Változtatások nélkül közöljük Kurt W. Zimmermann írásának magyar fordítását. Az eredeti cikk a svájci Weltwoche című hetilapban jelent meg.

Három évvel ezelőtt vettem egy házat Budapesten. Számomra Magyarország a legérdekesebb ország Európában. Ha valaki Zürichben szocializálódott autósofőrként, mint én, akkor Budapest egyfajta vidámpark. A belvárosban az utcák mindkét oldalán végig parkolóhelyek vannak. A város összes utcájában rengeteg parkolóhely van, a keskeny utcák egyik oldalán és a kissé szélesebb utcák mindkét oldalán. Még Budapest nagykörútján, az Andrássy úton is végtelen számú parkolóhely van jobbra és balra. Zürichet tekintve ez azt jelentené, hogy a Bahnhofstrasse mindkét oldalán lennének parkolóhelyek. És a forgalom dugóban állt a kettő között.

Az önakarat szelleme

Ez egy hétköznapi példa, de jól mutatja, miről szól Magyarország. Magyarország az árral szemben dolgozik. Úgy is mondhatnánk: az európai fősodratú helyes gondolkodás és cselekvés úgy folyik el Magyarország mellett, mint ahogy a Duna itt folyik.

Nyugat-Európa nagy és baloldali-zöld mainstream témái nagyrészt nyomtalanul elhaladnak itt. Alig van taps a nemek közötti egyenlőség imperatívuszának, az energiaátállás imperatívuszának, a nyitott határok imperatívuszának, a politikai korrektség imperatívuszának, és alig van taps a hazafisággal, konzervativizmussal, vallással és hagyományokkal szembeni szkepticizmusnak.

Van valami archaikus Magyarországon. A levegőben nem a féktelen tolerancia modern korszelleme, hanem az önakarat, a dac és a nemzeti büszkeség szelleme van.

Három éve vettem egy házat Budapesten, kicsit kijjebb, egy dombon, a Csillaghegyen. Azóta gyakran járok Magyarországon, és egyszerre csodálattal és csodálkozva tekintek erre a nemzetre.

Azt hiszem, jelenleg alig van még egy olyan ország Európában, amely politikailag és kulturálisan is ennyire érdekes lenne.

Tegnap lent voltam a városban. Egy utcai kávézóban találkoztam egy ukrán menekülttel. Vele volt a kis foxterrierje is. Elmesélte, hogy a lakását lebombázták és a kutyájának megsérült a lába. Ezután hat kilométert vitte a foxterrierjét a nővére házáig. Onnan autóval Budapestre szöktek. Most egy magyar családnál lakik, akik adtak nekik egy szobát. Ezrek tették ugyanezt.

Eddig több mint félmillió menekült érkezett. Néhány svájci barátomat meglepte, hogy a magyarok milyen nagylelkűen reagáltak az ukrajnai menekültkatasztrófára. A korábbi migrációs politikájuk miatt másra számítottak.

A különbség gyorsan elmagyarázható és a magyarok lázadási vonására vezethető vissza. Ha megmondod a magyaroknak, hogy mit kellene tenniük, lázadó üzemmódba kapcsolnak.

2015-ben Magyarország az EU számára „Európa szégyene” volt, mert Magyarország lezárta határait a muszlim gazdasági bevándorlók előtt. Orbán Viktor miniszterelnök soha nem volt népszerűbb, mint akkor, mert nem hagyta, hogy a külvilág a sapkájára szarjon.

Magyarországgal kapcsolatban, mondják a magyarok, csak mi, magyarok döntünk.

Ugyanez a reflex nemrégiben is megfigyelhető volt. Több uniós tagállam felszólította Magyarországot, hogy engedélyezze az országon keresztül Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat. Nem a te söröd, nem a mi nemzeti érdekünk, volt az azonnali elutasítás. A múlt heti uniós csúcstalálkozón Orbán Viktor harcolt a legkeményebben az orosz gáz- és olajszankciók ellen. Nem nemzeti érdek.

Helyes az álláspont a szexkérdésekben?

A magyar kormány a kiskorúak védelméről szóló törvényével különösen jellemző példát szolgáltatott a korszellem dacos tagadására. Betiltja a homoszexualitással és transzszexualitással foglalkozó magazinokat, videókat és reklámokat az iskolákban és más, a kiskorúak számára könnyen hozzáférhető helyeken.

A tizennyolc évesnél idősebbek viszont probléma nélkül bemutathatják magukat leszbikusnak, melegnek, biszexuálisnak, transznak és queernek, és ehhez rengeteg LMBTQ vizuális oktatást fogyaszthatnak. Az EU Bizottság természetesen azonnal a szokásos szókincséhez nyúlt, és “szégyennek” nevezte a törvényt. Szerinte a homoszexualitást diszkriminálja.

A magyarok a kis hétköznapoktól a nagypolitikáig konfliktusszerető faj.

Április 3-án Magyarországon nemcsak parlamenti választásokat tartottak. Ezzel egyidejűleg népszavazás is volt erről az úgynevezett homoszexuális törvényről. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy megjósoljuk a népszavazás kimenetelét.

