Az Egyesült Államok nem Joe Biden és még csak nem is George Soros, vagyis nem a demenciában szenvedő politikusok és önmagukat már-már Istennek tartó, félreértett filantrópok hazája. Sokkal inkább a munkából és kreativitásból táplálkozó, a prérit termőfölddé alakító farmerek és cipőpucolóból is felemelkedni képes üzletemberek hazája. Az amerikai álom valóban emberi motívumok összessége, és nem elfogadhatatlan eszméket terjesztő, parányi kisebbség erőszakos világa.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy ma a világban zajló folyamatok számtalan elemének hátterében ott lapul, sőt, nyíltan demonstrál az Egyesült Államok katonai képessége, akarata vagy a saját kizárólagos érdeket követelő víziója. Az elmúlt 70 év alatt sokszor és sokféleképpen megírták már ezt. A második világégést követően az USA jelentette az igazodási pontot a világ számára. Európa gyámság alá vételét meghatározta az a tény, hogy a II. világháború alatt az Egyesült Államok finanszírozta a fegyvergyártást, majd később az újjáépítést is egyben. Szóval nélküle – gondolják és hiszik is odaát – nincs is élet, különösen nem Európában. Időnként a britek vagy a franciák megpróbáltak kilépni a béklyóból, de nem sok sikerrel. A németek még csak meg sem próbálták, és jól láthatóan még ma sem képesek – lásd energiaválság – ezt megtenni.

De ne szapuljuk a Nyugatot, hisz a saját házunk tája is tele van amerikai érzékenyítés okozta következményekkel. A lengyel-magyar évszázados barátság lengyel részről történő nyílt felrúgása – melyet a lengyel miniszterelnök jelentett be – mögött egyértelműen az amerikai ármány sejlik fel. Ahogy az orosz-ukrán konfliktus paravánja tulajdonképpen az amerikai-orosz nagyhatalmi játszmát próbálja eltakarni. És persze energiaválság se lenne Európa-szerte, ha nem kellene az uniós országoknak felvásárolnia a háromszor magasabb költséget jelentő amerikai LNG-t, cseppfolyósított földgázt. És ott vannak azok a fránya fegyverek. Az újabb fegyvervásárlási láz mögött azon egyszerű tény bukkan elő, hogy az amerikai gazdaság a hadiiparra épül, vagyis nem teheti meg, hogy ne fújja folyamatosan a harci kürtöket, hisz a legyártott fegyvereknek felhasználói terep kell – háború – bárhol a földgolyón. A társadalmi hagyományok elpusztítására tett kísérlet a gender, az LMBTQ, ahogy a nemzetállami lét megkérdőjelezése is az Atlanti-óceán túlpartjáról indult hódító útjára, és kezdi megfertőzni különösen a fiatal generációkat.

Ezért lenne Amerika maga a sátán székhelye, miközben 340 millió ott élő polgár mindegyike elvesztette volna józan ítélőképességét? Egyáltalán nem, bár – talán furcsa kelet-európai szájból hallani – segítségre szorulnak. Ránk, még normális társadalmakra hárul a felelősség, hogy önvédelmünk érdekében „megmentsük” az Egyesült Államokat a teljes leépüléstől és a végső elkeseredés diktálta atomkatasztrófa elindításától. Ebben segítségünkre van – nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte – a normálisan élő, gondolkodó és alkotó emberek többsége. Most megfordul a tanár-diák szerep. A hányavetivé vált amerikai diákot móresre kell tanítani, hisz Európa az elmúlt 30 évben elindult a felnőtté válás útján, ami bizonyos fokig garanciát jelenthet a sikerre. Úgyhogy rajtunk a sor, persze kerülve a nyegle, kioktató stílust, amiben nekünk volt részünk az amerikai gyámság alatt.

Legegyszerűbb módon, ha a jó példa erejével leszünk képesek az igaz utat megmutatni. Azzal, hogy nem engedünk a tébolyult elemek térhódító törekvéseinek. Bebizonyítjuk, hogy csak meg kell megőriznünk apáink évszázados örökségét, a hagyományos értékeinket, a normalitást. Ja, hogy ma ez már szinte kihívásnak minősül? Igen, hisz egyre érzékelhetőbb, ahogy a magyar társadalmat is támadják.

Beépülnek az oktatás és a kultúra embereket formáló struktúráiba. Új, vallásként tisztelt ideológiákat terjesztenek. El akarják rabolni gyerekeink értékítéletét. És nem lankadó erőfeszítéseket tesznek, hogy a magyar politikai elitet befolyások alatt tartsák, még a jobboldali kormányoldalon is. Észrevétlen nyomulás, szépen hangzó szavak és gesztusok, majd a csapda ajtajának kattanása jelzi sikerüket. Az ily módon „megnyert” ember pedig már tehetetlen, és kénytelen egy követ fújni a külső romboló erőkkel. Saját ideológiai pusztulásunk megakadályozásának nem elégséges módja, ha mi úgy döntünk, normálisak maradunk. Meg kell menteni az amerikai, pontosabban az ott élők többségét a teljes kárhozattól.

Beszélni, beszélni és beszélni! Okosan, és ha szükséges, ravaszsággal elérni, hogy kezdjenek kitörni a saját csapdájukból, hisz még képesek vagyunk visszabontani az épülő kerítések rácsait. Még van út visszafelé, az igazi, évszázados és példaképnek tekinthető amerikai élethez. És akkor mi is megmenekültünk.