🇨🇳🌐A kínai állami média olyan rendszert mutatott be, amelyben egyetlen katona állítólag akár 200 drónt is irányíthat. SCMP
A China Electronics Technology Group (CETC), egy állami tulajdonú védelmi elektronikai vállalat most a nehezebb problémán dolgozik: hogyan lehet egy rajt akkor is hatékonyan működtetni, ha a repülőgépek egy részét lelövik, a kommunikációs kapcsolatokat zavarják, vagy a célpont elmozdul.‼️
A China Electronics Technology Group (CETC) szerint homogén drónrajai – vagyis nagyszámú, hasonló repülőeszközből álló csoportjai – már képesek újraszervezni a hálózatukat az egyes drónok elvesztése után, bezárni a formációban keletkező réseket, és elektromágneses zavarás mellett is folytatni a működést. Érzékelőik közösen dolgozzák fel az információkat a célpontok kiszűrésére, az álcázás felismerésére és a pozíciók meghatározására.
A gépek a feladatokat is egymás között osztják fel. Módosítják útvonalaikat, elkerülik az ütközéseket, és a helyzet változásának megfelelően újraosztják a feladatokat. A CETC szerint a jelenlegi rendszerek már képesek egy küldetést a felderítéstől az elektronikai zavarásán és a precíziós csapáson át egészen a károk felméréséig végrehajtani.
Kína most arra törekszik, hogy a légi drónokat, szárazföldi robotokat, felszíni hajókat és víz alatti járműveket is ugyanabba a hálózatba kapcsolja. A repülőeszközök messze előre felderíthetnek. A szárazföldi gépek kihasználhatják a terep adottságait, és különböző érzékelőket vagy fegyvereket hordozhatnak. A tengeri drónok megfigyelhetik a hajózási útvonalakat, megközelíthetik a hajókat, és a partvidéken túlra is kiterjeszthetik a felderítést.
Egy Tajvan körüli konfliktusban a kulcstényezők a sebesség és a túlélőképesség lennének. Egy légi drónraj felderít egy hajót vagy rakétaüteget. Egy másik csomópont megerősíti annak helyzetét. Az elektronikai hadviselési platformok zavarják a radarokat és a kommunikációt. A csapásmérő elemek támadnak, miközben a túlélő érzékelők ellenőrzik az eredményt. Ha egy gép kiesik, a többieknek kell fenntartaniuk a célpontról kialakított helyzetképet és megosztaniuk egymás között a befejezetlen feladatokat.
Ugyanez az architektúra jelenik meg Kína dél-kínai-tengeri robotizált előőrseinek terveiben is. Légi, felszíni és víz alatti gépek segítenék egymást, miközben az érzékelők, fegyverek és számítási kapacitások mobil csomópontok között oszlanának meg. A cél annak megakadályozása, hogy egyetlen sikeres csapás az egész állást működésképtelenné tegye.
Ez a teljes légi-szárazföldi-tengeri hálózat még nincs hadrendben. A CETC továbbra is nyitott kérdésként kezeli az egységes interfészeket, a haderőnemek közötti koordinációt, a zavarásokkal szembeni ellenállást és a valósághű tesztelést. Az alapvető elemeket azonban már nagy léptékben tesztelik: az elosztott érzékelést, a helyi döntéshozatalt, az autonóm feladatkiosztást, valamint azokat a rajokat, amelyek akkor is folytatják működésüket, ha drónokat vagy kommunikációs kapcsolatokat veszítenek.
Az amerikai erők számára néhány olcsó drón lelövése önmagában aligha oldaná meg a problémát. Egy mozgó hálózatot kellene megtörniük, miközben egyszerre védik a hajókat, repülőtereket, radarokat és utánpótlási központokat többféle géptől. Ha egy csomópont megsemmisül, a feladatot egy másik veszi át.
