Michael O’Leary, a Ryanair csoport vezérigazgatója nemrégiben élesen több ízben a jó ízlés határait is átlépve – bírálta a magyar kormányt és a polgári-nemzeti adminisztráció egyes képviselőit a háborús (gazdasági) válság negatív következményeinek enyhítését célul kitűző, a magyar embereket és háztartásokat óvó intézkedés, az extraprofitadó bevezetése miatt.

A válságadó célja, hogy a bankoknál és a nagyvállalatoknál realizálódó extraprofitot elvonva, az így befolyt összeget a lakossági és a nemzeti érdekek mentén felhasználva lehessen enyhíteni az orosz-ukrán konfliktus, valamint az arra adott elégtelen európai uniós válaszok kritikus hatásait. Írország egyik leggazdagabb embere, a közel egymilliárd dolláros vagyonnal rendelkező O’Leary azonban a lakosság védelmét középpontba helyező kormányzati felfogással szembehelyezkedve, ostobaságnak nevezte az intézkedést és az annak kapcsán jelentkező költségeket a fogyasztókra kívánta ráterhelni. Nem ez az első eset, hogy a Ryanair-vezér megbotránkoztató kijelentéseivel hergeli a nyilvánosságot, bírálja a demokratikus felhatalmazással rendelkező államvezetések legitim döntéseit, vagy gondolja azt, hogy az érvényben lévő szabályok rá nem vonatkoznak. Ezek a megnyilvánulások visszatérő eszközei O’Leary üzletpolitikájának és közös jellemzőjük, hogy kizárólag a pénz és a profitmaximalizálás hajtja őket.

Az ügyfélnek nem mindig van igaza.”

Várjunk csak egy percet! Hogyan?! Igen, korunk egyik vezérigazgatója ezt erősítette, és jól is ment neki. Michael O`Learyről, a Ryanair ellentmondásos alapítójáról van szó. Vajon igaza van vagy sem? – kezdi gondolatait José Mendiola az amerikai Yahoo!, a világ 4. leglátogatottabb internetes lapja spanyol pénzügyi aloldalán.

Először is vegyünk szemügyre néhány adatot. A Ryanair 1991-ben azzal robbant be a piacra, hogy alacsonyabb jegyárakkal kezdett dolgozni, növelte a járatok gyakoriságát és megszüntetett mindenféle felesleges költséget.

Ebben láthatjuk az ügy lényegét: az O`Leary által vezetett cég véget vetett mindenféle szolgáltatásnak a fedélzeten, és megszüntette azokat az útvonalakat, amelyek nem voltak nyereségesek. Ezt a politikát valójában a Southwest Airlines által sikeresen végrehajtott stratégia ihlette, és egy példátlan dolgot fedezett fel a piacon: az ügyfél az olcsó árakat részesítette előnyben a szolgáltatásokkal szemben. Ez az üzleti stratégia katapultálta a vállalatot, és arra kényszerítette a többi riválist, hogy ők is adják lejjebb a színvonalat, és hozzanak létre olcsó lehetőségeket a repülésre.

A Ryanair világossá tette, hogy az embereket nem érdekli annyira, hogy repülés közben ételt kapjanak, mint inkább az, hogy a jegy sokkal olcsóbb. Természetesen ez a vállalat is szenvedett el késéseket és lemondásokat, és ezekben az esetekben mutatta meg a legkeserűbb arcát: nem fizetett kártérítést, és nem kínált például szendvicset az ügyfeleknek. O`Learynekegy nap elege lett abból, hogy a panaszokat hallgassa, és a „Nem fizetünk visszatérítést” című kiadvánnyal rendezte az ügyet. Nem fogsz visszatérítést kapni, úgyhogy ráfáztál.”

Valójában O`Leary maga is nagyon érdekes módon a feje tetejére állította az értékesítés utáni szolgáltatással kapcsolatos érvelését: a legjobb ügyfélszolgálatot adták, amely abból állt, hogy a legalacsonyabb árakat kínálták a piacon. Ki tagadhatja ezeket a bizonyítékokat?

De az ügyfélszolgálat kényes kérdésén túl a vezérigazgató mindenekelőtt pragmatikus ember, és projektjének sikerét olyasvalamire alapozta, amit már korábban kitaláltak: a költségek minimálisra csökkentésére és annak biztosítására, hogy ezek mindig a riválisaié alatt legyenek. Aztán jobban vagy akár rosszabbul is végezhették tevékenységüket, de minden egyes repüléssel nyertek.

A Ryanair valójában Európa legjövedelmezőbb légitársaságává válhatott volnaMindazonáltal mindennek megvan a határa és a régóta szenvedő ügyfelek türelme sem végtelen. A sovány tehenek megérkeztek, és velük együtt érkeztek az olyan olcsó riválisok, mint az Easyjet és más társaságok, amelyek ugyanazokkal a kártyákkal játszottak. Már nem voltak egyedül a piacon, és olyan fiatal vállalatokkal kellett versenyezniük, amelyek ugyanazokat az elveket alkalmazták.