Ha Brüsszelben és Berlinben meg akarják diktálni a magyaroknak, hogy mi a helyes hozzáállás szexügyekben, akkor a magyar autonómia-reflex ezt mondja: menjetek a francba.

Atomerőművek és autópályák

Magyarország sok tekintetben emlékeztet a hatvanas évek Svájcára, ahol felnőttem. Svájc akkoriban nagyon magabiztos nemzet volt. Büszke volt arra a tényre, hogy más volt. A banktitok szent volt. A polgári pártok a szavazatok több mint 70 százalékát szerezték meg. Az állami kvóta fele volt a mainak. A hadsereg az egyik legnagyobb volt Európában. A semlegesség szent és sérthetetlen volt. Az emberek büszkék voltak arra, hogy különleges esetnek számítanak.

Ma Magyarországon is hasonló a helyzet. Itt is büszke, különleges esetnek tekintik magukat, még ha a prioritásaik némileg eltérőek is. Itt például két új atomerőművet építenek, míg máshol az atomerőművek leállítását erőltetik. Itt új autópályákat építenek, míg máshol kerékpárutakat finanszíroznak. Itt sok pénzzel támogatják a családokat és a születési ráta emelkedik, míg máshol nem születnek gyermekek. Itt minden jövedelemre 15 százalékos átalányadót vezetnek be, míg máshol gyakoriak az adóemelések.

Mi másképp csináljuk, mondja sok magyar, ahogy a svájciak mondták régen, de mi jól csináljuk.

Ez az önbizalma a magyaroknak viszonylag új keletű. A kommunizmus késői következményeként sokáig kisebbrendűségi érzéstől szenvedtek. Különösen gazdaságilag nem történt előrelépés. Magyarok százezrei, köztük sok akadémikus, vándoroltak ki olyan országokba, mint Németország és Nagy-Britannia. 2009-ben az Európai Központi Banknak kellett összeállítania egy segélycsomagot a gyengélkedő Magyarország számára.

Az ország most már virágzik. Tavaly a GDP hatalmas mértékben, 7,1 százalékkal nőtt. A bérek folyamatosan emelkednek, az ingatlanárak robbanásszerűen nőnek.

A magyar gazdaság legnagyobb problémája a munkaerőhiány. Ezt állandóan tapasztalom. Ha vízvezeték-szerelőre vagy villanyszerelőre van szükségem Budapesten, mert elromlott a zuhanyzó vagy a kerti világítás, egy tucat cégen megyek keresztül. Örülök, amikor valaki végre azt mondja: “Oké, két hónap múlva jövünk”.

A gazdasági fellendülésnél is jobban erősítette a magyarok új önbizalmát Orbán Viktor migrációs politikája. Amikor 2015-ben kerítéssel zárták le a balkáni útvonalat, az EU számára embertelen bűnözői rendszer volt.

A magyarok ma már biztosak abban, hogy ezzel megmentették Európát. Azóta szellemi vezető nemzetként tekintenek magukra. Azt mondják, hogy a helyes cselekedethez nem szabad visszariadni az durva konfliktusoktól.

Megerősíthetem, hogy a magyarok valóban egy olyan faj, amely szereti a konfliktusokat, a mindennapi élettől a nagypolitikáig. Ezt itt minden nap megtapasztalom. Ha indexeléssel megpróbálok csatlakozni egy mozgó kocsisorhoz, ezt a területi támadást vad dudálással és fenyegető gesztusokkal fogadják. A pénztárnál való sorban állás szintén a gerillaháború más eszközökkel történő folytatása.

A mese az irányított médiáról

Hasonlóan forró a helyzet a médiában is, amit természetesen médiakolumnista érdeklődéssel követek. Folyamatosan azt olvasom az újságjainkban, hogy Orbán Viktor ellenőrzése alá vonta a médiát. Nem is értem, ki találta ki ezt a mesét. Éppen az ellenkezője igaz, ahogyan azt a közelmúltban a választási kampányban is láthattuk.

Gyakorlatilag a magyarországi nagy médiumok mindegyike Orbánnal szemben kritikus, sőt ellenséges. Az RTL, az ország legnagyobb televíziós csatornája nagyon kritikus a kormánnyal szemben.

A Ringier lapja, a Blikk, az ország legnagyobb bulvárlapja is Orbán-ellenes. A legnagyobb klasszikus napilap, a Népszava, valamint a legnagyobb hírmagazin, a HVG minden ágyúból Orbán ellen tüzel. A legnagyobb magyar hírportál, a 24.hu ízig-vérig gyűlöli őt.

Természetesen Orbánnak is megvannak az újságírócsapatai. Elsősorban a regionális lapok és rádiók, ahol mintegy ötven médiaház fogott össze, hogy Orbán-blokkot alkosson. A Fidesz itt vidéken kapja a szavazatokat. A médiában a hangnem ugyanolyan közvetlen, mint a politikában.