A fehér, jómódú, nyugat-európai szülőktől származó holland versenyző azon kevés pilóták közé tartozott, akik nem voltak hajlandóak Hamiltonnal közösen térdre ereszkedni a futamok előtt.
Max Verstappen Formula-1-es világbajnoki címéről már számtalan cikk született, amelyek elsősorban sportszakmai szempontokból elemezték ki a történelmi diadalt. A 24 éves holland pilóta ugyanis nem akárkit taszított le a trónról, Lewis Hamilton a sportág utóbbi évtizedének legsikeresebb versenyzője – 7 világbajnoki címmel és megannyi futamgyőzelemmel a háta mögött. Teljesítményét nem alábecsülve, de azért megjegyzendő, hogy sikeréhez az egyéni kvalitások mellett csapata, az elképzelhetetlenül nagy büdzséből gazdálkodó Mercedes is erősen hozzájárult. Ebben egyébként semmi meglepő nincsen, a technikai sportok már csak így működnek.
A hosszúra nyúlt bevezető után térjünk át arra az aspektusra, amiről eddig kevesen ejtettek szót, és ami miatt a jelen írás egyáltalán megszületett. Verstappen győzelme ugyanis azt (is) jelenti, hogy vereséget szenvedett az LMBTQ, a BLM, és még ki tudja milyen különböző balliberális mozgalmak egyik legismertebb (és nem mellesleg legnépszerűbb) szószólója. Tudniillik Lewis Hamilton az utóbbi években elsősorban nem a gyakran már egyértelműnek vett futamgyőzelmei és halmozott címei miatt került reflektorfénybe, annál inkább az éles politikai megnyilvánulásainak köszönhetően.
Alapvetően nem való a politika a sportba, és ez alól a Formula-1 sem kivétel. 2020 nyarán azonban, a koronavírus-járvány miatt júniusban kezdődött szezon egészére rávetült a rasszista és fehérellenes BLM-mozgalom fenyegető árnya.
Lewis Hamilton feketeként kötelességének érezte, hogy kiálljon a visszaeső erőszakos bűnöző, George Floyd, és az őt támogató, fosztogató-gyújtogató, agresszív, BLM-szimpatizáns vandálok mellett.
A dolog azonban itt nem állt meg, a brit pilóta felszólította a mezőny összes pilótáját, hogy csatlakozzanak kiállásához (pontosabban “kitérdeléséhez”), amelynek a mezőny jó része eleget is tett. Aki valamilyen okból nem kívánt részt venni performanszban, pillanatok alatt közellenséggé vált a balliberális véleményformálók szemében. Max Verstappen, a fehér, jómódú, nyugat-európai szülőktől származó fiatal versenyző azon kevés pilóták közé tartozott, akik nem voltak hajlandóak Hamiltonnal közösen térdre ereszkedni a futamok előtt.
A holland versenyző másfél évvel későbbi győzelme már csak ezért is kiemelkedően fontos, és önmagán túl mutató üzenettel bír.
Hosszan lehetne még ecsetelni Hamilton BLM-hadjáratát, amit a normalitáspárti F1-pilóták és -rajongók ellen indított, de ehelyett térjünk rá egy másik, a balliberális politikai agendát maximálisan kiszolgáló szervilis cselekedetére. 2021 júliusának végén a 31. Magyar Nagydíj hétvégéjén a színesbőrű brit versenyző egyrészt nyíltan kiállt a pedofilok ellen, másrészt feljogosítva érezte magát egy szuverén állam belügyeibe való beavatkozásra. Mint emlékezetes, ekkor mindössze néhány héttel voltunk a pedofilellenes, más néven gyermekvédelmi törvénycsomag elfogadása, és nem sokkal a gyermekvédelmi népszavazás bejelentése után.
Hamilton elfogadhatatlannak, gyávának és félrevezetőnek nevezte az Országgyűlés által elfogadott jogszabályt, annak “áldozatait” pedig támogatásáról biztosította. Sőt, a brit pilóta még ennél is továbbment:
felszólította (!) a magyar állampolgárokat, hogy az eljövendő népszavazáson a pedofilellenes törvény ellen szavazzanak.
Azt pedig talán nem is szükséges külön kiemelni, hogy a magyar futamon a versenyző annyi helyen jelenítette meg a homoszexuális lobbi által kisajátított szivárványszínt, amennyi helyen csak tudta.
A Hamilton-jelenséghez hozzátartozik, hogy a brit pilóta néhány évvel korábban még pont a “másik oldalon állt”, 2017 karácsonyán a vádak szerint “transzfób” kijelentéseket tett, amikor megjegyezte unokaöccsének, hogy a kisfiúk nem öltöznek hercegnőnek. Erről videó is készült, amely a mai napig megtekinthető az interneten.
Úgy tűnik tehát, hogy gyorsabban változnak Hamilton elvei, mint amilyen gyors versenyautót vezethet a Mercedesnél.
Néha szükséges a perspektívaváltás, hogy az adott eseményt vagy történést el tudjuk helyezni annak metapolitikai jelentőségének szempontjából. A 2021-es Formula-1 Világbajnokság végeredménye esetén is erre van szükség. Verstappen győzelme önmagán túlmutat: 2021. december 12-én győzedelmeskedett a normalitás az abnormalitás felett.
Kiemelt képünk forrása: Pixabay
Egy válasz
Max Verstappen kivételes tehetség a F1-ben. Lewis Hamilton verhetetlen versenyautóval hétszeres világbajnokként azt a sikert jelképezte az utolsó körig, amit korábban Nyugat-Európa jóléti (verhetetlen) sikerei is mutattak. A párhuzam önként adja magát.
A tavalyi utolsó F1 verseny utolsó köre olyan frenetikus lett, – Hamilton is óriásit ment – hogy addig a győzelemre esélytelenebb Max egyszerűen lenyomta Hamiltont, és a “Nagy Arcnak” maradt a lovaggá ütés vigaszdíjként. Két nagyszerű pilóta, de feltűnően eltérő felfogásban., és itt most győzött a klasszikus hozzáállás, a normalitásé, hogy kölcsön vegyem ezt a kulcskifejezést.
Az F1, mint cseppben a tenger, legalábbis remélem ezt.
A F1 ma már, és évek óta, – ellentétben azokkal akik, csak “zümmögve, szárnyalva”, unalmasan köröző autókat látnak – egyfajta jelképe a stratégiai hozzáállásnak, az aprólékosan megtervezett siker megteremtésének és a kitartó, következetes, eltántoríthatatlanul fókuszált csapatmunkának.