A Védett Iskola Hálózatról szóló cikksorozatunk 1. része.
Képzeljünk el egy világot, ami üres és mi rendezhetjük be. Miből indulunk ki? A jelenlegi tudásunkból, elképzeléseinkből…
Olyan világot alkotnánk, amilyen most a világ? Nem. Mi ennek az oka?
„Jobbat”, „igazságosabbat”, másmilyent szeretnénk. Azért olyan a világunk, amilyen, mert mindenki másmilyent szeretne és csak keveseknek van meg a hatalma rákényszeríteni az elképzelését a többire? Vagy egy isteni terv része a mostani világunk is? Vagy is-is?
Lényegtelen vagy nem? Van egy feladat, ami létformától függetlenül mindig fellelhető!
Mi ez a feladat? Az örököseinket alkalmassá kell tenni az életre.
„Egyszerűbb” létsíkokon lehet, hogy csak a feltételeket kell biztosítani az élethez (pl. növényeknél), DE az ember bonyolult…
Gondoljunk a legegyszerűbb társadalmi berendezkedésre, ami a gyűjtögetéssel indult – igaz az állat is tudja, de az elosztás, beosztás már szerveződés. Az, hogy melyik bogyó mérgező vagy gyógyító, tanulás kérdése. Szülő-gyermek viszonyában tudás áthagyományozása. A vadász társadalom már még összetettebb szervezést igényel, itt is közösség működik, szerepek szerinti tanulás. A növénytermesztés hosszú távú tervezést, megfigyelést igényel – újabb réteg a társadalmi szerveződésen. Aztán a kereskedő, aki közvetít, még tovább építi a társadalmi hálózatot, majd a tudomány segít, s egyszer csak leválik a vallásról, és a tudás egyre inkább a teljesség helyett a részletesség irányába fordul, egy-egy rész megismerésére iskola jön létre.
Gyerekkorban tanulunk élni, amit megtanulunk, azt követjük. Jó és rossz között különbséget tenni meg kell tanulni. A történéseket életünk során vizsgáztatjuk tudásunk, értékrendünk alapján.
Amikor nem a családtól, közösségtől tanulunk, hanem idegenektől, kényszerűen társadalomszervezés miatt, a világ még összetettebbnek tűnik, mint amilyen valójában.
Mielőtt ezt megértjük, válaszolni kell arra a kérdésre, hogy miért van szükség az iskolára?
- Valaki mondja el a gyerekeknek, hogy mit kell tudni a világról átfogóan.
- A szülőknek lapátolniuk kell a GDP-t, s addig legyenek megőrizve valahol a gyermekek.
- Derüljenek ki a képességek.
- Tudják a világról azt, amit a mindenkori társadalmat szervező szeretne, hogy úgy tudják, ahogy ő szeretné.
- A hatalom birtokosainak kiszámíthatóbb legyen a jövő.
Emlékszünk még arra a világra, amit elképzeltünk? Tegyük fel, hogy konszenzusra tudunk jutni valamennyien, mert egy élő közösséget alkotunk. Eljuthatunk oda?
Én azt állítom, hogy igen. Egy közösségként. Mi legyen a konszenzus alapja?
- A gyermek tanuljon meg befelé tekinteni és magára ismerni!
- Tanuljon meg felfelé tekinteni és kérdéseket feltenni!
- Tanuljon meg a természettel együtt élni és azért felelősséget vállalni!
- Tanuljon meg minél többet a saját kultúrájáról és azt művelje!
- Tanuljon meg közösségéhez hű lenni és becsülettel szolgálni!
Gyermekkorban, így az iskolában is tanulunk élni. Meg kell tanulni, hogy megéri élni, mert felnőttkorban, amikor igazán élünk, ennek hiányában – hogy megéri élni – hanyatlani fog a létformánk. Könnyen előfordulhat, hogy emberek helyett már csak emberszabásúakat találunk tömegével. Amikor pedig megöregszünk, adósai vagyunk annak, ahogy éltünk. Fizetünk vagy az élet fizet helyettünk… Ez a kegyelem.
Ahogy a gyermekeinket szeretnénk, úgy legyünk mi is hasznosak az élet számára, az emberi létezés értelméért, a boldog üdvösségért.
További írásainkban körbejárjuk azt, amit ma tudnunk kell az iskoláról és gyermekeinkről (tehát a jövőről), és megmutatjuk, hogy az örökségünk miként tud természetes forrást adni mesterkélt világunkban.
Németh Henrik,
VDTA-Iskola Hálózatvezető
(A Védett Társadalom Alapítvány Védett Iskola Hálózatáról bővebb információt az iskola.vdta.hu weboldalon lehet olvasni.)
Kiemelt kép: kórósi templom – mennyezetkazetta