Mint minden cégnek, a Ryanairnek is emelnie kellett a jegyárakon néhány hónappal ezelőtt.Először is a világjárvány, majd később az üzemanyag árának emelkedése arra kényszerítette, hogy olyan vulgáris dolgot tegyen, mint a költségek növekedésének áthárítása az ügyfelekre.

Természetesen a Ryanair nagy előnnyel játszik: árai olyan alacsonyak voltak, hogy járatai versenyképesek maradnak az emelkedés után. Azt mondhatjuk, hogy a Ryanair öregedett”, bár csak egy kicsit – zárja gondolatait az el Pais vezető spanyol lap publicistája.

Michael O’Leary arrogáns, trágár és személyes támadósokban is megnyilvánuló stílusa nem számít nóvumnak a nemzetközi sajtóban, legyen szó akár állami vagy nemzetköziintézményekről, egyéb szervekről vagy versenytársakról. Az ír milliárdos nevezte már „bolondnak” az Európai Bizottságot, „erőszakolónak” a repülőtér-üzemeltető BAA-t, „baromnak” a British Airways-t, és szólított fel erőszakra az utazási irodákkal szemben.

A Ryanair vezére emellett gyakorta gondolja úgy, hogy nem vonatkoznak az érvényben lévő szabályok. Az ír üzletemberkorábban taxirendszámot és mérőórát szereltetett fel luxus Mercedesére annak érdekében, hogy a – közlekedési szabályokat megkerülve – a buszoknak és a taxiknak fenntartott sávban kerülhesse ki a városi forgalmat. A visszaélés óriása közfelháborodást váltott ki Írországban, az eset kapcsán még Seamus Brennan, az ír kormány akkori közlekedésért felelős minisztere is megszólalt, elítélve a rosszhiszemű magatartását.

A botrány ellenére azonban O’Leary később sem hagyott fel a nyilvánosság megtévesztésével; 2007-ben a légitársaság szén-dioxid kibocsátásával kapcsolatban vezette félre a közvéleményt, mikor – az ehhez szükséges információk és számadatok hiányában egy sajtótájékoztató keretein belülvalótlanul állította, hogy légitársasága felére csökkentette a szén-dioxid-kibocsátását. Szakértői vizsgálatok később bebizonyították, hogy kijelentése nem állja meg a helyét, ráadásul a számítások arra is rámutattak, hogy a vállalatkárosanyag-kibocsátása az adott időszakban nemhogy csökkent, hanem éppen ellenkezőleg, tendenciózusan emelkedett.

Bár O’leary később beismerte, hogy hibázott, ugyanakkor tény, hogy már többször hangot adott annak, hogy bosszantani kívánja a környezetvédőket, sőt egy korábbi kijelentésébenvelük szemben is erőszak alkalmazására buzdított.

Azt, hogy a Ryanair-vezér milyen mértékben helyezi az üzleti érdeket az emberiességi és a morális szempontok elé, azt a konkrét esetekben az ügyfelek és a légitársaság alkalmazottainak irányába tanúsított hozzáállása is egyértelműen szemlélteti.

Az izlandi Eyjafjallajokull tűzhányó 2010-es kitörésekor, avulkanikus folyamatok hatására vastag hamufelhő borította be Európa légterét, mely komoly repülésbiztonsági kockázatot jelentett, így a légiforgalmi irányítás a légtér lezárása és a légi közlekedés leállítása mellett döntött. O’Leary határozottan tiltakozott az állítása szerint teljesen szükségtelen döntés ellen, és önös üzleti érdekből biztonságosnak minősítette a repülést. Az esettel összefüggésben megszületett későbbi tanulmány azonban kimutatta, hogy az intézkedések hiányában a repülőgépek komoly szerkezeti károsodása következhetett volna be, mely a balesetveszély közvetlen kockázatával járt volna együtt.

Közismert tény, hogy a Ryanair személyzetének szerény körülmények között kell végeznie a munkáját annak érdekében, hogy a vállalat alacsony szinten tudja tartani a jegyárakat. Az évek során az O’Leary által irányított vezetőség eltörölte az alkalmazottaknak járó ingyenes alapellátást többek között a díjmentes kávé és vízfogyasztástis –, megtiltotta a mobiltelefonok irodai töltését, sőt a munkavállalóknak még a képzések és az egyenruhák költségeit is maguknak kell fizetniük. Emellett a vezérigazgató a szakszervezeteket sem hajlandó elismerni, így senkit nem ért meglepetésként, hogy Írország második legnagyobb légitársasága, az Aer Lingus személyzete által folytatott 2014-es sztrájkkal kapcsolatban – amely a járattörlések és egyéb átszervezések következtében a becslések szerint 10 millió euróba került a vállalatnak – is ellenséges hangot ütött meg és egyenesen retorziók kiszabását követelte a sztrájkban résztvevő dolgozókkal szemben. Joggal merül fel a kérdés, vajon miért viselte szívén a versenyben kegyelmet nem ismerő O’Leary egy másik légitársaság sorsát. A válasz nem meglepő, az Aer Lingusnak akkoriban a Ryanair volt a legnagyobb részvényese, amely így a munkavállalói munkabeszüntetés hatására szintén jelentős veszteségeket könyvelhetett el.

