„Minden megingathatatlannak látszó biztonságunk megingott.” Így írta le helyzetünket Csókay András a Varga László püspök úr Szellemi harc 2.0 című, tavaly megjelent könyvének előszavában. Ebből a bizonytalanságból pedig félelem fakad.

Bizonytalanságunk egyik oka a járvány, de ennek hatásaival nem foglalkozom: az emberiség jövőjét nem veszélyezteti. Van viszont két olyan jelenség, ami kultúránkat alapjaiban rombolhatja le:

a migráció és az antropológiai forradalom.

A migrációnak az európai kultúrára való veszélyessége nem elsősorban a törvényes útiokmányok lététől függ, hanem a jelenség tömegességétől. A bevándorláspárti országok a betelepülőket integrálni akarják. A tapasztalat sajnos az integrációra való készség hiányáról és párhuzamos társadalmak kiépüléséről szól. Nem is lehet másképp. Az Európába törekvők közösségi emberek, vallásosak és van jövőképük, hiszen vannak gyermekeik. A nyugat-európai ember individualista, vallástalan és gyermektelen. Ki fog integrálódni és kivel?

Ma az Európai Unió nem veszi figyelembe, hogy közösségünk nemcsak gazdasági, hanem kulturális egység. A tőlünk idegen kultúrák tiszteletét és a kultúrák egymásból való gazdagodásának természetes folyamatát összetéveszti egy rosszul értelmezett, természetellenes keverékkel. Ezt lehet ugyan multikulturalizmusnak nevezni, de ettől még nem lesz kultúra, csak az elveszített önazonosság rosszul sikerült pótléka. A bevándorlás kérdése nemzeti hatáskör, bár az Európai Bizottság görcsösen igyekszik kialakítani a közös migrációs politikát, amelyről éles kritikát fogalmazott meg Dánia illetékes minisztere: az európai menekültügyi rendszer egy nagy hazugság.

Dán migrációs miniszter: „Az európai menekültügyi rendszer egy nagy hazugság”

Számolni kell a migráció demográfiai hatásával is, s ezért nem üres riogatás, hogy az az Európa, amelyet ma ismerünk, néhány nemzedék múlva már nem létezik.

Magyarország komoly nemzetközi konfliktusokat vállalva sikeresen ellenállt az illegális migrációnak, ezért közvetlenül nem érezzük ennek valós terheit, és szinte közmegegyezés van arról, hogy a migrációra vezető okokat helyben kell kezelni. Nem ennyire egyértelmű a helyzet az emberi természetről alkotott fogalom terén. A modern ember számára a legfontosabb örömforrás a nemiség. Lebontotta az ezzel kapcsolatos korlátokat, „kiszabadította” a házasság kötelékéből, elválasztotta a szexuális életet a gyermeknemzéstől, sőt jelenleg épp arra törekszik,

hogy felszámolja az a „korlátot”, amit a velünk született nemünk jelent.

Nem a genetikai adottság számít, hanem az egyén pillanatnyi szeszélye. Hogy mennyire zavaros világ következik ebből, az jól látszik többek között Észak-Dakota Egyeteme gender politikájának tervezetéből.

A megkülönböztetés tilalmát elképesztő módon félreértelmezik napjainkban. Azokban a nyelvekben, amelyekben a személyes névmás utal a szóban forgó ember biológiai nemére (He, She) új, semleges névmásokat próbálnak elterjeszteni. Az Egyesült Államok szövetségi szintű előírásai a sportban sem különböztetik meg transznemű férfiakat a nőktől, tehát együtt indulhatnak a női versenyszámokban. Ám több államban a helyi törvényhozás ezt tiltja, tizediknek Dél-Dakota készül bevezetni a tilalmat.

Az abszurd jelenségek – példák szinte végtelen számban hozhatók – szemben állnak a keresztény felfogással. Ezért megkezdődött a keresztényeknek a nyilvánosságból való kiszorítása. Sajnos már nálunk is előfordul, hogy a keresztény tanítás nyílt kimondása miatt támadnak meg valakit.

A Budapest Bizottság részletes álláspontja Perintfalvi Rita és Hess Dénes atya ügyében

Szerte Európában gyakori a keresztény jelképek elleni fellépés, és van olyan törekvés, hogy keresztény meggyőződésű emberek bizonyos állásokat ne tölthessenek be. Állásvesztéssel járhat, ha valaki keresztet hord a nyakában, vagy ha a törvényekbe iktatott lelkiismereti szabadság jogával akar élni, például nem hajlandó orvosként vagy nővérként terhességmegszakításban közreműködni, anyakönyvvezetőként egynemű párokat összeadni.

