A brutális késelős merénylet miatti minapi dublini zavargás csak a jéghegy csúcsa, 2022-ben majdnem minden napra jutott bevándorlásellenes tüntetés Írországban, és talán nem is véletlenül.

#IrelandIsFull, vagyis „Írország megtelt” – a bevándorlóknak szánt üzenet már januárban az írországi tüntetések egyik szlogenjévé vált, vagyis nem a minapi zavargások során kapott szárnyra. 

Emlékezetes, csütörtökről péntekre virradó éjszaka jókora, zavargásba forduló tüntetéssorozat kezdődött az ír fővárosban, amelynek kapcsán a dublini rendőrség és Leo Varadkar miniszterelnök is szélsőjobboldali huligánokról beszélt. Az este folyamán egyébként 32 embert elő is állítottak, a hivatalos híradásokban pedig máris a késelés fölé pozicionálták a szélsőjobboldali veszélyt, miközben az algériai származású késelő kapcsán négy óra alatt kiderítették, hogy nem terrorista célokkal szúrt le nőket és gyerekeket a nyílt utcán egy iskola előtt.

Mint sejthető, a probléma azonban még ennél is jóval komolyabb.

Bevándorlás Írországban: sok az eszkimó

Érdemes leszögezni: Írországban rendkívül magas a bevándorlók aránya. Az ír statisztikai hivatal adatai szerint már 2022 elején minden ötödik írországi lakos nem Írországban született; vagyis a bő ötmilliós ország lakosai közül 1 millió 17 ezren születtek más országban. Ezt fejelte meg a folyamatosan érkező menekültek és illegális migránsok serege és a mintegy 100 ezer ukrán menekült, így most már egészen biztos, hogy az EU-tagállamok közül

Írországban él a lakosságszámmal arányosan a legtöbb bevándorló.

S bár Dublinra vonatkozólag külön nem találtunk ilyen statisztikát, beszédes lehet, hogy itt a legalacsonyabb a római katolikus vallást gyakorlók aránya (dacára a sok lengyel bevándorlónak), ami szintén árnyalhatja képünket az ír főváros lakosságának összetételéről.

Az emberek pedig nem örülnek. Májusi felmérések szerint

a megkérdezettek 75 százaléka úgy vélte, hogy Írország túl sok migránst fogadott be. Ez alig öt százalékkal alacsonyabb arány, mint a született íreké az országban…

 Az is egyértelműnek tűnik, hogy az íreknek nem a lengyel vízvezeték-szerelőkből van elegük: egy idei felmérés szerint az ír származású felnőttek mintegy 58% támogatja a fehér külföldiek országba költözését, a muszlimokét azonban csak 41, a romákét 25 százalékuk. 

Az év elején lezajlott demonstrációk esetében különösen nagyot ment az a szlogen, hogy #IrelandIsFull, vagyis „Írország megtelt”.

A bevándorlók beilleszkedése sem lehetett zökkenőmentes, arra való tekintettel, hogy az ír rendőrség, a Garda Síochána statisztikája szerint 2022-ben 307, 2023 augusztusában pedig legalább további 169 demonstrációra került sor a bevándorlás ellen.

Vagyis az írek túlzás nélkül a hét hat napján utcára vonultak a bevándorlás megfékezését követelve.

A vezető okok: lakhatási válság, kivételezés, bűnözés

A probléma egyik gyökere márpedig ez. A lakhatási válság.

Tavaly ősszel volt olyan hét, amikor az egész ötmilliós országban összesen 716 kiadó lakás volt.

A válság akkora, hogy az ország legpatinásabb egyeteme, a Trinity College diákjai követelni kezdték az online oktatás visszaállítását, mert egyszerűen nem volt hová menniük lakni a fővárosban; eközben az ingatlanpiacot, különösen az építési telkekét spekulánsok lepték el, még feljebb verve az árakat. Eközben a kormányzat által előirányzott klímacélok értelmében még inkább vissza akarják fogni az építkezéseket…

Egyszóval egy eleve igencsak rogyadozó ingatlanpiacra eresztette rá a liberális kormány tízezres nagyságrendben a menekülteket és migránsokat,

akiket különféle szociális lakásprojekteken keresztül juttatnak fedél alá, olykor – például az ukránokat – hotelekbe; sokszor az is feszültséget szított, hogy a helyi közösség feje fölött átnyúlva, zéró tájékoztatással helyeztek el például a környékükön lévő irodaházakban, esetenként kolostorokban is. Meg egy jelentős részük sátorokban táborozik a nagyvárosokban, különösen Dublinban, szintén nem emelve a közérzetet egy-egy környéken.

