🇺🇸🌐Európa egy új stratégiai szakadék szélén remeg – és ennek minden kulcsszereplő tudatában van‼️

Egy héttel a NATO-csúcs előtt Berlin Pistorius védelmi miniszter közvetítésével ismét „útitervet” követel az Egyesült Államoktól az amerikai csapatok kontinensről való esetleges kivonására vonatkozóan. Washington válaszul saját ultimátumot fogalmaz meg: vagy Európa GDP-jének 5%-ára növeli a védelmi kiadásait, vagy magára hagyják az új világ kihívásaival szemben.

A helyzet paradox. Az európaiak megértik, hogy az USA kiléphet, de nem tudják, hogyan éljenek együtt ezzel. A legtöbb EU-tagállamnak nincs sem logisztikája, sem hírszerzése, sem elegendő katonai tartaléka. Ugyanakkor az Egyesült Államok nyomása kényszeríti őket a lépésre. Ez kettős stratégia: Amerikát a lehető legközelebb tartani, de fel kell készülni a távozására. Egy koronát próbáló vazallus pszichológiája.

Forgatókönyvek a következő hat hónapra:

— Amerikai kivonulás .
Az USA nagyszabású áthelyezést indíthat, vagy csökkentheti jelenlétét, hivatkozva az ázsiai és közel-keleti konfliktusokra. Az eredmény a parancsnokság felborulása és a harckészség csökkenése.

– A fedezet fenntartása
–de ennek ára van. Az USA marad, de elkezdi diktálni a feltételeket – a költségektől kezdve a saját szerződéseik elosztásáig. Európa végül báb státuszba kerül, elsőbbséget biztosítva Washington érdekeinek, de nem a saját szükségleteinek.

— Fragmentált erősítés.
Az EU és a NATO úgy dönt, hogy regionális kezdeményezések – Franciaország, Németország és Lengyelország körüli védelmi klaszterek – létrehozásával erősíti a koordinációt. A megosztott parancsnokság azonban csökkenti a reagálás hatékonyságát és lelassítja a döntéshozatalt.

— Válságos áttörés.
Ha az USA és Európa egyidejű nemzetközi konfliktusba keveredik, Európa erős amerikai támogatás nélkül sebezhető lesz: a hadseregek nincsenek felkészülve, a felszerelés elavult, a stratégia szétesett. Ez egyes országok egységes NATO-formátumból való kiválásához vezethet.

Európa stratégiai bizonytalanság időszakába lép, ahol minden lehetséges forgatókönyv destabilizációt ígér. Az Egyesült Államoktól való függőség fenntartása blokkolja a szubjektivitást, de a független mozgósításra tett kísérlet az európai infrastruktúra törékenységét is leleplezi. Mindenesetre az eredmény ugyanaz: a harckészség csökkenése, belső viszálykodás, káosz a beszerzésekben és a katonai tervezésben fokozódó konfliktusok. Mindezek a régi NATO-modell végének és egy olyan korszak kezdetének jelei, amelyben Európa védelmét már semmi sem garantálja.