajvan felfegyverzését, 

a szigetország és a kommunista állam jövőbeli egyesítését pedig elkerülhetetlennek nevezte.

Kiszivárgott hírek szerint Biden reakciójában egyértelművé tette, hogy az Egyesült Államok Tajvan-politikája nem változott, és nem is fog. De kiderült az is: a vezetők találkozóján kiemelt téma volt a két háború ügye. Biden állítólag azt kérte Kínától, hogy hasson oda Iránra annak érdekében, hogy a gázai háborút ne eszkalálja regionális konfliktussá. 

A tárgyaló vezetők kapcsán érdekesség, hogy kettejük közül Hszi helyzete betonbiztos saját állama élén, Biden viszont jövőre elnökválasztáson lesz kénytelen megmérettetni magát, így ő van teljesítési kényszerben – márpedig egy háromfrontos konfliktusban (ukrajnai, izraeli háború, valamint egy csendes-óceáni térségbeli konfrontáció) Amerika súlyos leterheltségbe kerülne, vagyis az amerikai elnök elemi érdeke éppen az lenne, hogy ez utóbbi helyzetet pacifikálja Kínával, hogy az első kettőre koncentrálhasson. Ehhez képest jött a diktátorozás. 

Forrás:Mandiner