A lengyel–orosz gázszerződés lehetséges jogi következményei: a hiányzó orosz gázt mi, a többi tagállam adhatjuk össze a lengyeleknek, akik most kövér kártérítési pert is kockáztatnak – nyilatkozta a hirado.hu-nak Tóth Máté, energiajogász, a Védett Társadalom Alapítvány Budapest Bizottságának vezetője. Az interjút változtatások nélkül közöljük.

– Varsó felmondta a lengyel–orosz gázszállítási szerződést a Jamal-vezetéken. A lengyel ellátás ennyire önálló?

– Lengyelország a Jamal-vezetéken egyébként sem nagyon fogyasztott földgázt, sőt a háború kezdete óta mondja, hogy az idei év végéig teljesen megszünteti a felhasználást a vezetéken. Ez a lengyel felmondás valódi oka, nem az oroszok magatartása, időrendben is. Lengyelország persze látszólag megteheti ezt, sok irányból kaphat gázt és a tárolói is fel vannak töltve. Egy új norvég vezeték üzembe helyezése, illetve a cseh csatlakozás is Lengyelország hazánktól eltérő, önállóbb pozíciója irányába hat. Viszont van azért itt is egy csavar:

a valóságban most is fogyaszt orosz földgázt Lengyelország, és várhatóan a jövőben is szüksége lesz erre, ám a másik irányból: Németország felől, azonban a molekula ugyanúgy orosz.

– Lengyelország tehát Németországtól veszi az orosz gázt, miközben az orosz szerződést pedig felmondja?

– Pontosan így van. A német vásárolt mennyiséget fogyasztja, azt csökkentve, méghozzá számottevően drágábban, mintha ugyanazt a gázmolekulát közvetlenül és a másik irányból vásárolná. A lengyel magatartásban lévő furcsa csavar mögött viszont jogi csavar is van, és ez már minket is érint.

És amíg a lengyeleknek a valóságban mégis szükséges az orosz gáz, úgy azt a többi tagállam kell, hogy összeadja nekik, a saját vásárlásaiból gazdálkodva.

Ez akkor válik igazán izgalmassá, ha – főként őszre – egyébként is kevés lesz a földgáz: a különféle EU-s és belső jogi jogszabályi kötelezettségek okán a bajba jutott más EU-tagállamokat nekünk is ki kell segítenünk, akár a saját kárunkra is.

– Magából a szerződésből ennyire könnyű egyébként kisétálni, ahogy a lengyelek teszik?

– Egyáltalán nincs így. Ezek a gázszállítási szerződések általában rendes felmondást nem engednek. Sőt, gyakran még valamilyen minimális átvételi kötelezettséget is rögzítenek a leszállított gázmennyiségre, avagy átvétel híján is fizetési (ún. take-or-pay, „TOP”) kötelezettséget. Ezek tehát elég szigorú szerződések, melyek a felek minden mozdulatát szabályozzák, nem lehet csak úgy kisétálni belőlük. Az 1993-as lengyel–orosz szerződésből sem, vagyis a lengyelek a bejelentett lépésükkel elég bátran gyalogolnak bele egy nemzetközi kereskedelmi jogvitába, súlyos kártérítést kockáztatva, ahol pedig nem áll jól a szénájuk.

– Varsó szerint az oroszok magatartása indokolta ezt a lépést.

– Az oroszok ugyan valóban leállították a gázszállítást Lengyelországba, amire utalva most azt mondta Anna Moskwa, a lengyel klímaügyi miniszter a felmondást indokolva, hogy „mindig is tudtuk, hogy a Gazprom nem hiteles partner”.

A valóságban azonban az 1993-as szerződés szerint az oroszok mindig pontosan teljesítettek, és most sem az oroszok, hanem a lengyelek követtek el szerződésszegő magatartást. Lengyelország ugyanis megtagadta a fizetést a földgázért az oroszok által kért, nem jogellenes konstrukcióban, ahol a lengyelek ugyanúgy euró/MWh alapon, euróban fizethettek volna a gázért, mint korábban, csak egy olyan számlára, amiről aztán automatikusan egy (másik) rubelszámlára konvertálják a befizetett összeget.

Fontos látni, hogy egy esetleges jogvitában ez az orosz kérés a felek együttműködési kötelezettségén belül marad, hiszen a lengyel fél kötelezettségét nem teszi terhesebbé, mellesleg az Európai  Bizottság ellenkező informális üzengetésével szemben EU-s szankciót sem sért. Mivel pedig a lengyelek nem fizettek a már leszállított gázért, így az oroszok jog- és okszerűen leállíthatták a szállítást.

Moszkva – aki a történetünkben Varsó – erre azt mondta: „Oroszország, megszakítva a szállításokat, tényszerűen megsértette a szerződésben foglaltakat, ennek nyomán a lengyel kormány azt a következtetést vonta le, hogy (…) a megállapodás hatálytalanná vált”. Ebben a alighanem téved, vagyis az igazi Moszkva jogszerűen járt el, a lengyel–orosz gázszerződés hatályos volt, vagyis Lengyelország mára már nem csupán megszegte a szerződést (nem fizetett), de jogellenesen is mondta fel azt. Mellékszál, de a nemzetközi jogi sztenderdek szerint a lehetetlenülés (vis maior) okai sem állhattak be, ami a lengyel magatartást esetleg még menthetné.

– Mit kockáztat ezzel Lengyelország?

– Lengyelország ezzel egy igen súlyos nemzetközi kártérítési pert kockáztat, ahol ugyan a választott-bíróság mondja majd ki a végső szót, de az említettek szerint a nemzetközi választott-bírósági gyakorlatra is figyelemmel a lengyel pozíció nem túl erős. A szerződésszegés, illetve a jogellenes felmondás következménye a felmerült káron túl az elmaradt haszonra is kiterjed, Lengyelországnak így akár a többszörösét is ki kell majd fizetnie kártérítésként annak, ami a gáz ára lett volna, miközben a peren túl az ellátás-biztonsági következményekkel is szembe kell néznie.

– A lengyel viselkedés akkor felelőtlen?

– Véleményem szerint igen, még akkor is, ha Lengyelország lényegesen függetlenebb az orosz földgáztól, mint Magyarország, Csehország vagy Szlovákia. Épp ezért fontos a felelős, higgadt külpolitika és külgazdasági kapcsolat, mely nem rendeli alá ideológiai pozícióknak egy ország energiaellátását.

Az olajembargóval az EU járna rosszul, nem az oroszok – Dr. Tóth Máté a hirado.hu-nak

(Kiemelt képünkön Dr. Tóth Máté. Forrás: hirado.hu)