A világ mostani forradalmi átalakulásával szemben megindult az ellenállás, a transzgender sportolók körüli vita is ilyen. Sokan, akik vallásuk megvallása miatt veszítették el állásukat, a bírósághoz fordulnak, hol sikerrel, hol nem. Ezekre a fellépésekre okvetlenül szükség van, de ahhoz, hogy ismét a józan ész irányítsa az életünket, ez kevés.

A probléma gyökere az, hogy a modern ember én központú világot épített magának az Isten központú világ helyett.

Kopernikuszi fordulatra van szükség, azaz a gondolkodásunk átalakítására. Mert kényelmes úgy élni, hogy én vagyok a központ, és senki és semmi más nem számít.

Ma is látjuk, hogy a Nap reggel felkel és este lenyugszik, körülöttünk forog, de tudjuk: a valóság más. A végtelenségig kierőszakolt önzés nem ad tartós boldogságot. A klasszikus liberalizmus még úgy tartotta, hogy nekem mindent szabad, ha más ember szabadságát nem sérti. Mára ez a korlát is eltűnt, az ember mégsem lett boldogabb. Ha Isten nélkül akarja megérteni a világot, előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy az egésznek nincs értelme. Sivár és kietlen az ember élete, ha nincs örök élet, ha a halál pont és nem kettőspont a számára. Fel kellene ébredni ebből a magunk gyártotta, távlatok nélküli álomvilágból. Ez a mi woke mozgalmunk. Varga László említett könyvének Sziénai Szent Katalintól származó mottója üzen:

„Szükségünk van valakire, aki egy nagyot kiált az Egyház egész teste felett – elég nagyot, hogy gyermekei, akik benne alszanak, felébredjenek.”

Az Emberi testvériségről szóló dokumentum is egy ilyen kiáltás és a Védett Társadalom Alapítvány is ide sorolható. Ébresztő, sőt talán riadó.

De mi a teendőnk felébredés után? Az arkhimédeszi fix pont a számunkra, hogy van Isten, aki megteremtette a világot, és felkínálja nekünk az örök boldogságot. Ha meggyőződésünkké válik, hogy minden a javára válik az Istent szeretőknek (Rom 8 28), akkor aggodalom nélkül láthatunk neki a feladatainkhoz, a tévútra kerül, sőt szakadék felé rohanó emberiség józan észre térítéséhez.

Ez persze messze meghaladja a képességeinket és a lehetőségeinket. Nem érhetünk el tehát semmit az ébresztő ellenére? Dehogynem. A Gondviselésbe vetett bizalom alapján az első, amit tenni kell a világért felelősséget érző embernek, az ima. Kérjetek és adatik nektek (Mt 7 7).

Ahogy közeledünk a következő választás felé, úgy jelennek meg a felhívások, hogy imádkozzunk a választások sikeréért. Az ima2022.hu oldal arra buzdít, hogy a választások napjáig naponta fohászkodjunk azért, hogy az új országgyűlésbe a Tízparancsolatot követő emberek kerüljenek be. Az ún. második kőtábla még vallástalan emberek számára is útmutató. A másik imádságos felkészülés a 12 hetes ima a magyar nemzetért. Bizonyára van még számtalan kezdeményezés, nem is beszélve az egyéni és családi fohászkodókról.

Ima nélkül nem lesz siker, de tettekre is szükség van. Választások előtt a tett többnyire a kampányt jelenti. De ha a keresztények nemcsak azzal törődnek, hogy kiket juttassanak be a parlamentbe, hanem azzal is, hogy a kopernikuszi fordulat az egész társadalomban megtörténjék, akkor nemcsak azt kell kimondaniuk, hogy a migráció és az antropológia forradalom veszélyezteti a jövőnket, hanem azt is, hogy az Isten-központúság már ezen a világon is boldogabbá tesz, mint az önzés vezérelt élet. Ebben a folyamatban a választás csak egy epizód, persze nagyon nem mindegy, hogy milyen irányba haladunk tovább.

Surján László,

az Antall-kormány népjóléti minisztere, a KDNP volt elnöke, egykori országgyűlési és európai parlamenti képviselő

Kiemelt képünkön Surján László. Forrás: Vasárnap.hu