Az élet az igazakat igazolja. Ami hamis, az nem igaz, tehát nem élet. A hazugságnak szüksége van az igazságra. Semmire nem mondhatjuk, hogy hazugság, ami nem egy igazsággal szemben mondatott ki. Ezzel szemben az igazság magában is fönnáll. Ebben van az ereje. Ilyen értelemben könnyen beláthatjuk, hogy az igazság él, a hazugság pedig élősködik. Honnan ismerjük fel, hogy mi hazugság és mi igazság, abban a világban, ahol minden „csatornából” ömlik ránk az információ?

Gyümölcseiről ismerszik meg

Én Géher István egyetemi tanártól hallottam először a nagy tételt, miszerint a 20. században már senkinek a véleményét nem kell alátámasztania az életpéldájával. Ezt azzal illusztrálta, hogy annak a pszichológusnak, aki állandóan a helyes gyereknevelésről ad tanácsokat a tévében, az ország összes középiskolájából kirúgták a fiát. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mi ne tudhatnánk meg egy kommunikátorról, hogy hiteltelen. Ez csak annyit jelent, hogy a „vak vezet világtalant” folyamatba nem kapcsolódunk be. De három kérdés adódik. Mit tegyünk, hogy a vélemény és állítás fedezetéről megbizonyosodhassunk? Mit tegyünk, hogy a világtalanokat felvilágosítsuk? Mit tegyünk egy olyan közegben, ahol az is hatalomhoz juthat, aki elárulja a közösségét és az is, aki a közösség elárulójával egy gyékényen árul?

A Szentlelket keresd!

Először is meg kell tudnunk, hogy a gondolat vagy tény kimondására a Szentlélek indította-e azt, aki valamit közöl velünk. Ez nehéz munka. A lelkek megkülönböztetésének művészete nagyon sok szentet foglalkoztatott. A leghíresebb közülük talán Loyolai Szent Ignác. De van itt egy fontos eltérés. Szent Ignác arról beszél, hogy a gonosz lelkek mindig a lelki béke ellen dolgoznak. De hogy jön ez az igazság a társadalmi kommunikáció szintjére? Hogyan kereshetjük ott a Szentlelket? Egy statisztikai adat igaz vagy hamis voltát honnan ismerhetjük meg? Nagyjából a levezetésből, a tálalásból.

Az igazság hordozóiról ezt mondta Jézus: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából.” (Mt13, 52) Vagyis, ami annyira új, hogy csak bonyolult módon magyarázható, az épp annyira gyanús, mint az, ami annyira régi, hogy már alig ellenőrizhető az igazságtartalma. Mivel a hazugok a könnyen hihetőre és a hallagatóság rövid memóriájára játszanak, ezért nagyobb eséllyel igaz az, ami valóban új, azaz nem hosszas érzékenyítéssel készítik elő a kimondását, és egyben valóban régi, azaz a múltban úgy volt, ahogy arra hivatkoznak: nem suttogó propagandával terjesztett hazugság. Az igazságot ugyanis mindenki meghallhatja, akinek van füle a hallásra (Vö! Mt13, 43). Amit pedig zárt ajtók mögött suttognak és bármilyen összefüggésben van az igazsággal, azt háztetőkről fogják a világba kiáltani. (Vö. Lk12, 2-3)

Sugalmazott gondolatok

Végül fontos megtanulni, hogy miként ismerhetők föl a Szentlélek által sugalmazott gondolatok. A Mester ezt mondta erről: „A ti szavatok legyen igen igen, nem nem. A többi az ördögtől való.” (Vö. Mt5, 37) Vagyis minden „megdumálás”, csábítás, múltátírás, rágalmazás stb. elbukik azon a mércén, amit Jézus állított.

És van még egy utolsó tétel. Amikor rájössz, hogy a kommunikátor a hét főbűn egyikére apellálva közöl veled valamit, akkor szinte biztos lehetsz, hogy a mondanivalóhoz a Szentléleknek semmi köze.

Írta:
Rákóczi Piroska