Az írek sokszor úgy érzik, az ő háttérbe szorításuk mellett, érdekeik figyelmen kívül hagyásával, sőt, azok ellenében csinálnak helyet a menekülteknek és migránsoknak, ráadásul, ha kritizálják a helyzetet, egyből szélsőjobboldalinak bélyegzi őket a sajtó.

Mindezt úgy, hogy az országban egyébként több mint 13 ezer hajléktalan él, akik iránt nem tanúsítanak ilyen mérvű nagylelkűséget a hatóságok.

Hol vannak a nők és a gyerekek?

A másik az írek biztonságérzete. A januári tüntetéssorozat idején megszólaltatott résztvevők is arról beszéltek, hogy ismeretlen fiatal férfiak alkotják a zömmel illegális úton érkezett migránsok többségét, a menekülteknek fenntartott központok környékén pedig éjszaka érezhetően romlott az úgymond szubjektív biztonságérzet.

A helyzeten tovább ront, hogy a visszautasított menedékkérők is vígan tanyáznak az utcákon: bár a bevándorlási hivatal 2018 és 2022 között 4631 kitoloncolási végzést adott ki, de a kitoloncolásra váró embereknek 84 százalékát azóta se találták meg és rakták ki a szűrét – vagyis csaknem négyezer ember ismeretlen státussal él az országban, s feltehetőleg nem az ír űrprogramot gazdagítja szakértelmével.

A kormány eközben izomból tagadja az összefüggést a bevándorlók és a bűncselekmények számának megugrását. 

Sőt, a bevándorlók ellen elkövetett bűncselekményeket is igyekszik hallgatólagosan a(z egyébként tényleg előforduló) szélsőjobboldali támadások számlájára írni. Ugyanakkor például az Irish Independent érzékletes riportjában mutatja be, hogy még a cloverhilli börtön lakóinak összetételén is látszik, hogy bizony nehezen tagadható az összefüggés; a korábban ír munkásosztálybeli figurákkal tömött intézmény mára „több tucat külföldinek ad otthont”, akadnak „köztük afrikai kábítószercsempészek és több mint 30 kínai fiatal, nigériaiak, albánok, koszovóiak, románok és néhány más kelet-európai államból valók”; emellett a riport arra is rávilágít, hogy a legtöbb bűncselekményt éppen saját honfitársaik ellen követik el ezek a csoportok, méghozzá szervezett bűnözés, maffia keretein belül.

Így kínai, nigériai, muszlim albán és koszovói bűnözők járulnak hozzá az ír alvilág sokszínűségéhez.

A legutóbbi, dublini késelés pedig az egész nemzetet megrázta.

Valamit muszáj csinálni

A probléma akkora hullámokat vetett, hogy tavaly ilyenkor már a Leo Varadkar liberális kormányfő is revideálta korábbi korlátlan bevándorlást támogató nézeteit, mondván, mindent megtesznek a migránsok tisztességes elhelyezéséért, egy hónapja pedig már nyíltan elismerte, 

hogy valóban gátat kell vetni a tömegek beáramlásának, mert nem fogják tudni kezelni a tömegeket.

 Kérdés persze, mennyire gondolta komolyan, hogy szembemenve saját korábbi meggyőződésével ténylegesen korlátozni fogja a beáramló migránsok létszámát (amivel a jelenleg létező akut problémának legfeljebb a további súlyosbodását tudja megakadályozni. Vagy éppenséggel egy kis politikai helyezkedéssel inkább a „szélsőjobboldali” tüntetők adta mentőövbe kapaszkodik, hogy elterelje a figyelmet a valóban létező migrációs problémákról.

Forrás:Mandiner