Egy zaklatott év, majd az áprilisi események, s végül a koronázási (!) ünnepségek elmúltával lassan visszatérünk a mindennapokhoz. Az utolsó hetekben számos barát, rokon, ismerős keresett meg azzal, hogy mi lesz ezután, mi a teendő. Többen szinte kétségbe esve reagáltak a történtekre.

Ezekre egyszerű választ is lehet adni gr.Wass Albert klasszikus soraival, nyugalom: „ A víz szalad, a kő marad…”

Jómagam – koromnál fogva, úgyis, mint kommunizmus túlélő a személyes és történelmi tapasztalatok alapján mondom, az élet megy tovább.                         

Eddig is ment, volt már rosszabb is ( bár várjuk ki a végét…), lesz még jobb is. Éltem kisgyerekként a Rákosi korszakban, amikor még a gyógyszertár faláról is az ő képe meredt rám kopasz fejével ( mellette Lenin, Sztálin ), miközben nagymamám, dédapám szenvedtek és haltak meg a kitelepítésben. Átéltem a forradalom mámoros heteit követő terrort, negyven évig viseltem a kacsingatós Kádár ( Csermanek ) korszakát, majd jött a rendszerváltás. Rövid öröm után egy alkoholista pufajkást, Horn ( naés?) Gyulát emelte a nép demokratikusan a hatalomba, de jött még a D 209-es és a nagy showman, Gyurcsány Ferenc is.

A történelem már csak ilyen. Kereshetjük utólag a kudarcok okait ( párhuzamokat?…) miért hagyta magára a főnemesség egy része IV, Bélát a muhi csatában, vagy Szapolyai  „ késlekedését” 1526-ban, a lényegen mit sem változtat. Egyszer fenn, egyszer lenn, majd egy nagy csalódás megint változást fog hozni.

Közben ma is felkelt a nap, gyönyörű tavasz van. A ló vemhessége továbbra is 11 hónap, a vándorsólyom a tojásból 32 napra kel, és már a gólyák is szorgosan végzik mindazt, amit Isten rájuk bízott…

Tegyük mi is a dolgunkat!

Tapolca-Diszel,
2026.május 13.

v.Győrffy-Villám András