O’Leary azonban az elmúlt években sem hagyott felkíméletlen üzletpolitikájával és szemérmetlen megnyilvánulásaival.

A 2019-es évben bekövetkező két repülőgép-katasztrófa – mely 346 halálos áldozatot követelt – következtébenvilágszerte letiltották a Boeing 737-MAX típusú gépeket. A légitársaságok sorozatban mondták vissza a gépekre vonatkozó megrendeléseket. Miután azonban 2020 decemberében a szabályozó hatóságok ismét engedélyezték üzembe helyezésüket, a Ryanair volt az első légitársaság, amely 737-MAX típusú repülőgépeket rendelt, feltehetően a más légitársaságok által visszamondott gépekből és jóval a piaci ár alatt.

A The Times-nak adott rasszista és iszlamofób töltetű interjújában a Ryanair-vezér az érvényben lévő repülőtéri biztonsági protokollt bírálta kirekesztő stílusban, mondvánannak elsősorban a muszlim férfiakra kellene fókuszálni, „mert a fenyegetés tőlük származik”.

Szintén globális közfelháborodást váltott ki a Ryanair által alkalmazott afrikaans nyelvű, diszkriminatív teszt, melyet a hamis dél-afrikai útlevéllel utazó utasok kiszűrése érdekében vezetett be a vállalat. A közvetlen cél ebben az esetben is a pénz megtartása volt, hiszen az illegális beutazások miatt komoly büntetésekkel sújtották a légitársaságot. Dél-Afrikában 11 hivatalos nyelv van, köztük az afrikaans, melynek elismerése az apartheid idejére tehető, így megmagyarázhatatlan, hogy az O’Leary vezette vállalat miért ezt választotta az ellenőrzési procedúra nyelvének. A Ryanair kezdetben megvédte a hátrányos megkülönböztetést tartalmazó tesztet, később azonban a társadalmi nyomás hatására bejelentette, hogy felhagy annak alkalmazásával.

A koronavírus-járvány és az orosz-ukrán háború miatt bekövetkező válságok mindenkitől áldozatot követeltek megés rendkívüli döntéseket igényeltek. O’Leary azonban a pandémia és az orosz agresszió idején is kizárólag az üzleti szempontokat mérlegelve bírálta a demokratikus legitimációval rendelkező államvezetések döntéseit. A brit kormányt pánikvezért idiótának nevezte a járvány miatt meghozott korlátozó intézkedések miatt, melyek természetüknél fogva negatívan érintették vállalatának üzleti érdekeit. Nemrégiben pedig a magyar kormányt és a polgári-nemzeti adminisztráció egyes képviselőit bírálta élesen többízben a jóízlés határait is átlépve – a háborús (gazdasági) válság negatív következményeinek enyhítését célul kitűző, a magyar embereket és háztartásokat óvó intézkedés; az extraprofitadó bevezetése miatt. A válságadó célja, hogy a bankoknál és a nagyvállalatoknál realizálódó extraprofitot elvonva, az így befolyt összeget a lakossági és nemzeti érdekek mentén felhasználva lehessen enyhíteni az orosz-ukrán konfliktus és az arra adott elégtelen európai uniós válaszok kritikus hatásait.

O’Leary azonban a lakosság védelmét középpontba helyező kormányzati felfogással szembehelyezkedve, „indokolatlannak” és „több mint ostobaságnak” nevezte az intézkedést, amely állítása szerint „káros hatással lesz a légiközlekedésre”. Az ír légitársaság az extraprofitadó kapcsán jelentkező költségeket a fogyasztókra kívánta ráterhelni, hiszen állításuk szerint az új adónem, „megmagyarázhatatlan módon hasonlítja a veszteséges légiközlekedési iparágat a rendkívül nyereséges olaj- és energiaipari vállalatokhoz.” A vezérigazgató dühében egészen odáig ment, hogy idiótának nevezte a magyar kormány gazdaságfejlesztésért felelős miniszterét, mely megnyilvánulásszintén bejáratott üzletpolitikai eszköz O’Leary részéről, hiszen az előbbiekben ismertetett trágár megszólalásokmellett, korábban hasonló stílusban bírálta saját országának vezetőjét is, amikor úgy fogalmazott, hogy „tiszteletlen a hatalommal szemben, és szerinte Írország miniszterelnöke egy barom”. Friss hír azonban, hogy a légitársaság extraprofitadóval összefüggésben megfogalmazott állításaival ellentétben, a Ryanair 170 millió eurós nettó nyereséget ért ela júniusig tartó három hónapban, a kapacitás pedig idén nyáron 115%-a volt a Covid előtti időszaknak.

A fentiek világosan megmutatják, hogy a Ryanair-vezért minden körülmények közepette – legyen az pandémia, gazdasági válság, háborús vagy egyéb hátrányos helyzet – kizárólag a minél nagyobb haszon elérése hajtja, melynek érdekében semmitől sem riad vissza, és amely az ő világában a normális emberi érzéseket és megnyilatkozásokat is képes felülírni.

Forrás:tuzfalcsoport

Vélemény, hozzászólás?