Gondolatok a keresztény etikáról 1.
Korunk egyik legnagyobb kihívása, hogy hogyan élhetünk biztonságban a mesterséges intelligencia eszközeit használva. A mesterséges intelligenciában rejlő veszélyek ellen leginkább azok fejlesztői, a nagy tech cégek tudnak fellépni. Ezt fölismerve, Ferenc pápa fölkért egy amerikai egyetemen dolgozó csoportot, hogy készítsenek egy gyakorlati útmutatót ahhoz, hogy egy vállalat, hogyan tudja a terméke gondolatának felmerülésétől a felhasználás végső pillanatáig minden fázisban érvényesíteni az erkölcsi szempontokat. A könyv elkészült. Legérdekesebb benne az alapelve és az alapelv fontosságát indokló érvelése. Az útmutató szerzői azt mondják, hogy az alapelv az, hogy csak olyat lehessen gyártani és a gyártás közben tenni, ami szolgálja az emberiség javát. Ezt pedig azért tegyék a vállalatok, mert ha nem így tesznek, romlik a hírnevük és majd nem veszik az ő termékeiket.
Ebben az érvelésben két probléma van. 1. Mi az emberiség java? 2. Sok nagy tech cégnek rossz a hírneve, mégis rengetegen használják a termékeiket. És voltaképpen ezen a ponton meg is érkeztünk a modern kor minden etikával kapcsolatos gondolatmentének gyengeségéhez. Amikor az erkölcsös magatartást várjuk el valakitől, akkor nehezen érvelhetünk neki Isten létének feltételezése nélkül. A világban, lényegében, három olyan etikai modell van, ami talál valami végső okot az erkölcsös magatartás folytatására. Az egyik individualista, a másik szocialista, a harmadik keresztény. Lássuk őket!
A horizont
Az igazi különbség a három erkölcsi rendszerben az az általuk fölvázolt horizont. Ahol mindeneknek a fő célja saját boldogsága, ott erkölcsi normaalkotó cél az önmegvalósítás lesz.
Ahol az ember céljaként az egész emberiség boldogulását tűzi ki egy ideológia, ott a közösség érdekeinek érvényesülése lesz a fő cél.
Ahol az ember magányosságát az Istennel való párbeszéd oldja föl, ott az ember célja az lesz, hogy úgy üdvözüljön, hogy mások üdvösségét segítse. Ez az a helyzet, ahol az emberi szív verésének ritmusát az ember hálája diktálja. Ez a keresztény erkölcs alapja. De miért hálás az ember Istennek?
Egy fiatal mérnök megtérése
Egyszer kisközösségem egyik mérnök tagja elmondta, hogy akkor tért meg igazán, amikor egy lelkigyakorlaton valaki fölolvasta neki János apostoltól ezt a pár sort: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn3, 16) Ez a sor hálával töltötte őt el. Mert tudott valamit, amit sem az individualisták, sem a szocialisták nem hajlandók magukban tudatosítani. Azt, hogy az ember elkövet bűnöket.
A keresztény erkölcs nagy erőssége
A keresztény erkölcs nagy erőssége, hogy számol minden realitással. Tudja, hogy az ember eredendően jó. Tudja, hogy vannak örökkön érvényes normák. Tudja, hogy ő maga időnként megszegte ezeket a normákat. Tudja, tehát, hogy van bűn. És azt is tudja, hogy Isten irgalmas. Van, tehát megbocsátás is. És ezért a megbocsátásért hálás Istennek. Mindezt pedig beburkolja az a hit, hogy az ember örök életre van teremtve, melyet boldogságban élhet, ha jó döntéseket hoz, és kárhozatban tölthet, ha rossz döntéseket hoz. Nincs még egy olyan vallás vagy filozófiai irányzat, amelyben ilyen egyszerű módon egyesülnek egyén, közösség és a Teremtő céljai. Ez azt jelenti, hogy a kereszténység az a „rendszer”, amelyben az életünkben szereplő mindhárom szereplő elérheti célját: Isten, embertársak és saját magunk. (Folytatjuk.)
Rákóczi Piroska
