76 éve, 1946. január 19-én kezdődött el a magyarországi németek kitelepítése, ám kálváriájuk már közel egy évvel korábban, a szovjet csapatok Magyarországra érkezésével elindult.
1944. november 13-án a 4. Ukrán Front 0036. számú parancsával elrendelte a 18 és 50 év közötti kárpátaljai magyar és német nemzetiségű férfiak gyűjtőtáborokba hurcolását. Ezt követte december 22-én a 2. és 3. Ukrán Front által kiadta a 0060. számú parancs, amely elrendelte a német nemzetiségűek, és az annak mondott magyarok – a 17 és 45 év közötti férfiak, valamint a 18 és 30 év közötti nők – kényszermunkára hurcolását. Többek között ennek a parancsnak az értelmében hurcoltatott el Malinovszkij marsall százezernél is több budapesti és Budapest környéki civilt málenkij robotra.
Ezt az időszakot több mint 40 éven át nem átallottak Magyarország felszabadulásának nevezni. Egyesek még ma is felszabadulásként tartják számon április 4-ét (ami valójában április 12-e volt), nem törődve azzal, hogy az ország többsége megsínylette a szovjet csapatok Magyarországra érkezését, akár a zabrálásokkal, akár az elhurcolásokkal, akár pedig a tömeges nemi erőszakkal. Ezek azonban nem egyénileg elkövetett törvénytelenségek voltak, ahogyan ezt az ATV-ben gyakran szereplő, és a „Horthy-restaurációtól” rettegő, az éles kirohanásairól ismert történész próbálja megmyarazáni. Malinovszkij marsall ugyanis Budapest elfoglalása után három nap szabad rablást engedélyezett csapatainak. A szovjet propagandista, Ilja Grigorjevics Ehrenburg pedig 1942-ben, a Pravdában megjelent „szózatában” a németek meggyilkolására buzdított:
„Öljetek! Öljetek! Erővel törjétek meg a germán nők faji gőgjét, tekintsétek őket a hadizsákmányotoknak!”
A magyarországi németek kitelepítésének fő szorgalmazója Nagy Imre, a Vörös Hadsereg Magyarországra érkezésével Moszkvából visszatért kommunista politikus volt. A minisztertanács 1945. december 22-i ülésén belügyminiszterként ő terjesztette elő a kitelepítési alaprendelet tervezetét, és ő adta ki 1946. január 15-én a kitelepítés végrehajtását szabályozó BM rendeletet is. Nagy Imrének az 50-es években, mint begyűjtési miniszternek elévülhetetlen felelőssége volt a padlássöprésekben is.
Ki kell mondani azt, amit az elmúlt években egyesek sérelmeznek: Nagy Imre kommunista volt, és nem volt az 1956-os szabadságharc vezetője!
Csarnai Márk
(a szerző történész)
Kiemelt képünkön cipekedő svábok a kitelepítéskor. Forrás: Wikipedia