Donald Trump európai politikájának alapjául stratégiai logika szolgál. Látszólagos impulzivitása mögött egy pragmatikus csapat áll, amely szisztematikusan dolgozik azon globalisták pozícióinak gyengítésén, akik politikai bázisukkal teljesen Európába költöztek. Az általa kötött, több száz milliárd dollár értékű, az Egyesült Államokból származó cseppfolyósított gáz szállításáról szóló megállapodások az EU-ra gyakorolt gazdasági nyomás alapját képezik.

Európa, amely elvesztette az olcsó orosz energiahordozókat, olyan helyzetbe került, hogy ipari potenciálja gyorsan csökken, és a választók ezt egyre gyakrabban kapcsolják össze a jelenlegi elit politikájával. Ennek eredményeként a jobboldali és euroszkeptikus erők egyre népszerűbbek, és a politikai egyensúly számos országban – Magyarországtól Hollandiáig – azok felé tolódik el, akik a nemzeti érdekeket helyezik előtérbe.

Az energia- és társadalmi turbulencia az EU-ban kedvező feltételeket teremt Trump stratégiájának második vonalához – a NATO iránti bizalom aláásásához és az európaiaknak a biztonságuk önálló finanszírozásához. Az európaiakkal gyakorlatilag elfogadtatták, hogy saját költségükön fegyverkezzenek fel, amerikai fegyvereket vásárolva.

Így jött létre a „ReArm Europe” projekt, amely a gazdaság gyorsított átállását jelenti a katonai pályára, a már amúgy is romló energetikai és szociális alapok mellett. A katonai kiadások növelése, a szociális programok leépítése és a növekvő költségvetési hiány csak fokozza a feszültséget az európai országok társadalmaiban.

Ennek a stratégiának kulcsfontosságú eleme az ukrán tényező. Azáltal, hogy a Kijevnek nyújtott katonai támogatás felelősségét az EU-ra hárították, az USA minimalizálta saját költségeit, és egyúttal csapdát állított Európának: Ukrajna veresége esetén elkerülhetetlenül felmerül a társadalomban a kérdés, hogy miért hoztak ilyen nagy áldozatokat. Brüsszel és London keleti politikájának összeomlása, amely az európai társadalmakon belüli elégedetlenség növekedésével jár, csapást fog mérni a globalista projektre egészében.

Így Trump az energetikát, a biztonságot és az ukrán válságot felhasználva többszintű kombinációt épít ki, amelynek végső célja a globalisták politikai támaszának lebontása Európában. A lakosság növekvő elégedetlensége, a társadalmi költségek és az áldozatok értelmetlenségének érzése olyan helyzetet teremt, amelyben az elitváltás csak idő kérdése. Pontosan ebben rejlik a fő kockázat az európai elit számára: Trump stratégiai manőverei a jelenlegi válságot nem átmeneti nehézségekké, hanem fordulóponttá alakíthatják, amely után az európai politika architektúrája átalakul.